Majtényi: egy rendőrállam sziluettje bontakozik ki előttünk

Kardos Ernő 2020. május 20. 17:41 2020. máj. 20. 17:41

„A jövőben a titkosszolgálatok mindent megtudhatnak rólunk, ezzel egy rendőrállam sziluettje bontakozik ki előttünk” – nyilatkozta portálunknak Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke. A jogtudós szerint ma már felmerül az is, hogy az ellenzék mit keres a parlamentben, tud-e egyáltalán bármit is tenni, vagy csak díszletként van rá szükség a legképtelenebb törvények elfogadásához.

 Végül a parlament elfogadta a törvényt, amely szerint a szakszolgálatok mindent megtudhatnak az állampolgárokról. Szó szerint mindent?

Az már jó ideje nyilvánvaló, hogy a járványra hivatkozva, a kormány folyamatosan pusztítja az információs szabadságjogokat Magyarországon. A meghirdetett veszélyhelyzetben született törvényerejű rendeletek folyamatosan gyengítik a személyes adataink védelmét, miközben rendre csorbul az állam átláthatósága, tehát a közérdekű adatok megismerésének lehetősége is.

A legelképesztőbb az a kormányrendelet volt, amely az információs és technológiai minisztert, Palkovics Lászlót ruházta fel azzal a hatalommal, hogy az állampolgárok személyes adatait tartalmazó bármely adatbázishoz korlátlanul hozzáférhessen! A törvény hatályba lépése óta – a járvány elleni védekezés céljából – minden állami- és önkormányzati szerv, vagy gazdálkodó szervezet, továbbá minden magánszemély köteles kiadni a Palkovics által kért adatokat.

Ebből az következik, hogy kérésre a saját otthoni gépem adatait is ki kell adnom?

Igen, Palkovics miniszter elvileg mindenki számítógépébe betekinthet. Pusztán jeleznie kell, hogy a járvány elleni védekezés miatt van erre szüksége. Akár az ön készülő cikkeibe is bepillanthat.

Az sem baj, hogy Palkovics úr aktívan nem vesz részt az egészségvédelemben?

A rendelet mindenesetre a miniszterre ruházza az adatok megismerésének jogát. Visszatérve az első kérdésére, tehát azt mondhatom, hogy az állam a különleges jogrend idején, szó szerint mindenre kíváncsi lehet, elvileg bármiről tudhat.

Ezzel szemben, a járvány idején, a társadalom folyamatosan csökkenő mértékben képes az állami működést követni. Csak egy példa: a legutóbbi rendeletében a kormány a közérdekű adatok igénylésének határidejét felemelte 45 napra, ami újabb 45 nappal meghosszabbítható. Tehát három hónapot is kell várni egy amúgy természete szerint nyilvános adatra. Pedig jól tudjuk, hogy a jogállam információs filozófiája pontosan fordított: „átlátható állam, átláthatatlan polgár!”

Csak a diktatúrára, az autoriter rendszerre jellemző az átláthatatlan állam, üvegszerűen átlátható állampolgár. Ezek után nyilvánvaló, hogy merre sodródik a mai állami berendezkedés.

Viszont a különleges jogrend megszűnésével véget érne az állam rendelettel biztosított korlátlan információs hatalma is. De mégis fennmarad, mert a jogokat immár törvénnyel a belügyminiszterre vagy a szolgálatokra ruházza át. Csak ezúttal nem a járvány, hanem a kibertámadás az indok.

Igen, a frissen elfogadott törvénnyel szintet lép a Pintér-Semjén páros. A megszavazott jogszabálynak már a címe is meglehetősen cinikus, mert azt a „polgárok biztonságát javító” törvénynek titulálják. Ráadásul technikailag egy salátatörvény – amelyet mi csak mosléktörvénynek nevezünk – amelybe egymáshoz egyáltalában nem illő elemeket válogattak, tényleg úgy néz ki, mint vályúban a moslék.

A törvény vitája során, nem derült ki, hogy gyakori-e a Magyarország elleni kibertámadás, tehát valóban védelemre szorulunk-e, vagy ez csak ürügy, és a kormány a jövőben is mindent tudni akar?  

Nézze, a XXI. században a kibertámadás reális veszély, de a fenyegetések nem azt a célt szolgálják, hogy közben az állampolgárok elemi szabadságjogát korlátozzák. A védelem értelme ugyanis, hogy a szabadságjogokat szabadon gyakorolhassuk.

Egyébként pedig a törvény szövege a laikusnak alig érthető, még a szakértők számára sem olyan könnyű a paragrafusokból kihámozza a lényeget. Ezért azt gondolom, hogy a törvény elfogadása után, még elemezni kell annak tartalmát, hatásait. Viszont az már az első pillantásra is egyértelmű, hogy a jogszabály nagyon durva támadást indít a polgári szabadságjogok ellen. Az állampolgároknak már korábban folyamatosan nehezítették a magánéleti jogaik gyakorlását és a tájékozódás jogát, az állam hatalmát pedig kibővítették. Könnyen lehet, hogy a kiberveszély ürügy arra, hogy a polgárok szabadságjogait törvényileg nyirbálja a kormány. Nyilván ezt azért teheti a társadalom felzúdulása nélkül, mert a járványveszély idején, a tömegek számára akár a biztonságérzet is fontosabb, mint a jogai védelme.

Továbbá az is igaz, hogy a parlamenti nyilvánosság soha nem volt ennyire gyenge. Tíz emberből kilencnek fogalma sincs, hogy ezt a jogkorlátozó törvényt elfogadták.  

Pedig mindenkinek tudni kell, hogy az elfogadott törvény elképesztő hatalmat ad a Terrorelhárító Információs és Bűnügyi Elemző Központ kezébe, hozzájuthat olyan személyes adatokhoz, amiket a kibertámadások bizonyosan nem indokolnak. Emiatt aztán ellentétes az egész strasbourgi joggyakorlattal, illetve az európai adatvédelmi rendelettel.

Egyébként a járvány idején, az Európai Unió adatvédelmi hatóságainak közös szervezete, az Európai Adatvédelmi Testület (EDPB) állásfoglalása felhívja a tagállamok figyelmét  a személyes adatok védelmére. Ezt ugyanis veszélyhelyzet idején sem lehet megszüntetni.

Ráadásul az elfogadott magyar törvény a kibertámadásra hivatkozva teszi hozzáférhetővé a magyar állampolgárok adatait. Alig hiszem, hogy személyes adataink tömeges megismerhetősége alkalmas a kibertámadás megelőzésére, vagy összefüggésbe hozható azzal.

Egyébként pedig az elfogadott törvényt bírálta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, Péterfalvi Attila is, mert úgy látja, hogy a törvény „korlátlan megfigyelést eredményezhet, valamint nem áll összhangban, az alapjogi követelményekkel”. Továbbá nem nyújt segítséget a személyes adatok és a magánélet védelméhez.

Ezt az állásfoglalást – én legalábbis – nem találom. Valaki megszerezte és idézett belőle, de eddig nem láttam. Egyébként Péterfalvi Attila a korábbi alaptörvénysértő rendelkezések megszületésekor egyáltalán nem tiltakozott.

A lapok szerint, a hatóság elnöke ezt a véleményét a Belügyminisztérium államtitkárának írt levelében fogalmazta meg.

Végül is indokolt volt a megszólalás, mert igen súlyos ügyről van szó. Ugyanis a törvény szerint a Terrorelhárító Információs és Bűnügyi Elemző Központ az összes információhoz hozzájuthat, ami a rendőrség, a bűnmegelőzés és felderítés, a terrorelhárítás, az adóhivatal, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a lakcím-nyilvántartás, a katasztrófavédelem, a bűnügyi nyilvántartás, az idegenrendészeti hatóság, a menekültügyi szervezetek, a büntetés-végrehajtás birtokában létezik. Továbbá ez a TIBEK nevű központ hozzájuthat az elektronikus hírközlési hálózatok forgalmi adataihoz is. Lehetősége van arra, hogy több személyes adatállományt összekapcsoljanak.

Tehát nemcsak személyekről tudhatnak majd' mindent, hanem az önkormányzatokról is, ami a mai helyzetben politikai jelentést kaphat.

Azt kell mondanom, hogy mindenkiről mindent tudhat majd az állam. A TIBEK és a Legfőbb Ügyészség megállapodást is köthet a titkos információgyűjtések során az ügyészségnek átadandó adatokról, amelyeknek körét a jogszabály pontosan nem is határozza meg. Így a két szervezeten múlik, hogy mi kerül a Polt Péter vezette vádhatóság birtokába. Amiből az következik, hogy a fejünk felett döntenek a rólunk szóló adatokról, ráadásul törvényi felhatalmazás alapján.  

Tehát nyilvánvaló, hogy a törvény alapján, egy rendőrállam sziluettje bontakozik ki előttünk. Már az is felmerül, hogy az ellenzék mit keres a parlamentben, tud-e egyáltalán bármit tenni, vagy csak díszletkén van rá szükség.  

Beszéltem egy ellenzéki képviselővel, s az volt az érzésem, hogy pontosan nem érti, hogy mit tartalmaz a szöveg. A kormánypárti honatyák pedig már nem is mernek nyilatkozni. Ilyen nehéz ez a szöveg?

Igen, az utalások tömege miatt is nehéz felfogni, hogy mi a törvényalkotó célja.

Korábban a járvány, most pedig a kibertámadás miatt alakulhat ki totális uralom?

Az országban élő emberek személyes adatai jórészt feleslegesek egy kibertámadás esetén. A szakirodalom szerint, a túl kiterjedt felhatalmazás, a túl sok információ ráadásul nem is mindig segíti a nemzetbiztonsági célok elérését, mert maga alá temeti az elemzőt, a szolgálatok nem tudják feldolgozni a rendelkezésre álló rengeteg információt. Már közhelynek számít, hogy a World Trade Center ellen bekövetkezett támadásról is minden információ rendelkezésre állt, de csak hetekkel a támadás után tudták az információkat összerakni. Nem csak a szabadság szempontja, hanem az észszerűség, a hatékonyság szempontja is a túl széles felhatalmazás ellen szól – azon kívül, hogy rontja a társadalom szabadságérzetét, vagy akár meg is szünteti azt.

Hacsak nem az a mögöttes cél, hogy az emberek kiszolgáltatottsági érzését növeljék, ahogy történt a rémhírterjesztés esetén, a törvénytelen rendőri akciókkal is.  Ha valaki mindennek a következményeit meg akarja érteni, akkor olvassa el Orwell 1984 című regényét, esetleg Huxley Szép új világ című művét, vagy a literátor érdeklődésű olvasóknak külön ajánlom Kafka: A per című regényét is.

Eljátszhatunk a gondolattal, hogy a köztársasági elnök nem írja alá a törvényt és az Alkotmánybírósághoz fordul. Szerintem ez sem orvosolhatná azt, ami az elmúlt hónapokban az információs szabadságok terén történt. A baj ennél nagyobb és gyökerei mélyebbre nyúlnak.

Úgy gondolom, hogy azért csináltuk a jogállami forradalmat, a rendszerváltást 1990-ben, hogy az állampolgároknak többé ne kelljen félniük az államtól. Most pedig úgy tűnik, mégiscsak félhetünk, mert ez a korábbi világ visszajön.