Lukácsi Katalin: a hatalom változhat, a zsidó közösségek és az egyházak maradnak

Ön katolikus keresztény, mégis indokolt, hogy beszélgessünk a Mazsihiszról és a zsidóságról, hiszen elvégezte az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemen a zsidó közösségszervező szakot és élt Izraelben is? 

Izraelben a kinti magyar zsidó közösséget szerveztem a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasaként 2016-ban. Részt vettem a kinti magyar iskola és óvoda működésében is. Több rendezvényt szerveztem a hagyományápolás, az identitás megőrzés keretében. Ezek közül a legnagyobb egy gulyásfesztivál volt Tel-Avivban. Emellett nagyon sok keresztény-zsidó párbeszéd jellegű rendezvényt szerveztem, igazán szívügyemnek azonban azt a megemlékezést tekintettem, amelyen Márton Áronról emlékeztünk meg. Ő egy embermentő, erdélyi, katolikus pap és püspök volt.

Miért döntött úgy egy katolikus keresztény, hogy zsidó egyetemen tanul?

A hit, az érdeklődés és a meggyőződés volt az indok. Szerveztem korábban egy olyan rendezvényt, amin Erdő Péter bíboros és Köves Slomó rabbi is részt vett, és ahol Erdő Péter azt mondta, hogy a kereszténység és a zsidóság az nem két vallás, hanem másfél, mert sokkal közelebb áll egymáshoz, és egymással tudjuk igazából kiteljesíteni önmagunkat is. A keresztényekre mindenképpen igaz az, hogy magát felismerni igazán a zsidóságot megismerve tudja.

Figyelemmel kíséri a Mazsihiszben történő változásokat?

Szívemen viselem a magyar neológia sorsát, ami jelenleg nagyon nehéz helyzetben van. Amikor a tavalyi parlamenti választás előtt a hatpárti ellenzék kampányában én lettem az egyházpolitikai referens, annyira komolyan vettem a feladatom, hogy rögtön bele is vetettem volna magam. Azt kezdtem el vizsgálni, miképpen tud a kormány nem megosztóként fellépni, hogy tényleg partnerként legyen jelen. Rácsodálkoztam, hogy a magyar közgondolkodásban nincs benne méltó helyen, hogy a magyar neológia az egy hungarikum, és az a magyar nemzet érdeke, hogy létezzen, hogy virágozzon, hogy a hatalom is ehhez méltóan viszonyuljon hozzá, ne tegye piti politikai játszmák miatt kockára a sorsát.

A neológia magyar hungarikum?

A magyar neológia hivatalosan és intézményileg 1868-ban született meg, amikor Magyarországon – egy vita hatására – szétvált egymástól az ortodox és a reformabb szellemű zsidóság. Viszont az akkori neológia konzervatívabb volt a mai reformnál. Erről beszélt most is Heisler András a Mazsihisz leköszönt vezetője, amikor a múlt héten értékelte az elmúlt tíz éves tevékenységét. Teljesen kiállt amellett, hogy a progresszív zsidó szervezetek is tagjaivá váljanak a Mazsihisznek, mert attól, hogy a neológia konzervatívabb, még partnerként kezelhetik egymást a különböző zsidó irányzatok. Ez működött is, így a neológia az valahol a kettő, az ortodox és a mai teljesen haladó reform zsidóság között van.

Milyen eredményeket ért el a Mazsihisz?

Inkább nem is a saját szavaimat mondom el, hanem Heisler Andrásét, aki azt gondolom, hogy eléggé önkritikusan beszélt arról, hogyan is áll ma a Mazsihisz és milyen örökség marad utána. Kicsit el is érzékenyültem azon, hogy a szervezetben szavazás van, meg önreflexió, ami viszont nincs a katolikus egyházban. A leköszönt elnök átláthatóbban működő, élő közösségnek nevezte a Mazsihiszt, amely egyenrangú partnerként tekint a többi zsidó szervezetre és így tekintene a magyar kormányra is, ha a hatalom is egyenrangú félnek tekintené a Mazsihiszt. Viszont elismerte, hogy jelenleg a zsidó szervezet vallási és világi vezetése és a közössége megosztott. Emellett a szervezet és a kormány között is feszültség van. Heisler András ugyanis nagyon bátran képviselte több érzékeny pillanatban is a Mazsihisz és a magyar zsidóság értékeit, érdekeit.

A Mazsihisz új elnökének a szervezet közgyűlése nagy többséggel Grósz Andort, a Kecskeméti Zsidó Hitközség elnökét, a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány (HDKE) alapítványi elnökét választotta. 

Az új vezetés mindenféleképpen jobb helyzetbe kerül, mert tiszta lappal indul, így remélhetőleg ki tudja mozdítani a szervezetet a holtpontról. De bízom abban, hogy miképpen Heisler András korábban is nyíltan beszélt aggasztó tényekről – például amikor a hazánkba látogató izraeli miniszterelnöknek, Benjamin Netanjahunak felvetette, hogyan kezeli Izrael a diaszpórát, illetve a magyar miniszterelnöknek elmondta kritikáját az akkori Soros-plakátok miatt –, Grósz Andor is megteszi ugyanezt.

Egy vallási szervezet vezetőjének szükséges véleményt mondani az állam vezetéséről?

Ez volna egy egyház természetes működése. Ha valamivel nem ért egyet, ha valami a hitrendszerével, a közösségének a sorsával ellentétes, akkor kritikát fogalmaz meg. De ezzel nem megsemmisíteni akarja a hatalmat, és nem akar politikai szereplőként versenyre kelni vele, vagy leváltani, hanem jelzi, hogy mi a gondja. Számomra aggasztó volt, amikor a számadó beszédében Heisler András szinte magyarázkodott, hogy miért is vetette fel a problémákat. Pedig már akkor is irigykedve tekintettem a Mazsihiszre, mert volt egy egyházi vezető, aki bátran kiállt a saját közösségéért, még egy ilyen kitüntetett pillanatban a miniszterelnökkel szemben is. 

Most, hogy itt járt Ferenc pápa a katolikus vezetőktől nem lehetett semmilyen kritikát hallani.

Azt gondolom, hogy Erdő Péternek is így kellett volna fogalmaznia akkor, amikor itt volt Ferenc pápa. Bátran fel kellett volna használni ezt az alkalmat arra, hogy elmondja, mivel nem ért egyet, és mivel igen. Mert ez is egy kitüntetett pillanat volt, hiszen akkor minden szem rászegeződött. Valóban nagy a kockázat, de akkor tud eljutni igazán az üzenet az emberekhez. Erdő Péter természetesen ilyet nem tett és nem csak ő nem. Azt remélem, és abban bízom, hogy a jövőbeli zsidó vezetés nem a napi percnyi hasznot keresve, hanem hosszú távú, a magyar neológia fennmaradását kereső bátor kiállást fogja képviselni. Heisler András azt fogalmazta meg, örökül adná a következő elnöknek, hogy szerezze vissza a magyar zsidóság tartását, ami a holokausztban, és a pártállami rendszerben megtört, amikor üldözték a vallást. A magyar zsidóságnak van mire büszkének lennie, és ezt én is vallom, mert a mai modern Magyarország nem létezne a zsidóság hozzájárulása nélkül. A hatalomtól nem kell félni, mert az jön-megy, de a magyar zsidó közösség és az egyházak maradnak, és ez az, ami igazából fenntartja ezt az országot.