Magyar György szerint jogellenes a külföldi embercsempészek szélnek eresztése
Az embercsempészet miatt elítéltek reintegrációs őrizetéről szóló kormányrendelet nemcsak a józan ésszel, hanem a hazai és a nemzetközi joggal, a büntetőjog általános alapelveivel is szembemegy – szögezi le Magyar György. Az ügyvéd szerint kicsinyes bosszú lenne, ha ez azért történne, mert „Brüsszel” nem finanszírozta a magyar határkerítést, s emiatt most embercsempészek sorát zúdítják Európára. Blogjában arra is felhívja a figyelmet, hogy a Magyar Közlönyben már egy hónapja, április 27-én megjelent a rendelet, amely azonban csak az utóbbi egy héten került a figyelem középpontjába.
A hatalmi ágak függetlenségének elvét sérti, hogy a kormány jogerős bírósági ítéletek sorát írja felül – olvasható a Magyar Ügyvéd Blog legfrissebb bejegyzésében. Példaképpen annak a lett állampolgárságú embercsempésznek az ügyét említi, aki öt évet kapott és tíz évre kiutasították Magyarországról, ám most mehet világgá.
Azt a nem magyar embercsempészt ugyanis, akit a hatályos törvények alapján végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek, minden mérlegelés nélkül reintegrációs őrizetbe kell helyezni, s ugyanakkor kötelezik arra, hogy 72 órán belül hagyja el Magyarország területét. Az e rendelet szerinti „reintegrációs” őrizet időtartama alatt elektronikus távfelügyeleti eszköz nem alkalmazható, szóval fogalmunk sem lehet róla, hogy a sajátos szabályok szerint elbocsátott elítélt azon a bizonyos három napon belül éppen hol tartózkodik – mutat rá a poszt, amely szerint ez az intézkedés nagyjából egyenértékű a kiutasítással, amelynek végrehajtását – ha a bv. országos parancsnoka a szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítását kezdeményezte – a bíróság által elrendelt kiutasítást hatósági kísérettel kell végrehajtani, amennyiben ehhez nemzetbiztonsági, nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségvállalás érvényesítése, illetve a közrend vagy a közbiztonság védelme érdekében szükség van. Csakhogy ezt a rendeletet az új jogszabály felülírta.
Vagyis a kiszabadult embercsempész önkéntes jogkövető magatartásában bízunk. Bízhatunk? – teszi fel azonban a kérdést Magyar György.
„Az e rendelet szerinti reintegrációs őrizet végrehajtásának helye az elítélt Magyarországot megelőző, korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti állam területe, vagy ha az nem ismert, az állampolgársága szerinti állam területe” – így szól a rendelet. Ám arról szó sem esik, hogy a magyar hatóságoknak tájékoztatniuk kellene azt az országot, amelynek polgárát a jogerősen kiszabott büntetés kitöltése előtt kilökték a börtönből, mert a további fogva tartása túl sokba kerülne nekünk. Ráadásul a bíróság által kiszabott büntetést ki kellene tölteni, és csak utána jöhetne adott esetben a kiutasítás – jegyzi meg az írás.
A hatályos jog szerint az elítéltnek nem kell feltétlenül nálunk ülnie, mert a szabadságvesztés végrehajtása más országnak átadható. Csakhogy ez akkor történhet meg, ha a „külföldi állam kötelezettséget vállal a büntetés még végre nem hajtott részének végrehajtására”. Mondjuk a reintegrációs őrizetre, már ha az érintett országban egyáltalán létezik ilyen jogintézmény. Viszont nem tudni, hogy a magyar börtönökből szabadított embercsempészek ügyében született-e más államokkal bármilyen megállapodás a büntetés végrehajtása ügyében – mutat rá Magyar György.
|
A reintegrációs őrizet A szabadságvesztés-büntetés céljának elérése mellett a reintegrációs őrizet is a társadalomba való́ visszailleszkedést hivatott elősegíteni. Lényege, hogy az arra jogosult és érdemes személyek hazamehetnek, s a nagyobb részben kitöltött büntetésük hátralevő része alatt otthonukban távfelügyeleti eszközzel (elektronikus lábbilinccsel) történő ellenőrzés mellett tartózkodhatnak. A reintegrációs őrizet időtartama tíz hónap, de ha gondatlan bűncselekmény elkövetése miatt ítéltek szabadságvesztésre valakit, akkor legfeljebb egy év. De mi köze ennek a szabálynak az embercsempészekhez? – teszi fel a költői kérdést Magyar György |
A blogbejegyezés felidézi az előzményeket is. Eszerint az embercsempészekről csaknem két héttel ezelőtt beszélt Gulyás Gergely kancelláriaminiszter először a nyilvánosság előtt. Kifejtette, azt a problémát kell megoldani, hogy az adófizetők pénzén 2500-2600 külföldit tartanak itt börtönben. Ez drága mulatság, mert egy kormányközeli lap tavaly novemberi közlése szerint személyenként évi négy-ötmillióról, vagyis napi 12-13 ezer forintról lehet szó. A fegyintézetek ráadásul zsúfoltak, ezért lehetővé tették több száz, egyes adatok szerint legalább hétszáz, embercsempész távozását az országból.
A magyar döntés olyannyira kiverte a biztosítékot Ausztriában, hogy az Orbánék által rájuk szabadított bűnözők miatt dühöngenek. Alexander Schallenberg külügyminiszter ezért bekérette a magyar nagykövetet. Az ügynek máris súlyos következménye lett: bekeményítettek az osztrákok a Magyarországon szabadon engedett embercsempészek miatt, mert Ausztria megerősítette az ellenőrzést a keleti határán. Ezért lehet órákig sorban állni mondjuk Hegyeshalomnál.
„Ellentétben a schengeni megállapodás szellemiségével, már hónapok vagy évek óta látjuk azt, hogy az osztrákok nehezítik magyar és más állampolgárok belépését Ausztriába, és miközben az osztrákok szabadon jöhetnek be Magyarországra várakozás nélkül, addig a magyarok esetenként hosszú várakozást követően léphetnek csak be Ausztriába” – idézi a blog Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szavait. Azt már a szerző, Magyar György teszi, hogy jogászként ő pedig azt állítja: az embercsempészekkel kapcsolatos hazai döntés szinte bizonyosan szembemegy a hazai és a nemzetközi joggal. Kicsinyes bosszú lenne, ha ez azért történne, mert „Brüsszel” nem finanszírozta a magyar határkerítést, s emiatt most embercsempészek sorát zúdítjuk Európára.
A témában Bárándy György ügyvéddel készült interjúnk itt olvasható.
