Még él az európai gondolat

– Van-e mit ünnepelni 76. évvel a II. világháború befejezése és 71 esztendővel azután, hogy Schuman meghirdette az európai béke és prosperitás gondolatát?

–  Az úgynevezett Schuman-nyilatkozat 1951-ben jelent meg, és a kezdetekkor – kis túlzással – alig volt több, mint egy szellemes francia ötlet. Európa a traumából lassan ébredezett, és sokan gondolták úgy, hogy a háború borzalmai többé nem ismétlődhetnek meg. A Schuman által javasolt Európai Szén- és Acélközösségben a hadiipar két kulcságazatának közös ellenőrzéséről szólt. Az „alapító atyák”, Jean Monnet és a többiek úgy gondolták, a közös brüsszeli Főhatóság (ma Európai Bizottság) megakadályozhatja, hogy Németország újra felfegyverkezzen. A Közös Piacot létrehozó 1957-es Római Szerződéssel és a közösségi intézményekkel (Parlament, Miniszterek Tanácsa, Bizottság, Bíróság) megteremtették a gazdasági együttműködés alapjait is. Az ötlet működőképesnek bizonyult. Ma a 27 tagállamot egyesítő unió egyike a legfejlettebb gazdasági nagyrégióknak, és – a britek kiválása után is – a világ legnagyobb, egységesen szabályozott piaca. Az eltelt 71 év önmagában is érték, miután – a délszláv dráma kivételével – ez volt a modern Európa leghosszabb, háború nélküli időszaka. Talán a mai nagyszülők is hajlamosak néha elfelejteni a kezdeteket és azt is, hogy békében születtek. A gyermekek, unokák számára pedig a tanulás, az utazás vagy a szabad munkavállalás egy határok nélküli Európában már egészen természetes.

– A németek az utóbbi évtizedekben szembenéztek a múltjukkal. De megtették-e ezt minden tagállamban? S egyáltalán: szükség lenne rá?

– Valóban, a németek példát mutattak. Amikor Willy Brandt, az NSZK egykori kancellárja 1970-ben – a protokollt félretéve – térdet hajtott a varsói gettólázadás áldozatainak emlékműve előtt, a civilizált világ fellélegezhetett. Sajnos a kelet-európai régióban az ilyesmi nem szokás, pedig szükség lenne rá. Magyarországon évek óta szisztematikus történelemhamisítás zajlik. Mintha nem lettek volna zsidótörvények, és a nyilas bandák sem gyilkoltak volna halomra ártatlan embereket. Például Budapesten, abban a XII. kerületben, amelynek fideszes önkormányzati vezetői a mai napig védik a jogellenesen felállított és a bíróság által lebontásra ítélt Turul-szobrot.

– Olyanná lett Európa, amilyennek a közösség formálói egykor elképzelték?

– Természetesen nem. Az alapító „hatok” (Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia) évszázadok óta Európa szerencsésebb, fejlettebb régiójához tartoztak. Ez azt is jelentette, hogy nemcsak hittek a demokratikus jogállami értékekben, hanem a gyakorlatban is ragaszkodtak a közösen elfogadott szabályokhoz. Kicsit naiv módon, azt gondolták, hogy értelmes, civilizált emberek általában nem a jogsértésre, hanem a megegyezésre törekszenek. Ezért a jogrendszer felépítésekor például – a többségi szavazás elve helyett – az egyhangú döntéshozatal kapott elsőbbséget. Nem gondoltak arra, hogy idővel lehet olyan tagállam, amely képes visszaélni a vétójogával, akár úgy is, hogy a többieket zsarolja. Úgy tűnik, azt is csak mostanában vették észre, hogy az unió közös pénze egyes kormányzati körökben „elveszíti közpénz jellegét”. Pedig a támogatások folyósításának számon kérhető, jogállami feltételekhez kötése az uniós adófizetőknek mindenképpen nagyobb biztonságot jelentene. Ezért komoly eredmény a tavaly e tárgyban elfogadott jogállamisági rendelet, amely – az Európai Tanács halogató taktikája ellenére – várhatóan új alapokra helyezi majd a pénzügyeket.

– Háborúk ugyan nem pusztítottak a kontinensen, de a járvány elleni küzdelem meghatározta az utóbbi több mint egy évet. Hogyan vizsgázott az unió és az európai gondolat?

– Az Európai Unió vezetői a járványügyekben is a szolidaritás elvéből indultak ki, amikor a közös beszerzés mellett döntöttek. Így ugyanis az oltóanyag a gyártóktól alacsonyabb áron volt megvehető, és az is méltányos elv, hogy a vakcinát a tagállamok között lakosságarányosan kell szétosztani. Hadd jegyezzem meg, hogy az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács jóváhagyta az unió beszerzési tervét, tehát ebben az ügyben sincs értelme „Brüsszelre” mutogatni. Tény, hogy az év első hónapjaiban akadozott a szállítás, de a tagállamokba – Magyarországot is beleértve – ennek ellenére, hatalmas mennyiségű nyugati oltóanyag érkezett. Azt pedig felelősségteljes magatartásnak – ha úgy tetszik – „európai gondolatnak” tartom, hogy az Európai Gyógyszerhatóság jóváhagyásához kötik a vakcinaforgalmazási engedélyeket.

– S vajon lehet-e úgy folytatni, ahogyan a járvány előtt gondolták, vagy ezek után egészen más, új utakat kell keresni?

– A viták biztosan folytatódni fognak az unió jövőjéről, de a járvány sokakat meggyőzhetett arról, hogy szükség van a nemzetközi együttműködés erősítésére. Ez az unió terminológiája szerint az integráció további mélyítését, a „föderális” jelleg erősítését jelenti. Nem nehéz belátni például, hogy az egészségügyi technológiákat (lásd gyógyszerkutatás) kizárólag „nemzeti” alapon nem érdemes és nem is lehet fejleszteni. De ugyanez elmondható a közösségi média szükséges szabályozásáról, vagy a Google és a Facebook adóztatásáról is. Egy Magyarországhoz hasonló kicsiny, gazdaságilag sebezhető országnak az is elemi érdeke, hogy bővítse a kapcsolatait az egységes piaccal, illetve azokat minél szorosabbra fűzze. Ehhez persze a jelenleginél sokkal kulturáltabb „európai” kormányzati magatartásra is szükség lenne.

– Az új hét éves költségvetés és emellett a helyreállítási alap óriási pénzügyi lehetőségeket kínál. Szemben áll ezzel a magyar vezetők által oly gyakran emlegetett szuverenitás és függetlenség?

– A tavaly elfogadott új pénzügyi szabályok valóban korszakváltást jelentenek. Talán a legfontosabb, hogy a közös felelősségvállalást végre a gazdag „északiak” is támogatják. A tagállamok külön-külön meglehetősen eltérő feltételekkel juthatnak hitelhez a pénzpiacokon. A helyreállítási alapot viszont a közösen felvett kölcsönből (eurókötvényekből) finanszírozzák, ami azt jelenti, hogy a 750 milliárd euró törlesztése a piaci feltételeknél kedvezőbb kamatokkal történhet. A magyar vezetők aggodalmai szerintem nem a szuverenitással függenek össze. Ők a jogállamiság, a közbeszerzési szabályok és hasonlók számonkérésétől – remélem, ezúttal már okkal – félnek.

– Magyarországon a jelenlegi hatalom vezetői is minden évben megemlékeznek erről a napról, miközben az év nagy részében inkább különállásukat hangoztatják az uniótól. Ez miképpen fér össze?

– Biztosan nem emlékszem jól, de az elmúlt tíz évben mintha nem lettek volna túl hangosak az ilyen állami ünnepségek. Még a járvány előtt, európai vendégek jártak nálunk és azt kérdezték, hogy miért nem látható az Országgyűlés épületén az aranycsillagos, kék színű uniós zászló. Kicsit szégyenkezve mentegetőztem, s valami olyasmit mondtam, hogy Magyarországon parlamenti választások lesznek 2022-ben. Az Európa-pártiak győznek, legalábbis remélem.