Magyarország nagy árat fizet Orbán hatalomvágyáért

Bottoni szerint amennyiben Georgescu, Simion és a többiek szavazatainak aránya eléri a 40 százalékot, Romániában olyan szuverenista tömb alakul ki, mint Magyarországon, és ezt Budapesten nagyon üdvözölnék, mert a liberális Nyugat gyengüléseként értékelnék. 

Bottonit abból az alkalomból keresték meg, hogy Romániában megjelent Orbán Viktor politikai életrajza, benne egy külön a román közönségnek szánt résszel. Arra a kérdésre, hogy mi Orbán Viktor hatalmi politikájának a titka, a történész kifejtette: ennek van egy viszonyítási dimenziója, ugyanis a demokrácia válságáról Európa perifériáját illetően lehet beszélni, itt azonban a Nyugattal szembeni, általánosabb csalódottságról van szó. Emellett Orbán intellektus, és ebben a tekintetben nem hasonlítható az utóbbi évtizedekben fellépett kelet-európai politikusokhoz. 

Orbán liberális és kommunistaellenes hagyományokból érkezett, átváltozása lépésről-lépésre ment végbe. Nem az történt, hogy egyszerre csak megőrült, hanem akkor is racionális döntéseket hozott, amikor konzervatívvá, majd reakcióssá lett. Cinikusan választott és döntött, mert egyszer már elvesztette a hatalmat, és eltökélte, hogy újra megszerzi, hosszú időre, bármi áron – és az ár a demokrácia volt. 

A magyar átlagembereket 2010-től, Orbán megválasztásától nemigen érdekelte a demokrácia sorsa, és 2010-ben a választók közel kétharmada olyan pártokra szavazott, amelyek már nem hittek az 1989 utáni úgynevezett posztkommunista és a liberális demokráciában, nem hitték, hogy jobbá tehető, és elfogadták a változást. És amikor jöttek a következmények, a konfliktusok az unióval, a puha, és aztán már nem annyira puha autokrácia, nem mentek az utcára, nem reagáltak határozottan és azonnal – mondta Bottoni. Rámutatott: ez tanulság Románia számára, amely most választás előtt áll. 

Ami Orbán hatalomvágyának árát illeti, Bottoni szerint a legsúlyosabb következmény nem a gazdasági lemaradás, bár az is jelentős. Ennél sokkal komolyabb és aggasztóbb következmény az ország mentális állapota, és az, hogy megtört a korábban létező társadalmi konszenzus, amely Magyarországot a Nyugat részének látta. 

A történész nem hiszi, hogy Orbán azt tervezte, hogy lépésről-lépésre radikalizálja a rezsimjét, csak annyit tervezett, hogy ezúttal nagyon sokáig marad hatalmon. Eredetileg természetes tényként kezelték, hogy Magyarország a nyugati kulturális és politikai szférához tartozik, de aztán jöttek a válságok – a pénzügy, majd a menekültválság –, és az utóbbi során Orbán jelentős politikus lett, aki a hagyományos, fehér és keresztény Európa, a hagyományos értékek védelmezőjeként mutatta magát. A múlt Európáját idealizálta, azt politikai projektté tette, és nemzetközi szereplővé, globális influenszerré lett. Az utolsó lépés a folyamatban az ukrajnai háború volt: ennek kapcsán Orbán elhatárolódott a NATO-tól, melynek az ország tagja, és minden téren Putyin informális szövetségesévé lett. 

Ennek okai nem ismertek, számos feltételezés van forgalomban, de egyik sem bizonyított, attól kezdve, hogy az orosz üzletek az Orbán Viktor körüli pártelithez kerültek, egészen odáig, hogy Putyinnak kompromittáló anyagi vannak Orbánról. Orbán mesterségesen megosztotta a társadalmat a lojálisakra, és azokra, akiket a nemzet ellenségeinek minősít, vagyis Soros, liberálisok, stb. követőire. Utóbbiak nem részei a politikai osztálynak, egyáltalán nincs jelentőségük. Alig vannak jelen a parlamentben, amelyet – egyebek mellett a rendeleti kormányzással – teljesen megfosztottak a funkcionalitásától.

A magyar nacionalisták ma sokkal közelebb állnak a többi ország nacionalistáihoz, mint bármi és bárki máshoz, és ugyan vannak nézeteltérések, a történelmi tényekkel és azok megítélésével kapcsolatban, de most a fontosabb tényező a lehetséges jövőről kialakított vízió. 

Más szóval az autokrata család bővítése van folyamatban, méghozzá nagyon erősen pragmatikus alapon. Például a magyar és a román nacionalisták már nem Trianonról beszélnek, vagy csak nagyon ritkán teszik ezt, hanem például üzletről és hagyományos értékekről – mondta Bottoni.