Mellár Tamás: visszafejlesztik a piacgazdaságot

Átfogó képet ad a 24.hu cikke a magyarországi cementipar helyzetéről, szereplőiről, elsődlegesen a három, nyugati tulajdonban lévő cégről, és az ágazat egészével kapcsolatos kormányzati szándékról. Az írás egyik legérdekesebb és talán leginkább elgondolkodtató része az, amikor azt taglalja, hogy a nemrég megjelent kormányrendelet  szerint az építésügyi miniszternek – a Gazdaságfejlesztési Minisztérium közreműködésével – lehetősége van beavatkozni akkor, ha veszélyben látja az építőipari ellátás biztonságát. „A megfogalmazásból arra lehetett következtetni, hogy az ellátásbiztonságot nem feltétlenül cementfelvásárlással lehet megoldani, hanem úgy is, hogy az állam tulajdonrészt szerez egyes üzemekben, amelyek a cementet kiszámítható módon gyártják, és elfogadható áron szállítják az ágazat számára” – olvasható a cikkben.

Továbbgondolva, ez nagyon messzire vezethet. És persze számos kérdést is felvet. Először is azt, hogy mi a csuda folyik? Az egy dolog, hogy az Orbán-kormány rendre beavatkozik a piaci folyamatokba (sajnos már megszoktuk más ágazatokban, lásd élelmiszer-kiskereskedelem vagy korábban az üzemanyag-kiskereskedelem stb.), de ezek szerint egy újabb területen – a cementgyártásban – is megteszi majd ezt? Ezen túlmenve, felmerül az is, hogy állami cégfelvásárlás fenyeget egy újabb ágazatban. Eddig csak az volt az általános – üzleti körökből származó információk alapján –, hogy ha egy NER-es kinézett magának egy céget, akkor arra rátette a kezét, s ha szép szóval nem ment, akkor némi hátszéllel, erőszakkal, de megvette. Most az állam is ugyanezt akarja már csinálni? Mellár Tamás közgazdászt, a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnökét, országgyűlési képviselőt kerestük meg a kérdéseinkkel.

Ez egy tudatos akció része – szögezte le Mellár, aki szerint mindennek a kulcsmondata Lázár Jánostól származik. A fideszes politikus egy éve, (építési és közlekedési) miniszteri országgyűlési bizottsági meghallgatásán a terveire vonatkozó kérdésre a következőt fejtegette: megvizsgálták, és azt találták, hogy az építőanyag nagy részét a külföldi tulajdonú cégek biztosítják magyarországi termelésükből. Hatalmas összegekről beszélünk – magyarázta, hozzátéve: ezért az idehaza építőipari beruházásokra költött uniós támogatások 60 százaléka visszakerül az Európai Unióba, és ez szerinte nagyon nincs jól. („lábjegyzet: azért ebbe az ágazatba tereli a kormány, mert onnan többet lehet lopni” – teszi hozzá Mellár.)

Ennek mentén fogtak munkához Lázárék: bedobták a nemzeti Tüzép-hálózat tervét, aminek része az építőipar valamilyen fokú államosítása, persze úgy, hogy majd azután „baráti cégek” kezébe adják a tulajdonjogot – magyarázta Mellár, hozzátéve: a három nagy cementgyár ügye is ebbe a sémába illik. Valószínűnek tartja, hogy szigorítják a szabályozást, s olyan helyzetet állítanak elő, hogy ellehetetlenüljenek a külföldi cégek, amelyek így végül rákényszerülnek arra, hogy eladják az érdekeltségüket, első lépésben persze az államnak, majd utána az állam olcsó pénzért átjátssza azokat a „barátoknak”. 

Ez persze kifejezetten rossz megoldás – szögezte le, hozzátéve: „Orbán az elmúlt években többször is bebizonyította, hogy ő a fordított Midász király, merthogy amire ő ráteszi a kezét, az nem arannyá, hanem használhatatlanná válik”. Merthogy botorság azt gondolni, ha államosítják a céget, majd továbbadják a barátoknak, akkor marad annak a színvonala, s továbbra is a megszokott minőségben, a megszokott hatékonysággal állítják majd elő a termékeket. De hát ez is egy szakma, amihez érteni kellene, ám „a magyar vállalkozói elit nem arra szakosodott, hogy alkalmazkodjon a piachoz, hogy versenyhelyzetben helyt álljon, hanem arra, hogyan kell jóban lenni az osztó hatalommal, Orbánnal és a kormánnyal”. Véletlenek nincsenek: ha valóban tehetséges vállalkozóink lennének, akkor piaci alapon is ki tudták volna már szorítani a nyugati cégeket – szögezte le. 

Az eredmény pedig mégiscsak az lesz, hogy sokkal rosszabb és drágább lesz a termék, és újból hiány lép majd fel, ahogy azt a szocializmusban megtapasztaltuk – prognosztizálta Mellár Tamás. Aki akkor már élt, az emlékezhet arra, hogy az építkezők legfontosabb és legnehezebb feladata az volt, hogy már nyitás előtt ott legyenek a Tüzép-telepnél, majd a leggyorsabban érjenek oda a cementkiadóhoz. Ha nem sikerült, akkor úgy jártak. „Most is borítékolható, hogy ha ez a mostani kormányzati akció sikeres lesz, akkor következik a minőségromlás, a költségek emelkedése, az áremelkedés, majd a hiány – és ezek bármelyik kombinációja” – mutatott rá. Aki építeni akar, meg fogja szívni, lehet tapsolni, hogy „a galád nyugati tőkések” nem realizálnak profitot nálunk – ezt is láttuk már a szocializmusban, de persze áru sem volt. 

Azért az több, mint furcsa, hogy a magyar kormány pont akkor akar ismét beavatkozni ilyen drasztikus módon, piacgazdaság-ellenes módszerekkel – most éppen – a cementiparba, amikor eleve megy a küzdelem a visszatartott uniós támogatásokért. Ezzel nem fognak jó pontot szerezni Orbánék, ha nem jön a pénz, akkor nem is lesz mit leosztani a saját kézbe került cégeknek sem, ez pedig nekik sem lesz jó – vetettük fel. Mellár Tamás szerint éppen ezért dilemmában is van a kormány: ha az egyik ujjába harap, az is fáj, ha a másikba, az is. De inkább megkockáztatja, hogy az unió nem fog szépen nézni és nem siet felszabadítani a támogatásokat, merthogy a másik oldalon vonzóvá próbálja tenni a dolgot Lázár meséje, az tehát, hogy ha hazai kézbe kerülnek az építőanyag-ipari cégek, akkor majd a magyaroknak jut a nyereség, nem lesz forráshiány, s nem is leszünk annyira rákényszerülve az uniós támogatásokra. Azzal ámítják a magyarokat, hogy a tulajdonoson keresztül most nyugatra visszaáramló profit itthon fog maradni, s abból lesznek beruházások stb. – magyarázta Mellár, aki szerint azonban az is benne van a pakliban, hogy Orbánék már nem is nagyon számítanak az uniós támogatások feloldására, s megpróbálják mérsékelni a profitkivonást az országból.

Mint a képviselő emlékeztetett rá, például a kiskereskedelemben és az élelmiszerláncoknál is erre törekszenek, de a távközlésben és a bankrendszerben is hasonló folyamatok zajlottak, zajlanak. „Ez nem szerves fejlődés, nem piaci verseny, hanem piactorzító adminisztratív intézkedés, amivel olyan szereplőket hoznak be a piacra, amelyek nem bizonyították, hanem kapták a versenyképességüket” – szögezte le Mellár Tamás, aki figyelmeztetett arra, hogy „a piacgazdasági előny, amit harminc év alatt elértünk, most visszafejlődik, ott találjuk majd magunkat, ahol a nyolcvanas években voltunk”.