Már nem szabad kompromisszumot keresni Orbánnal, az gyengítené a szövetséget

„2010 óta kötetek születtek Orbán Viktor miniszterelnök legendaként terjedő mentális instabilitásáról, s éppen így rezsimjének elképesztő mértékű korrupciójáról, a gazdaság orbanizálódásáról, az igazságszolgáltatás bekebelezéséről, a média kisajátításáról és szinte az össze szabadságjog fokozatos felszámolásáról” – sorolja a regnáló magyar vezetés tetteit Radávnyi Miklós. Egy Op-Ed platformon közzétett írásában azzal foglalkozik, hogy mit kellene tennie a nyugatnak a mára már „velejéig rohadt” Magyarországgal, amelyet Oroszország és Kína trójai falovának tart a NATO-ban és az Európai Unióban. Szerinte, mint ilyen, burjánzó rákos daganat a Nyugat számára, akadálya mindkét szövetség tartós stabilitásnak és valódi egységének. Svédország NATO-csatlakozásának „ostoba” blokkolását hozza fel egyik, s Ukrajna államiságának és nemzet-voltának megtagadását másik példaként, megjegyezve, hogy ezzel igyekszik validálni rendszere becstelenségét, ahogy elutasítja a nyugati értékeket, miközben magáévá teszi a keleti autokráciák sajátjait, s teszi ezt hazug, ámde bombasztikus retorikával.

Mindeközben a nyugati vezetők évtizedek óta vacillálnak azon, hogy számon kérjék-e magyar kormányt mindezért, miután tévesen úgy ítélték meg, hogy Orbán „gengszterokráciája” a Nyugat nélkülözhetetlen része, holott semmi sem állhat távolabb az igazságtól, sőt: rendkívül veszélyes mítosz, hogy Orbán Magyarországa a NATO és az Európai Unió lojális tagja – írja Radványi. Úgy véli, Orbán számára csak arra kell tagság, hogy „elfedje korrupt autokráciáját és a kommunista jellemvonásokkal rendelkező szélsőséges nacionalizmusát”. A magyarok többsége pedig bedőlt Orbánék autokrácia melletti téves érvelésének, jelesül annak, hogy Magyarország szövetségesi kötelezettségei a volt szovjet megszállással rokoníthatók, emiatt pedig sokakban szinte már megalkuvást nem ismerő Amerika- és EU-ellenesség alakult ki. Orbán Viktor rottweillerként csahol odahaza – írja az elemző –, s teszi ezt még azután is, hogy megszégyenült Brüsszelben az ukrán segélycsomag ügyében: erről a látványos vereségéről azzal próbálja meg elterelni a figyelmet, hogy még rá is tesz egy lapáttal a szövetségesek és Magyarország közötti kibékíthetetlen nézeteltéréseiről szóló, Nyugat-ellenes rágalmaira. Üzenete az ellenállás, noha nem tudni, miért és miként.

Radványi nyilvánvalónak tartja, hogy mind a NATO-nak, mind pedig az EU-nak keményebben kell fellépnie Orbánnal szemben, meg kellene állítania őt. „A kompromisszumok folyamatos keresése ezzel a velejéig gonosz politikussal csak a NATO és az Európai Unió meggyengüléséhez vezet” – figyelmeztet a közíró, aki szerint a választás elkerülhetetlen. Nyugati civilizáció vagy orosz, kínai barbárság? Jólét vagy hanyatlás? Pozitivizmus vagy negativizmus? Szabadság vagy hódoltság? És végső soron: élet vagy halál? Orbán Viktor gengszterokráciája vagy demokrácia Magyarországért és népéért? – sorolja azt, mi között kell választani. 

Oldalt választani elengedhetetlen – ismétli, rámutatva: eljött az ideje a cselekvésnek és annak, hogy visszaszerezzük azokat az értékeket, amelyek naggyá tették a Nyugatot. Vissza kell állítani a szabadságot a politikában, a jogállamiság területén, a gazdaságban, a pénzügyekben és a médiában. Orbán Viktort és bandáját felelősségre kell vonni a magyarok és mások ellen elkövetett bűneikért. Majd ugyanezeket a magyar embereket hozzá kell segíteni ahhoz, hogy szabadon választhassanak a szabadság ragyogó fénye és a zsarnokság sötétsége és a pusztító gyűlölet között – zárja véleménycikkét Radványi Miklós.