Magyar Bálint szerint élet-halál harc zajlik

Magyar Bálint már több mint két évtizede használja a „maffiaállam” kifejezést a jelenlegi berendezkedés leírására. A Klikk TV Mélyvíz című műsorában arról beszélt, hogy a rendszer DNS-e már az első Orbán-kormány idején látható volt – csak a kétharmad hiányzott a teljes kibontakozáshoz.

A DNS már 2001-ben látszott

A volt SZDSZ-es politikus felidézte: 2001-ben már arról írt, hogy a hatalomkoncentráció és a személyes, családi vagyonosodás kettős célja határozza meg a rendszert. „Embrionális állapotban volt, de a DNS-e látszott.”

Szerinte 2010-ben, a kétharmados győzelemmel vált lehetővé az, amit korábban csak részben tudtak megvalósítani. A különbség szerinte karakterbeli is: míg 1994 és 1998 között a szocialista–liberális kormány kétharmados többséggel önkorlátozó alkotmányozási szabályokat vezetett be, addig Orbán Viktor – idézi – már korábban kijelentette: „egyszer kell nyerni, de akkor nagyon”.

Nemzeti érdek vagy rezsimérdek?

Magyar Bálint elemzésének kulcsa egy megkülönböztetés: nemzeti érdek és rezsimérdek. „A rezsimérdek az elsődleges, a hatalomkoncentráció és a személyes vagyonfelhalmozás.” A nemzeti érdek – állítja – inkább ideológiai fedőtörténet. Szerinte a rendszer sikerességét sem lehet a klasszikus gazdasági vagy társadalmi mutatók alapján mérni, hanem abból a szempontból, hogy a rezsim saját túlélését és gazdagodását mennyire tudta biztosítani.

Konkrét példákat is hozott. Úgy fogalmazott, hogy a formális tulajdon és a tényleges rendelkezés elválik egymástól, és „igazságpillanatokban” derül ki, ki az igazi tulajdonos. Ilyen volt szerinte a KESMA megalakulása vagy egyes látványos vagyonátrendeződések.

Nem szükségszerű a bukás

Arra a kérdésre, hogy szükségszerű-e a rendszer összeomlása, határozottan válaszolt: „Nem szükségszerű.” Egy ilyen berendezkedés első lépése szerinte az elszámoltathatóság felszámolása – intézményi autonómiák, fékek és ellensúlyok leépítésével. A második lépés a külső kontroll gyengítése, ami konfliktushoz vezet az Európai Unióval.

Az EU-val fennálló vitákat nem pusztán politikai nézetkülönbségnek, hanem a túlélési stratégia részének tekinti. Úgy véli, a rezsim érdeke, hogy minimalizálja a külső ellenőrzést, akár az uniós források csökkenésének árán is.

Orosz protektorátus mint menekülőút?

A beszélgetés legélesebb mondata talán ez volt: ha a rendszer hatalmon marad, „csak úgy menthetné magát, hogyha orosz protektorátussá válik a gyakorlatban Magyarország belaruszizálódás által”.

Szerinte gazdasági zsákutcába jutott az ország, és minél jobban romlik a gazdasági helyzet, annál inkább erőszakos eszközökkel lehet fenntartani a hatalmat. Úgy látja, az elmúlt időszakban meghirdetett „fellépések” – civil szervezetek, sajtó, bírók ellen – ebbe az irányba mutatnak.

„Ez nem kormányváltás, itt rendszerváltásról van szó” – fogalmazott.

Büntetőjogi felelősség?

Felvetődött az is, hogy egy demokratikus átmenet esetén számolni kell-e büntetőjogi felelősségre vonással. Magyar Bálint szerint egy demokratikus rendszerben az ilyen mértékű vagyonfelhalmozás nem maradhatna következmények nélkül. Ugyanakkor hangsúlyozta: a rendszer éppen azért küzd minden eszközzel a hatalom megtartásáért, mert „a büntetőjogi felelősségre vonást és a vagyonelkobzást” akarja elkerülni.

25 év kellett a nyelvhez

Érdekes önreflexióval zárta gondolatmenetét. Elmondta: közel 25 év kellett ahhoz, hogy a „maffiaállam” kifejezés széles körben elfogadottá váljon. Szerinte a politikai és értelmiségi közeg sokáig „tolvajnyelven” beszélt a rendszerről, miközben a pontos megnevezés nélkül nehéz világos viszonyt kialakítani. Ma viszont – utalva friss felmérésekre – egyre többen használják ezt a kifejezést.

A beszélgetés végén nem maradt kétség afelől, hogy Magyar Bálint szerint a tét jóval nagyobb egy választási ciklusnál. A kérdés nem az, hogy egy kormány megbukik-e, hanem az, hogy milyen rendszer marad utána – vagy marad-e egyáltalán.