Meghalt Radda György Károly professzor az MRI vizsgálat kidolgozója

Radda György Károly professzor 1936. június 9-én született Győrben. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem vegyész szakára. 1956-ban hagyta el Magyarországot. Az Oxfordi Egyetemen szerzett diplomát és kapott doktori címet. 1962–1963-ban a Kaliforniai Egyetemen (Berkeley) a Nobel-díjas Melvin Calvin professzor mellett dolgozott. 1964–1984 között az Oxfordi Merton College kutatója és a biokémia egyetemi előadója, 1988–1996 között az Orvosi Kutató Tanács Biokémiai és Klinikai Mágneses Rezonancia részleg vezetője volt. Nevéhez fűződik a mágneses rezonancia képalkotó (MRI) vizsgálat kidolgozása. 1991–1996 között az Oxfordi Egyetem Biokémiai Tanszékének vezetője, 1996–2003 között az Egyesült Királyság Orvosi Kutató Tanácsának (UK Medical Research Council MRC) vezetője. Kutatói tevékenysége az enzimszabályozásra, a bioenergetikára és az élő szervezet biokémiájára irányul az emberi betegségekkel, főként a szívbajokkal, a cukorbetegséggel és a metabolikus szindrómával összefüggésben.

2001–2003 között a londoni Nemzeti Rákkutató Intézet elnöki, 2005–2008 között az Oxfordi Egyetem Fiziológiai, Anatómiai és Genetikai Tanszékének vezetői tisztségét töltötte be. 2005-ben alapítója és 2010-ig elnöke volt a Szingapúri Bioképalkotó Konzorciumnak (Singapore Bioimaging Consortium, SBIC). Jelentős szerepet játszott a szingapúri–magyar tudományos együttműködés és tapasztalatcsere előmozdításában. 2008–2016 között a Szingapúri Tudományos, Technológiai és Kutatási Ügynökség (A*STAR) Orvosbiológiai Tanácsának elnöki tisztségét töltötte be.

1980-tól a londoni Királyi Természettudományos Társaság (The Royal Society) tagja, 1984–2003 között a Brit Szív Alapítvány molekuláris kardiológiai professzora. Több akadémia, például az Academia Europaea tagja, 2010-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Tizenkét egyetem, köztük a Debreceni Egyetem és a Semmelweis Egyetem díszdoktora. 2023-tól a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatnál az elnök személyes tudományos tanácsadói körének vezetője volt.

Pályájának kezdetén az enzimek és membránok szerkezetét és funkcióját vizsgálta fluoreszcens szondákkal. Úttörő szerepe volt a nukleáris mágneses rezonancia (NMR) emberi testen való alkalmazásában. Több mint 800 publikáció szerzője. Ars poétikájaként így fogalmazott: „Teljesen új szemléletre van szükség ahhoz, hogy az eltérő szakmák ne csak együtt dolgozzanak, hanem együtt is gondolkozzanak az emberiség legnagyobb problémáinak a megoldásáról.”

2011-ben őt tüntették ki a Semmelweis Budapest Awarddal. A díjat olyan nemzetközileg elismert eredményeket felmutató, az orvosbiológiai kutatások terén aktív külföldi tudós kaphatja, akinek teljesítménye méltó az egyetem névadójának szellemiségéhez. Feltétel továbbá, hogy a kitüntetett személy kutatásai az emberiség javát szolgálják, valamint új utat mutassanak az élő természet megismeréséhez.

Munkáját számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el, többek között: Colworth-érem (1969), a Brit Szív Alapítvány Aranyérme (1982), a The Royal Society Buchanan-érme (1987), a Brit Birodalom Rendje kitüntetés (1993), Őfelsége, II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte (2000), a Kardiovaszkuláris Tudományok Nemzetközi Akadémiájának Érdemérme (2006), Semmelweis Budapest Award (2011), a BioSpectrum Asia Pacific Awards Életműdíja (2013), a Magyar Érdemrend középkeresztje (2016), Magyar Corvin-lánc (2018) – olvasható a Magyar Corvin-lánc Testületének nekrológjában.

Forrás: Magyar Corvin-lánc Testület