Melyik Orbán Viktornak higgyünk? (Egyiknek sem…)
Egyedül ünnepelte a rendszerváltás 30. évfordulóját május 2-án a Fidesz. Érthetően, hiszen az alábbi nyilatkozat híven mutatja: a kormánypárt igyekszik teljes mértékben kisajátítani a rendszerváltozást. Most már nem úgy, hogy Orbán Viktor 1989-90-es szerepét erősíti, hanem egész egyszerűen, áthelyezi a rendszer megváltozását 2010-re, a 2/3-os hatalom megszerzéséhez kötve, illetve a régi Alkotmány kidobásához és az Alaptörvény Fidesz általi elfogadásához.
Pontosan tudjuk, hogy az elmúlt tíz év Fidesz-uralma mit hozott el az országba, és azt is, hogy Orbán Viktor, miközben ellenfeleit igyekszik múltbéli megszólalásaikkal, tetteikkel a sarokba szorítani, ő maga szinte mindenben megváltoztatta véleményét. Akár többször is. Most – a 444.hu 2016-os gyűjtését segítségül hívva – egy olyan válogatást adunk közre, amelyben a mai miniszterelnök 29-30 évvel ezelőtti felszólalásaiból szemezgetünk. Nem fűzünk hozzájuk kommentárt; az olvasóra bízzuk, hogy felfedezze a különbséget a mai és a tegnapi Orbán Viktor között. És annak eldöntését, hogy melyik Orbán Viktornak hisz.
Kezdjük akkor a 2020 május 2-án elfogadott nyilatkozatból egy idézettel:
„Ugyanakkor a rendszerváltoztatás továbbvitele során hozott döntésekkel nem sikerült gátat szabni a társadalom jelentős részét érintő kiábrándulásnak és „a kommunista diktatúrát korábban fenntartó csoportok meg-megújuló uralmi törekvéseinek/…/Ezt a posztkommunizmusként jelölhető, az ország újbóli lecsúszásának és külső függésbe kerülésének veszélyét többször felidéző korszakot az új alaptörvény 2012. január 1-jei hatálybalépése zárta le”
1990.06.18.
Ezért a következőket javasolom az MDF általam igen tisztelt frakciójának. Először tartsa tiszteletben a köztársasági elnököt megillető jogokat és tartsa tiszteletben a döntését. Ezért azt javaslom, hogy egészen addig, amíg a helyhatósági választásokhoz szükséges törvényeket a Parlament nem fogadta el, ne nyisson újabb vitát az MDF frakciója a helyhatósági választások időpontjáról, és azt a számunkra nem szimpatikus politikai eszközt, miszerint közös nyilatkozattal akar jogaiban korlátozni, vagy ha jogaiban nem is korlátozni, de mindenképpen politikai nyomás alá helyezni egy közjogi méltóságot, mint a köztársasági elnök, ne tegye, és az indítványát vonja vissza.
1991.07.04.
Én úgy gondolom, hogy a mai magyar politikai helyzetben az, hogy az állam költségvetési támogatásban fogja részesíteni évente az egyházakat, az kifejezetten függőségi viszonyt teremt az állam, egyház viszonylatában. Ma nagyon nehéz bárkinek is azt gondolnia, hogy az államnak semmifajta befolyási lehetősége sincs az egyházak működésére. De nem akarom azt állítani, hogy él ezzel a lehetőséggel. De amikor állami levéltárakban őrzik azokat a dokumentumokat, amelyek az egyház tevékenységéről szólnak az elmúlt 40 évben, és kirekesztik a parlamenti bizottságot abból, hogy beletekinthessen ezekbe a dokumentumokba, akkor arról beszélni, hogy a lehetősége sincsen meg egy ilyen befolyásolásra, az szerintem nem helytálló.
„Kételkedni kell továbbá abban is, hogy bárki lehetségesnek tarthatja a kormányprogram komoly és alapos megvitatását, ha azt mintegy 30 órával a vita megkezdése előtt kapják kézhez a képviselők. Az elmondottak fényében joggal élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a kormánytöbbséget képviselők igyekeztek a nyilvános vita lehetőségét és értelmét a lehető legszűkebbre szorítani.”
„Rendben van, belátjuk, hogy kormányprogram címén nem adható elő az elmúlt három és fél év kritikai elemzése. Ám ez a kormányprogram alig ejt szót gondokról, problémákról, feloldandó feszültségekről. Amit ma itt vitatunk, az sokkal inkább tekinthető közönséges győzelmi jelentésnek, semmint kormányprogramnak.”
„Nem szokásom sem nekem, sem a FIDESZ-frakciónak, hogy a bolsevizmusra való utalgatással intézzük el a velünk szemben fölhozott tartalmi érveket.”
„Ugyancsak fontosnak tartom elmondani azt is, hogy bizony a reneszánsz óta Nyugat-Európában az a meggyőződés erősödött meg, miszerint a mindenkori hatalmon lévőkkel szemben egyedül a bizalmatlanság jogosult: nem elegendő, ha bízunk a hatalmon lévőkben, hanem velük szemben a hatalmon nem lévőknek mindenkor teljes körű jogi garanciákkal kell rendelkezniük. Erre épül, és ebből a célból is építették föl az egész nyugat-európai politikai intézményrendszert.”
„Úgy gondolom való igaz, helytelen, ha egy országban nincs egyetlen olyan újság sem, egyetlen olyan napilap sem, amely a kormányhoz közelállónak volna tekinthető, és ez is a státusa. Úgy gondolom, ezen azonban nem úgy lehet a legkönnyebben segíteni, ahogy mozog ez a vita, ez a beszélgetés. Nem az a megoldás, hogy állandóan minden sajtót megpróbálunk, tételezzük hogy megpróbáljuk őket a felügyeletünk alá vonni.”
„A második: úgy gondoljuk, hogy nem szerencsés, ha ebben a Parlamentben a külföldi tőkével szemben bármiféle hangulatkeltés folyik.(...) [N]em volna szerencsés, hogyha olyan érveket hoznánk fel a külföldi tőkével szemben, amelyek nem állják meg a helyüket. (...) [Olyan érveket, amelyek csak hangulatkeltésre alkalmasak, és valójában tartalmi megfontolásra nem, azokat ne hozzuk elő a külföldi tőkével kapcsolatban, mert nagyon-nagyon rossz képet alakítunk ki magunkról mindenki előtt, önmagunk előtt is, azt gondolom, az ellenzék előtt is és a külföldi tőke előtt is.”
„Én a magam részéről olyan képviselőtársammal nem vagyok hajlandó stílusvitát folytatni, aki képes arra, hogy a parlamentáris demokráciát tiszteletben tartó politikai pártokról, parlamenti képviselőkről azt állítja, hogy az ország tönkretételében érdekeltek csak azért, mert nem értenek egyet egy nagy beruházásban.”
„Úgy gondoljuk, nem lehet évezredek alatt kimunkált stabil jogelveket rövid távú politikai célokhoz hozzáigazítani. Úgy gondoljuk, hogy a jogegyenlőséget, a jogegyenlőség elvét, a visszamenőleges hatály tilalmának elvét nem szabad átlépni.”
„Teljesen kivételes eset az a magyar Parlament történetében, ha egy ilyen súlyú kérdést, egy ilyen súlyú előterjesztést nem kormány-előterjesztés formájában, hanem önálló képviselői előterjesztés formájában van módunk vitatni. Úgy gondolom, hogy a kérdés súlya miatt, kifejezetten indokolt lenne, hogy lehetőleg még a pártok vezérszónokai előtt a kormány nyilatkozzon az ügyben, hogy saját képviselőinek előterjesztésével egyetért-e, ha egyetért, akkor nyilatkozzon, hogy igen, ha nem ért egyet, nyilatkozzon hogy nem.”
„A világkiállítást hangosan támogató érdekcsoportok – élükön a kormánnyal és az azt alkotó pártok képviselőivel – sohasem felejtik el bevetni egyik kedvenc érvüket arra vonatkozóan, hogy ez egy szakmai kérdés, amit egyesek – tudniillik: az Expo ellenzői – politikai kérdésként kezelnek, úgymond beemelnek egy szakmai kérdést a politikai csatározások közé. Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez a jól csengő érvelés több ok miatt is szemforgató. (...) Nem egészen világos, hogy mi más volna egyébként, ha nem politikai kérdés, egy olyan nagy rendezvény finanszírozása, amely nemcsak hogy közpénzekre tart igényt, de a teljes megvalósítási tervre is állami garanciavállalás szükséges.”
A FIDESZ fennállása óta küzd a piacgazdaság minél szélesebb körű térhódításáért. Ahhoz azonban, a legnagyobb sajnálatunkra, nem vagyunk hajlandók asszisztálni, hogy néhány, a kormánypárt »húsosfazekához« közel álló hazai nagyvállalkozó az adófizetők pénzéből tollasodjon meg.”
„A kormánypárti padsorokban ülő lelkes képviselőknek és felajzott követőiknek kedvenc társadalmi látlelete manapság, hogy még nem teljes vagy netán egyenesen el is maradt a rendszerváltozás hazánkban. Értik ez alatt persze mindenekelőtt azt, hogy még nem ők ülnek az összes valamirevaló vezetői és döntéshozói székben, és ebből következően még nem mindenki úgy táncol, ahogy ők fütyülnek.”
„Egy kormány távlatos gondolkodását mindenütt a világon azon lehet lemérni, hogy mennyit és milyen hatékonysággal költ oktatásra és tudományra. Nos, ezek alapján, levonhatjuk azt a következtetést, hogy a kormány távlatai nem terjednek tovább tagjainak orra hegyénél. Fölösleges hivatalokra van pénz, miközben csökkennek az oktatási és kutatási ráfordítások.”
„A választások óta eltelt másfél év alatt ugyanis állítólag felelős MDF-kormányunk annyi hatalmat összpontosított kezében, hogy mára a Parlamentnek nemcsak ellenzéki képviselői tehetetlenek a miniszteri dilettantizmus és arrogancia egyre gyakoribb megnyilvánulásaival szemben. (...) Az elmúlt másfél évben a Parlamentet paragrafusgyártó gépezetté, kormányzati pecsétnyomóvá silányították, amelynek feladata a kormányfő szemében nem a felelősségelv érvényesítése, hanem a kormánydöntések szentesítése. Gondolkoznunk kell, vajon érdemes-e költségvetési vitát folytatni akkor, ha a törvény végrehajtása során, az elfogadott költségvetést saját hatáskörén belül a kormány kedvére változtatgathatja.”
„Az a gyanúnk, hogy az önök előterjesztése nem szolgál más célt, mint hogy elvonja a jogot a polgároktól, szembeforduljon a polgárok akaratával, és az időhúzás eszközéhez nyúlva, megtagadja a polgárok törvényben biztosított lehetőségét népszavazás kezdeményezésére. Meggyőződésünk, ez nem más, mint kísérlet arra, hogy önök kirekesszék a polgárokat a polgári demokráciából. Az is meggyőződésünk, hogy az önök törekvése szemben áll a mai alkotmányos renddel.”
