Magyarország: az uniós és a világpolitika perifériáján?
Magyarország tekintélye napjainkban mélyponton van, és ez kizárja, hogy bármilyen fontos nemzetközi találkozónak a színhelye legyen. Így reagált Jeszenszky Géza volt külügyminiszter arra a hírre, amely szerint felmerült, hogy esetleg Budapesten tarthatnának egy amerikai-orosz csúcstalálkozót. „Színhelynek egy olyan ország alkalmas, amelynek nemcsak tekintélye van, hanem amely minden oldal számára nyitott, vagy bizonyos szempontból rokonszenves” – állapította meg a professzor. Felidézte, hogy Magyarország tavalyi uniós elnökségének nyitánya meglehetősen kínosra sikerült, hiszen Európa vezető politikusainak naptárába nem fért bele egy olyan monstre megnyitó ünnepség, mint amilyent a minap Varsóban tartottak. És csak szépségtapasz volt, hogy novemberben több mint 40 európai ország vezetője mégis eljött az Európai Politikai Közösség (EPK) konferenciájára, majd rögtön másnap az Európai Tanács informális ülésére.
Ön szerint Magyarország fővárosa ma ideális helyszíne lehet bármilyen csúcstalálkozónak?
Meglátásom szerint a mai magyar külpolitikai légüres térben mozog. Az Orbán által meghirdetett keleti nyitás politikáját Kínában, Közép-Ázsiában biztosan örömmel látják, de a szövetségeseinkkel folytatott „kuruckodás” elszigetelődéshez vezetett mind Európában, mind a NATO szövetségeseink körében. Magyarország az orosz politika számára kétségtelenül rokonszenves, aminek nem nagyon örülök. Azt, hogy Trump számára mennyire vagyunk fontosak, a következő hetekben kiderül. Ami a kérdését illeti: csúcstalálkozók színhelyének olyan ország alkalmas, amelynek nemcsak tekintélye van, hanem amely minden oldal számára nyitott, vagy bizonyos szempontból rokonszenves.
Budapest belefér ebbe a kategóriába?
Némi megszorítással. Amikor az orosz agresszió elindult, és Moszkva 2014-ben elfoglalta a Krímet, készítettem magyarul és angolul egy javaslatot, amelyet eljuttattam a kormányhoz és megjelent a Hungarian Review-ban is. Leírtam, hogy a konfliktus eszkalációját megelőzendő, Budapest alkalmas lenne egy békekonferenciára, hiszen az oroszok megszegték azt a megállapodást, amelyet 1994-ben Budapesten aláírtak. Ha ezt jóvá akarták volna tenni a világ szemében, egy elfogadható, arcmentő megoldást lehetett volna találni egy újabb budapesti tárgyaláson. Ennek már akkor sem volt semmiféle foganatja. Azóta sem lett erősödött az ország tekintélye.
Az orosz-ukrán béketárgyalások ideje még nem jött el. 2024 nyarán, az uniós elnökségünk nyitányára sem jöttek el az unió vezetői. Lát esélyt arra, hogy ebben változás legyen?
Ezen csak úgy lehetne változtatni, ha a kormány politikája megváltozna, amire nem látok sok esélyt. Magyarországnak 1988-'90-ben óriási nemzetközi tekintélye volt, mert a lengyelekkel együtt a kelet-európai rendszerváltozási hullám úttörői voltunk, ami persze Gorbacsov támogatása és Antall József politikája nélkül aligha történt volna meg. Azért idézem a múltat, mert ma Magyarország tekintélye mélyponton van, és ez kizárja, hogy bármilyen fontos nemzetközi találkozónak a színhelye legyen. Szint kell vallanunk: Putyin, vagy Európa? Kína vagy Amerika? Lehet, hogy már ez is késő, és túlfutottunk azon a ponton, ahol még fordítani lehetett volna a megítélésünkön. A miniszterelnök eheti reggeli interjúja sem abba az irányba mutatott, hogy az amerikai-magyar „szerelem” tartós lehet, hiszen nincs meg az alapja. Már sejthető, hogy az amerikai elnöknek milyen tervei vannak Kínával, Európával és a NATO-t illetően.
Az Európai Unióban, talán éppen Orbán szorgalmazására, megalakult a patrióták szélsőségesen jobboldalinak tartott frakciója. Ez sem növeli a magyar kormány tekintélyét?
Kétségtelen, hogy 2025-ben is tapasztalni a jobboldali, populista pártok erősödését. A minap Ausztriában lettek a kormány legerősebb pártja, hamarosan Németországban is választani fognak, az ottani szélsőjobb párt, az AfD látványosan erősödik. Franciaországban Marine Le Pen fekete ló, Olaszországban Meloni pártja már középre húzódott. Ha az európai, úgynevezett középpártok felülvizsgálnák a migrációval kapcsolatos politikájukat, és ezzel kihúznák a szőnyeget a szélsőségek lába alól, ez a folyamat megállna. Be kellene látniuk, hogy az nem humanizmus, ha szerencsétlen emberek millióit engedjük be Európába, ahelyett, hogy azon dolgoznánk, ne kelljen az éhség, a nyomor, a szárazság elől elmenekülniük a hazájukból. Foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, és nem behunyni a szemünket.
Ebben önnek igaza van. De a kérdésem arra vonatkozott: lehet-e Budapest az európai szélsőjobb fővárosa?
Hát ezt nyilván sokan nem szeretnénk, de szerintem nem is lesz az. Vegyük a legrosszabb forgatókönyvet, miszerint Franciaországban Le Pen, Németországban az Alternatíva győz, Ausztriában is koalíció van. Magyarország akkor is olyan kicsi pont a térképen, hogy szóba sem jöhet a szélsőjobb „fővárosaként”. Lehet, hogy csak taktika, de ezek a szélsőséges pártok ma már igyekeznek eltávolodni az orosz politikától, s e téren alighanem Meloni a legnagyobb csalódás Orbán számára.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. május 2-i adása itt nézhető meg:
