A Mi Hazánk a Magyar Postán
A Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese közösségi oldalán hívta fel a figyelmet, hogy egyre többen hagyják ott a postát. A párt ezért azt követeli, hogy a postásoknak ne legyen feladatuk a pénzügyi termékek értékesítése, illetve észszerű munkaszervezést szeretnének, továbbá legalább 50 százalékos béremelést akarnak a postás dolgozóknak.
A Magyar Posta Zrt. állami tulajdonban lévő országos nagyvállalat, amelynek nettó árbevétele cca. 200 milliárd forint, dolgozóinak száma pedig meghaladja a 28 ezret. A posta a levél- és csomagküldemények felvétele mellett, pénzügyi és pénzforgalmi szolgáltatásokat is nyújt, illetve hírlapterjesztést és kiskereskedelmi tevékenységet is végez. A világhálón való kutakodásom eredményeként arról számolhatok be, hogy a cégnél legalább négy munkavállalói érdekvédelmi szervezet működik:
- a Postás Szakszervezet (PSZ)
- a Magyar Postások Érdekvédelmi Szövetsége, (MAPÉSZ)
- a Postások Független Érdekvédelmi Szövetsége (POFÉSZ) és
- a Kézbesítők Szakszervezete (KÉSZ).
Azt persze nem tudom, hogy ez sok vagy kevés, és – kívülállóként – abban sem kívánok állást foglalni, hogy melyik szakszervezet milyen hatékonysággal működik. Korábbi közös közleményük szerint a négy szakszervezet szorosan együttműködött a 2020. évet érintő bértárgyalások során, és közös fellépésük vállalati bérmegállapodást eredményezett. Ez azt sugallja, hogy „beszélő viszonyban” vannak egymással a helyi érdekképviseleti szervezetek, és ha kell, akkor képesek közösen fellépni a dolgozók érdekeiért. Vélhetően tisztában vannak a munkahelyi körülményekkel is, és követeléseik megfogalmazásakor a realitás talaján maradnak. Normális helyzetben semmi szükségük nincs arra, hogy a Toroczkai nevével fémjelzett rohamosztag munkaszervezési tanácsokkal lássa el őket, és konkrét bérfejlesztési mértékekkel házaljon.
Meglepő és felháborító, hogy egy politikai párt veszi a bátorságot és direkt módon beleszól vállalati belügyekbe, ezzel egyaránt sértve a munkaadói és munkavállalói autonómiát. Esetünkben a Mi Hazánk Mozgalom – gondolom, rendkívüli korlátozott kedveltségének javítása reményében – szakszervezeti gúnyát öltött magára, és a partvonalon kívülről kiabált be a pályára. Vajon kik kérték erre: a munkavállalók érdekvédői vagy a részvénytársaság vezetői? Mindkét verziónak kicsi a valószínűsége, ha csak valamelyik szakszervezet nem ápol szoros kapcsolatot az ultraradikális párttal, de ezt még rémálmaimban sem tudom elképzelni.
Az állandó akciókészültségben lévő Mi Hazánk ezzel a fellépésével – nemcsak a postai dolgozók érdekképviseleteit, hanem – valamennyi magyar szakszervezetet leminősítette, ráadásul, primitív fellépésével még zavart is keltenek. Az ostoba megnyilvánulással azoknak a munkavállalói érdekképviseleteknek a tevékenységét próbálja hitelteleníteni, amelyek valós munkavállalói érdekek érvényesüléséért küzdenek. A párt zavaros és megalapozatlan követeléseit munkavállalói érdekként közvetítik, ezzel azt a hamis látszatot keltve, hogy a „béna” szakszervezeteknél sokkal hatékonyabb a direkt pártbeavatkozás.
Más sem hiányzik ennek az országnak, minthogy politikai mozgalmak garázdálkodjanak a munkahelyeken. Egy gazdasági, egészségügyi és szociális válság közepén éppen egy posztfasiszta párt vállalati közbelépésére van szükség? Eddig is tudtam, hogy közveszélyes társulat a Mi Hazánk, de azt soha nem gondoltam, hogy a cégek belső ügyeibe is közvetlenül kíván beavatkozni. Képzeljék csak el, hogy mi lenne akkor, ha a Mi Hazánk nem csak két-három százalékos, hanem nyolc-tíz százalékos párt lenne?! Már nem csak foglalkoztatási és bérügyek kapcsán kérnének jogosítványt, hanem a köztulajdonban lévő cégek irányításában is. Engem ettől a mostan kísérlettől is „kiver a víz”, és remélem, hogy a nagyvállalatok szakszervezetei is elmerengenek a mostani akción, és határozottan visszautasítják a Mi Hazánk felajánlkozását. Tegyék meg mihamarabb, mindannyiunk érdekében!
