Még megfogható az infláció elszabadulása
Nem számít elszabaduló, két számjegyű inflációra Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank egykori alelnöke, aki szerint azt azonban nem tudni, hogy mennyire tér vissza a korábbi öt-tíz százalék közötti ütem. Ez attól függ, hogy a többlet állami kiadás, a növekvő költségvetési deficit mennyire húzza az árakat a jövőben, illetve, hogy a kormány egyedi beavatkozásokkal miként fékezi az árakat. Megfelelő fiskális és monetáris politikával megfogható az infláció. „A jegybankot szerencsére nem Matolcsy György irányítja, mivel őt untatja a monetáris politika, viszont még ott vannak azok a fiatal és eléggé tehetséges fiatalok, akik elfogadhatóan értik az infláció természetét” – mondta. A Központi Statisztikai Hivatal által ma publikált adatok szerint új nyolc és fél éves csúcsra, 5,3 százalékra emelkedett az éves infláció, pedig előzetesen enyhülésre számítottak a szakértők.
A KSH csütörtökön kiadott gyorstájékoztatója szerint júniusban a fogyasztói árak átlagosan 5,3 százalékkal voltak magasabbak az egy évvel korábbinál (s 0,6 százalékkal haladták meg a májusi szintet); a nyugdíjas infláció ettől elmaradt, 4,6 százalékos volt. Az élelmiszerek ára 3,2, ezen belül az étolajé 25,5, a margariné 8,2, a tojásé 7,8, a liszté 7,7 százalékkal emelkedett, a szeszes italok, dohányáruk átlagosan 12,2, az üzemanyagok ára pedig 24,2 százalékkal lett magasabb, mint volt egy éve. A szolgáltatások 3,8 százalékkal drágultak.
A szakemberek előzetesen arra számítottak, hogy a tavaszi megugrás után nyárra enyhül majd az áremelkedési ütem, azonban ez az adat rácáfolt ezekre a várakozásokra: a Portfolio előzetes elemzői felmérésében a legmagasabb előrejelzés 5,3, a medián 4,9 százalék volt.
A szakember nyugtat
Nem csak a júniusi adat pocsék, a trend sem biztató, hiszen már az előző két hónapban is meghaladta az öt százalékot, áprilisban 5,2, májusban 5,1 százalék volt a fogyasztói árak drágulásnak az üteme. Az is igaz ugyanakkor, hogy az emelkedő infláció nem magyar specifikum, a gazdaságok újraindulásával a világban, de különösen a térségünkben jellemző a drágulás ütemének gyorsulása. Minket persze elsősorban az érdekel, hogy nálunk mire kell számítani. Hova vezethet ez a kialakult trend? Van, aki már a rendszerváltás utáni magas infláció rémét festi a falra – kell-e ilyesmitől tartanunk?
Király Júlia pénzügyi, banki szakértőt kérdeztük, aki 2007 és 2013 között a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitásért felelős alelnöke volt, egy olyan időszakban, amikor a globális pénzügyi válság hatásaival is meg kellett küzdeni. Egy hónappal azután mondott le az alelnöki posztról (és így a Monetáris Tanács-beli tagságáról), hogy megérkezett a jegybank élére Orbán Viktor embere, Matolcsy György.
„A két számjegyű inflációt felejtsük el! Bármilyen furcsa, hiszek a volt jegybankos kollégáimnak” – ezzel a megnyugtató mondattal kezdte válaszát Király Júlia, aki egy emelkedő inflációra számít, de hangsúlyozza, hogy ebben egyszeri tételek is vannak.
Már a járvány előtt is gyorsult az infláció
Kitért arra, hogy nem csak Magyarországon, hanem mindenütt tapasztalható az infláció emelkedése, s ez különösen igaz Közép-Kelet-Európára, ahol már a járvány előtt is elszakadtak trendek az eurózónáétól. Mint felidézte, volt már egy nem elemzett inflációs gyorsulás 2019 közepétől kezdve Magyarországon, Romániában, Csehországban és Lengyelországban, ám mielőtt megvizsgálták volna annak okait, megérkezett a koronavírus-járvány, ami először leverte az árakat, majd a gyorsuló gazdaság felfelé vitte azokat. „Többen úgy gondoljuk – Surányi György például rendre kifejti – , hogy az MNB-nek már 2018-19-ben reagálnia kellett volna a fogyasztói árak emelkedési trendjére, ám ezt nem tették meg” – szögezte le, majd nyugtázta: a most az elindított kamatemelési ciklus indokolt volt, s valószínűleg folytatódni is fog, hiszen belebegtették azt.
Elszabadult a költekezés
Elszabaduló inflációra Király Júlia tehát nem számít, azt azonban szerinte nem lehet tudni, hogy visszatér-e és mennyire a korábbi, öt-tíz százalék közötti áremelkedési ütem, amivel – mint emlékeztetett rá – a válság előtt ők is küzködtek. Attól függ, hogy a többlet állami kiadás, a növekvő költségvetési deficit mennyire húzza az árakat a jövőben, illetve, hogyan fékezi az árakat a kormány egyedi beavatkozásokkal, mint amilyen az építőanyagok árának egyedi szabályozása – fejtegette. A mostanihoz hasonló nagy áremelkedési hullám idején, 2011-12-ben (megjegyzés: akkor az éves infláció 5,7 százalékos volt) őket minden esetre lehazaárulózták – jegyezte meg, hozzátéve: akkor az inflációt a kormány rezsicsökkentő politikája fogta meg.
A 2003-2006-os inflációt pedig a 2001-es költségvetés elengedése indukálta – emlékeztetett, majd figyelmeztetett, hogy most egy nagy „költségvetési elengedés” jön, a kérdés csak az, hogy mikor áll vissza a sínre a kormány, illetve, hogy mennyire dőlnek be azoknak a modernnek mondott („bár nem az”) monetáris elméleteknek („nem az”), amelyek alkalmasak szemet hunyni az infláció felett.
A pénzügyi, banki szakember hosszú távon nem tartja jó megoldásnak az egyedi árszabályozást sem, ma Magyarországon azonban – mutatott rá – nagyon sokféle piacot, árat, kamatot egyedileg szabályoz a kormány, „ebből pedig mindig feszültségek keletkeznek”. Az sem megoldás, hogy az építőanyagárakat befagyasztják, merthogy hiány lesz ebből; miként az exporttilalom sem oldja meg a problémát, hiszen a gazdaságban működő emberek mindig megtalálják a közvetlen szabályokat megkerülő utakat.
Király Júlia ugyanakkor úgy vélte, hogy meg lehet még fogni az infláció elszabadulását. Ehhez – mint mondja – megfelelő fiskális és monetáris politika kellene. S hogy optimista-e, visszatekintve Matolcsy György jegybank-elnöki nyolc évére? „A jegybankot szerencsére nem az elnök irányítja, mivel őt untatja, s így nem nagyon érdekli a monetáris politika, viszont még ott vannak azok a fiatal és eléggé tehetséges fiatalok, akik elfogadhatóan értik az infláció természetét” – mondta.
