Matolcsy György ügye lehet az elszámoltatás egyik nagy próbája

A választási ígéretek és a jogi valóság között

Az elszámoltatás tempója egyre inkább politikai és társadalmi kérdéssé válik. Murányi András szerint különösen azért erős az elégedetlenség, mert a kampányban az egyik legfontosabb ígéret éppen az volt, hogy az előző rendszer korrupciós ügyeinek gyorsan következménye lesz. Az MNB ügye, az NKA körüli történet és más, már korábban feltárt esetek kapcsán ezért sokan azt várják, hogy a feljelentések után rövid időn belül megjelenjenek a büntetőeljárások kézzelfogható eredményei.

Murányi ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy egy új kormánynak nem pusztán az elszámoltatás feladatát kell elvégeznie. Egy 16 évig működő politikai rendszer után minisztériumokat, állami intézményeket és teljes apparátusokat kell átszervezni, miközben a megfelelő szakemberek megtalálása sem egyik napról a másikra történik. Szerinte ezért érthető, ha néhány hónap után még nem működik minden olajozottan, de az már komolyabb probléma, ha a társadalom számára nem látható, hogy a jól dokumentált ügyekben egyáltalán történik-e előrelépés.

Magyar György szerint viszont a türelem nem jelentheti azt, hogy a társadalomnak le kell mondania az igazságérzetéről. A civileknek éppen ellenkezőleg, nyomást kell gyakorolniuk a politikára. Mint fogalmazott, „toporzékoljon” a társadalom, álljon ki magáért, mert a közvéleménynek igenis van hatása a közpolitikára. A kérdés azonban az, hogyan lehet ezt az igényt összeegyeztetni a büntetőeljárások szigorú szabályaival.

Nem elég a feljelentés, össze kell rakni a bizonyítékokat

Magyar György szerint a legnagyobb félreértés abból fakad, hogy a közvélemény számára egy dokumentum vagy egy feljelentés sokszor már önmagában bizonyítéknak tűnik, miközben a nyomozóknak egy teljes okozati láncolatot kell felépíteniük. A lélegeztetőgépek beszerzésének ügyében például ugyan már történt feljelentés, de az ügyészségnek és a nyomozóknak azt is meg kell állapítaniuk, pontosan kik, mikor, milyen döntések alapján és milyen haszonnal vettek részt a folyamatban.

Az ügyvéd szerint „egy puzzlet nem tudsz megnézni részleteiben, csak ha kirakták őket”. Vagyis önmagában az, hogy iratok kerültek elő, még nem jelenti azt, hogy azonnal megállapítható a büntetőjogi felelősség. A nyomozásnak az egyes dokumentumokat össze kell kapcsolnia a döntéshozókkal, az utasításokkal, a pénzmozgásokkal és az esetleges haszonélvezőkkel.

A kapacitás közben komoly korlátot jelent. Magyar György szerint nincs több ezer tartalék ügyész, nyomozó és bíró, akiket egyszerűen be lehetne állítani az új ügyek feldolgozására. A meglévő igazságszolgáltatási rendszernek kell megbirkóznia azzal a hatalmas ügymennyiséggel, amelyhez újabb és újabb feljelentések társulnak. „Nem lehet a mérkőzést otthon a tévé előtt megnyerni” – mondta, érzékeltetve, hogy minden egyes ügyben végig kell járni a bizonyítás útját, és csak ezután derül ki, hogy az eljárás vádemeléssel, felmentéssel vagy más eredménnyel zárul.

A társadalmi elvárás azonban nem írhatja felül a bíróság működését. Magyar György szerint a bíró nem a közvéleménynek tartozik elszámolással, hanem a törvénynek és a saját lelkiismeretének. Hiába várja emberek milliói, hogy egy-egy közismert szereplő azonnal rács mögé kerüljön, ehhez előbb a büntetőjogi felelősséget megfelelően alá kell támasztani.

Az MNB-ügytől a lélegeztetőgépekig: hol húzódik a felelősség?

A műsorban különösen éles vita bontakozott ki a Magyar Nemzeti Bank ügyeiről. Murányi András arra emlékeztetett, hogy az MNB-vel kapcsolatos problémák nem most váltak láthatóvá. Már évekkel korábban is jelentek meg feltáró írások, miközben Matolcsy György 2013-tól 2025-ig vezette a jegybankot. Szerinte ezért különösen nehezen érthető, miért tart ilyen sokáig azoknak az ügyeknek a tisztázása, amelyeknél dokumentumok és döntési jegyzőkönyvek is rendelkezésre állhatnak.

Magyar György szerint nem azt kell elsősorban vizsgálni, hogy egy befektetés végül jól vagy rosszul teljesített-e, hanem azt, hogyan hagyta el a pénz a jegybankot. „Ki írta alá az utalást?” – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy a döntéshozók személyes felelősségét az igazgatósági és felügyelőbizottsági jegyzőkönyvek alapján lehet feltárni. Nem kollektív bűnösségről van szó, hanem annak megállapításáról, hogy egy konkrét döntésért kik viselhetnek felelősséget.

Murányi felidézte az MNB egyes ingatlanberuházásait is, köztük olyan munkákat, amelyek szerinte a jegybankvezetéshez közel álló üzleti köröknek kedvezhettek. Az újságíró szerint a közvélemény számára ezek az ügyek azért is különösen irritálóak, mert hosszú időn keresztül zajlottak, miközben érdemi következményeket nem láttak.

Hasonló kérdéseket vet fel a lélegeztetőgépek beszerzése is. Murányi párhuzamot vont egy korábbi stadionbeléptető-rendszer beszerzésével, amelynek kapcsán már a megvalósítás előtt kiderülhetett, hogy több stadion infrastruktúrája nem alkalmas a rendszer fogadására. A lélegeztetőgépek esetében szerinte ennél is súlyosabb a helyzet, mert a Covid-járvány idején, rendkívüli sürgősség mellett történt nagy értékű beszerzésekről van szó, amelyeknél közbeiktatott projektcégek és vitatott hasznosságú eszközök is megjelentek.

Az elszámoltatás másik kulcskérdése ezért az új legfőbb ügyész szerepe lehet. Magyar György szerint nem mindegy, hogy az új vezető az ügyészi rendszer belsejéből érkezik-e, vagy kívülről, mert ebből sok minden következhet az intézmény működésének jövőjére nézve. Úgy vélte, az elmúlt 16 évben több politikailag érzékeny büntetőügy „megállt”, amikor elérte a politika világát. Az új rendszernek azt kell biztosítania, hogy a vizsgálatok akkor se akadjanak el, amikor a felelősség politikusokhoz vezet.

A társadalmi egyeztetés és az uniós pénzek kérdése szintén összekapcsolódik mindezzel. Magyar György szerint az EU által elvárt jogállami és intézményi garanciák teljesítése nélkül a befagyasztott uniós források hazahozatala is veszélybe kerülhet. A társadalmi egyeztetés ezért nem puszta politikai gesztus, hanem az uniós feltételek teljesítésének része is lehet. A vita közben mindkét megszólaló abban egyetértett, hogy az elszámoltatás iránti igény valós, a kérdés az, hogy a politikai akarat és a társadalmi türelmetlenség miként fér össze azzal a jogi folyamattal, amelyben minden bizonyítéknak és minden felelősségi láncnak a helyére kell kerülnie.