Márki-Zay Péter: Magyarország egy demokratikus, szabad, európai jogállam lesz – 2. rész

Ha jól számoltam, ön hét nyelven beszél…

Én nem szoktam megszámolni. Igazából hármat szoktam a magyaron kívül említeni, ez a német, a francia és az angol. Ezeken szívesen és jól tudok társalogni, bár a közelmúltban Debrecenben egy mexikói pultossal is nagyon jól elbeszélgettem spanyolul. Három évig tanultam ezt a nyelvet az egyetemen, de azért őszintén szólva, nem tudnék bármiről értelmes beszélgetést folytatni rajta. Viszont olvasni nagyon jól tudok spanyolul, csak, mivel nem gyakoroltam, nem könnyen beszélem. Ez ugyanaz mint, hogy tíz évig tanultam oroszul, sőt, még orosz tagozatos is voltam, és Szentpéterváron ugyan egy taxissal jól elbeszélgettem oroszul, de azt nem tudtam volna lefordítani, amit mondott. Mivel dolgoztam Finnországban is, finnül például nagyon szépen tudok káromkodni, mert az étteremben, ahol pincérkedtem, ezt tanultam meg a többi dolgozótól leginkább. Van néhány vicces mondatom is, amivel szórakoztatni tudom a finn vendégeket. Egy rendelést nyilván ma is föl tudnék venni finnül, de nagyon alapszinten értek csak meg dolgokat. Mondjuk, egy boltban megtalálnám, amit keresek, de azért ezt széles körben nem lehet nyelvtudásnak nevezni.

És a magyarok nyelvét beszéli?

Azt hiszem, hogy igen. Ez nagy különbség sok politikushoz képest, mert, még ha bele is futok sokszor rosszul értelmezett, kicsavart mondatokba, de azt gondolom, elég sok olyan ütős is volt köztük, amit aztán nagyon sokan átvettek. Ez attól is van, hogy Szegeden marketingesként a kommunikációt még tanítottam is az egyetemen. Ezért vannak olyan mondataim, amiket nagyon szépen lehet használni. Ezek egyikéből lett „a kijárat nem jobbra, vagy balra van, csak felfelé” kampányszlogen is. De ilyen volt az általam megfogalmazott, sokak által manapság is idézett: „Magyarország ezer éves történelmének legkorruptabb rendszerét akarjuk leváltani”. Az is egy jól kicsiszolt mondat volt, hogy: „egy olyan országot szeretnék, ahol a fideszes politikusok is nyíltan felvállalhatják homoszexualitásukat, mert nincsen abban semmi szégyen”. Vagyis vannak olyan mondatok, amelyek ki vannak dolgozva, és minden egyes eleme nagyon fontos. Az önkormányzati kampány előtt fél évvel szintén nagyon sokan használták azt a mondatomat: „városról városra, faluról falura fogjuk visszafoglalni Magyarországot.” Ez egy beszédírói, kommunikációs képesség, amit arra használok, hogy miként fogalmazzak meg dolgokat. Persze van, amikor az ember félreérthetően fogalmaz, például amikor kicsúszik valami a számon. Azt kellett volna mondanom, hogy: „azok a párbeszédes politikusok, akik nem követik Karácsony Gergely tanácsát, aki engem támogatott, hanem éppenséggel a politikai ellenfelemet támogatták, azok nem csak Karácsony Gergelyt hagyták cserben, hanem a hazájukat is.” Véletlenül a „hagyták cserben” helyett azt mondtam, hogy „árulták el”. Ebből aztán valaki összerakta, hogy hazaárulók, és „hazaárulózni” nem szabad. Úgyhogy én is el tudom fogadni, hogy egyetlen olyan rossz szóválasztást, amit ott, abban a pillanatban az ember kimond, azt soha többé nem fogja tudni visszaszívni.

Ez így van. De én a magyarok nyelvével kapcsolatban a kisemberekre gondoltam, azokra, akik nem foglalkoznak politikával, még híradót se nagyon néznek…

Valóban megértenek engem az emberek. Ha valaki engem hallgat, akkor inkább arra asszociál, hogy tanultabb, értelmiségi emberek szokták a hosszú, összetett mondataimat érdeklődéssel követni. De azért a nyelvhasználatom elég egyszerű, és a mondataim kellően direkt megfogalmazásúak. A korrupció helyett is sokszor inkább a tolvajokat és a lopást, infláció helyett az áremelkedést szoktam használni. Vagyis próbálom a magyar nyelv egyszerű szavait, és nem az idegen szavakat használni. Erre törekszem.

Mit ígér a magyaroknak?

Elmondtam már akkor, amikor milliárdosok is felajánlották, hogy valamilyen összeggel támogatják a kampányomat, hogy természetesen elfogadom, még ha az eddigi kampányunkban nem is voltak meghatározóak, de soha nem ígérek semmi mást cserébe, csak azt, hogy Magyarország egy demokratikus, szabad, európai jogállam lesz. Ezt az ígéretemet igyekszem teljesíteni már nagyon régóta. Orbán Viktort is ezért kell leváltanunk, és nem azért, hogy egyik tolvaj helyett egy másik tolvaj legyen az országban. Nem azért, hogy az egyik iparágnak kedvezzünk, vagy egy másikat tönkre tegyünk, az egyik vállalkozót fölemeljük, a másikat meg lenyomjuk.

És a kisembereknek mit ígér?

Jobboldali emberként azt gondolom, hogy nem a populista ígérgetés, és nem az állami beavatkozás az, ami elhozza a jólétet. Hiszen azokban az országokban, ahol többek között én is éltem, nem az állami beavatkozás, hanem éppen annak a korlátai miatt értek el az ott élő emberek viszonylag széles körének fantasztikus eredményeket és nagy jólétet. Ott sem mindenkinek. Pont a verseny, a kapitalizmus, az innováció, a szellemi teljesítmény, a profitcentrikus hatékonyság növelése eredményezte azt, hogy nagyobb legyen a jólét, a kényelem, a biztonság, a közbiztonság, fejlődjön az egészségügy és az oktatás. Én azt látom, hogy nem az állami beavatkozás növelésével érhető el a gazdasági jólét, hanem a szabad vállalkozásokkal.

És a kitaszítottaknak, akiknek Orbánék azt ígérték, hogy nem hagyják őket az út szélén, majd jól belerúgták az árokba?

Ez nagyon fontos kérdés. Ilyen szempontból az Egyesült Államok nem feltétlenül jó minta Magyarország számára. Mi Európában nem tudjuk elfogadni azokat a társadalmi különbségeket, amelyek az USA-ban természetesek. Mi nem szeretnénk például, hogy valaki csak azért, mert szegény sorsú, ne tudja megfizetni a gyermekének a gyógyíttatását. Ugyan itt is van olyan ellátás, ami sok százmillióba kerül, amit az állam már nem fedez, de ennek a köre nagyon szűk. Az USA-é sokkal kevésbé gondoskodó társadalom, a hatékonyságot a szociális szempontok sokkal kevésbé korlátozzák. Nekünk Európában már-már elfogadhatatlan mértékű az a fajta társadalmi különbség, ami ott van, miközben ezek a társadalmi különbségek Magyarországon is hihetetlen mód megnőttek. Azt gondolom, hogy a szolidaritásnak vannak határai. Az én számomra elsősorban keresztény megfontolások alapján. Magyarországon én különös szimpátiával viseltetek a cigányság sorsa iránt. Itt, Hódmezővásárhelyen, az egész országban egyedülálló roma felzárkóztatási programot csinálunk. Az egyetlen olyat, amelyben az önkormányzatunk saját forrásból – pedig a megszorítások közepette nyilván nem dúskálunk forrásokban –, és nem uniós vagy állami pénzekből finanszírozza a roma felzárkóztatási programot. Én országosan is nagyon elkötelezett támogatója vagyok a cigányság felemelésének és az előítéletek megszüntetésének. Ezt rendkívül fontosnak tartom. A gyermekeim református gimnáziumában a szülői munkaközösség vezetőjeként is azt tartottam a legfontosabb feladatunknak, hogy a bálok szervezéséből befolyó bevételt maximalizáljuk, és a bevételből az utolsó fillérig a szegény sorsú gyerekeket támogassuk. Azért, hogy ne legyen olyan, hogy valaki a szülők anyagi helyzete miatt nem tud elmenni az osztálytársaival együtt egy osztálykirándulásra, vagy éppenséggel egy diákbálon azért nem tud részt venni, mert a szülőknek nincs pénzük 40-50 ezer forintért báli ruhát bérelni. Az én szülői munkaközösségi elnökségemnek az a legfontosabb hozadéka, hogy ezeken a családokon és gyerekeken segítünk.

Az antiszemitizmusról mi a véleménye? Magyarország sokak szerint eléggé antiszemita országnak számít.

Én rendkívül pozitívan csalódom azokban a kérdésekben, amikor a magyarokról azt mondják, hogy homofóbok, rasszisták és antiszemiták. Folyamatosan azt látom, hogy ez bizonyíthatóan nem igaz. Amikor itt, Hódmezővásárhelyen, a polgármesteri működésem alatt, vagy az előválasztási kampányomban nem csak a helyi cigány közösség mellett álltam ki, nagyon sokan mondták azt, emiatt el fogom veszíteni a választást. Még baloldali támogatóim, sőt politikus társaim is óva intettek a látványos kiállástól a vásárhelyi cigányság mellett. Azt mondták, ez azt eredményezi majd, hogy a jobboldali szavazók nem fognak támogatni. Én ezt nem tapasztaltam meg. Persze van egy-két olyan ember, aki sérelmezi, de ettől még valószínűleg ideszavaztak. Hasonlóképpen a vásárhelyi zsidósággal is rendkívül jó kapcsolatom volt. A hitközség szegény elhunyt vezetője, Erdélyi Miklós nekem ingyen ügyvédem volt, és nagyon sok perben képviselt. Én rendszeresen részt vettem, beszédet mondtam a helyi zsidóság különböző rendezvényein, természetesen a zsinagógában is. Széder este ott ültem a rabbi mellett. Én azt látom, hogy az emberek ezt elfogadják. Ha van vezetői minta, ha van példaadás a polgármester vagy egy államférfi részéről, akkor a magyarok igenis nyitottak a szeretetre, és a szeretetteljes elfogadásra. Azt kell mondanom, Orbán Viktor nyilvánvalóan joggal kritizált működésének egyetlen hozadéka, hogy valamilyen módon mégiscsak egyesítette ezt a nemzetet. Csakhogy nem maga mögött. Vele szemben egyesült a nemzet. Azt látom, hogy ma azok, akik a gazdasági, kulturális felemelkedést, az európaiságot, a szolidaritást, a jogállamot, a demokráciát, a tisztességet, a korrupcióellenességet képviselik, már túltették magukat azon, hogy vannak közöttünk hetero- és homoszexuálisok, zsidók, más bőrszínűek, cigányok, más vallásúak. Meggyőződésem, hogy javult mára az emberek toleranciaszintje. Konzervatívként én is elfogadtam az azonos neműek házasságát, és Pálinkás József professzorral, az új Világ Néppárt elnökével közös interjúban kiálltunk mellette. Én a katolikus egyház álláspontját osztva, elfogadom, hogy a katolikus egyházban természetesen csak az egyház szabályai szerint élünk. Nincs válás, nincs abortusz, és nekünk, katolikusoknak a házasság mindig egy férfinak és egy nőnek az életközössége. De az állam az szekuláris, és nem az egyik vagy másik vallásnak az értékei, hanem minden ember egyenlősége alapján kell, hogy ítéljen és dolgozzon. Én katolikusként természetesnek tartom, hogy ahogy bőrszín és vallás alapján nem, úgy szexuális orientáció alapján sem tehetünk különbséget magyar és magyar között.

(Az első részt itt olvashatják)