Magyar popzene: térden állva
Mostantól Demeter Szilárd koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmasítását. Épp ideje volt már egy újabb miniszteri biztosságnak. Jó régen nem újult meg a popzene, olyan volt, amilyen. Ráadásul még koordinálatlan is, aminek épp ideje volt véget vetni.
Utoljára jó negyven évvel ezelőtt újították meg és társadalmasították a magyar popzenét. Akkor Erdős Péter volt a hanglemezgyár feje – nem mellesleg, élet és halál ura. Ő mondta meg, melyik zenekarnak, énekesnek lehet lemeze, és kinek nem. Aki nem tudott megújulni, és főleg nem volt hajlandó koordinálódni, az mehetett a levesbe.
Az első fotón Nagy Feró látható, amint más zenei prominensek, valamint e sorok írójának társaságában (a beszélgetést vezető újságíró minőségemben voltam jelen) a nyolcvanas évek legelején. A meghívott zenészek a Sződligeten rendezett diákújságíró tábor vendégei voltak, velük beszélgettem a hallgatóságként megjelent középiskolás fiúk és lányok okulására és épülésére.
A kép közepén a Beatrice frontembere Nagy Feró látható, aki akkor még álmodni sem mert arról, hogy egyszer majd Magyarország miniszterelnökével kvaterkázik a Karmelita kolostor erkélyén. (2. fotó). Nekem erről a második, 2019-ben készült fotóról, a Térden állva című dal jut az eszembe. Szerettem valamikor. Nem kicsit, nagyon. Abban volt ez a sor: „Térden állva, csak térden állható a szó.”
És emlékszel még Feró, a Nagyvárosi farkas című dalotokra? Segítek: hetvenes évek vége. Abban voltak ezek a sorok is: „Jó pénzért, elmehetett volna, ugatni egy ház körül”.
Mit gondolsz ma erről? A jó pénzről és az ugatásról? Na meg persze a házról, vagyis, a Karmelita kolostorban tett látogatásodról? És mi a véleményed Demeter Szilárdról, a magyar popzene megújítójáról és koordinátoráról?
