Máté Gábor: régen a színházi büfékben azon nevettek, amiért ma büntetés jár

Máté Gábor arról beszélt, hogy igazgatói leköszönése után azért nem maradt a Katona József Színháznál, mert szerinte „ott nem lehetsz beosztott, ahol te voltál a főnök”. Jelenleg négy különböző előadásra készül rendezőként.

A beszélgetést szemléző Telex szerint Máté Gábor felidézte, hogy Nemcsák Károly tavaly ősszel felhívta, és azt szerette volna, ha a József Attila Színházban rendez. Máté erre úgy reagált: „Magamat miért fosszam meg attól a jó érzéstől, hogy nekem valaki örül?” Az elmúlt tizenhat évről azt mondta, megbocsátó, de nem felejt.

A színházi közegben tapasztalt törésekről szólva példaként említette azokat a kollégákat, akik aláírták a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítását támogató nyílt levelet. Azt mondta, volt olyan helyzet, amikor ilyen emberrel kellett volna együtt dolgoznia, de inkább kilépett belőle.

Eszenyi Enikő ügyére is kitért, miután a debreceni Csokonai Nemzeti Színház levette műsoráról az általa rendezett előadást. Máté Gábor úgy fogalmazott: „Eddig azt akarták, hogy kérjen bocsánatot. Mit csináljon még? Haljon meg?” Szerinte Eszenyi számára nagy büntetés volt, hogy elvették tőle a Vígszínházat, és úgy látja, a magyar színház nem olyan gazdag, hogy egy ekkora tehetséget „elrugdosson” a pályáról.

A saját színészi tapasztalatairól azt mondta, alig volt olyan pillanat az életében, amelybe szívesen ment bele. Példaként említette, hogy 65 évesen meztelenül kellett színpadra állnia, amit szerinte az alázat miatt vállalt el. A gondolatot azzal zárta: a színház ilyen, régen a színházi büfékben azon nevettek „boldogan”, amiért ma büntetés jár.

Máté Gábor arról is beszélt, hogy két évig járt pszichiáterhez, miután kiderült: a Katona József Színházban a Demokratikus Koalíció tagjai kedvezményes jegyet vehettek. Azt mondta, az is megviselte, hogy nem tudott erről, és az is, ami az ügy után érte, például hogy Gyurcsány Ferenccel együtt került egy mémre, amely nyomtatásban is megjelent.

A DK elnökét a beszélgetésben nem nevezte meg, de úgy fogalmazott róla: „Akkor kívántam látni azt az embert, amikor a hátam közepét.” Máté hozzátette, korábban pszichológiaellenesnek tartotta magát, mert azt gondolta, a színészi munka segíthet feldolgozni a problémáit, de ma már nem gondolkodik erről ennyire sarkosan.

A színházfinanszírozásról azt mondta, egy ideig a NER alatt „anyagilag biztonságos” volt színházat vezetni, mert az intézmények tudták, mennyi pénz áll rendelkezésükre, és azt meg is kapták. A jelenlegi rendszert szerinte újra kellene gondolni, bár azt nem tudta pontosan megmondani, hogyan.

Máté Gábor jelenleg Szegő Jánossal dolgozik a könyvén, amely a Katona József Színház élén töltött 15 igazgatói év történetét dolgozza fel valódi naplói alapján. Az igazgatóként átélt helyzetekről azt mondta: „Borzasztó állapotba tudok kerülni, a mai napig”, és hozzátette, szerinte nem volt igazgatónak való, mégis csinálta.