Felvevők országa

Lássunk néhány osztalékfelvevőt: Orbán 84 éves apja 1,375 milliárdot a bányacégéből, Balásy Gyula 4 milliárdot a Lounge Designe Kft-ből, Szalay-Bobrovniczky Kristóf 942 milliót a London Capital Zrt.-ből, Várkonyi Andrea (leánykori nevén Mészáros Lőrincné) 1,02 milliárdot a Whitedog Media Kft.-ből, a külügyminiszter felesége, Szijjártó-Nagy Szilvia 400 milliót az Interior Design Kft-ből. Folytassam? Minek? A sor végtelen, és azok, akiket említettem, ki tudja, milyen cégekből vettek ki mekkora összegeket. Az viszont elgondolkodtató, hogy ezek az irdatlan forintmennyiségek már teljesen tisztának tekinthetők. Elképzelni sem tudjuk, mekkora összegek cseréltek gazdát itt az utóbbi időben. 

Nézzük például Várkonyi Andrea esetét. Számára osztalékként ez az egymilliárd forint vajon mire kellhet? Bedöglött a mosógép? Ki kell festeni a nyári konyhát? A gyereknek új cipőre van szüksége? Ezt nem személyeskedésből és nem vicces kedvemből írtam. Ugyanis látszik, hogy ez a folyamat a 2026-os választás kimenetelének bizonytalansága miatt zajlik, mint ahogy sorban lehet hallani arról is, hogy a NER-es oligarchák és barátaik szépen kezdik eladogatni a cégeiket, üzletrészeiket. Magyarul: mentik a vagyont, most még utoljára „gyanú nélkül” megtehetik. Jövő ilyenkor ki tudja, mi lesz, például lehet-e majd osztalékot felvenni? Ez azért alakult így, mert a korábban mondott kesztyűt felvette a nép. Az a nép, amely jórészt az osztalékhalmozók és érdekkörük politikája, gazdasági intézkedései miatt él (épp csak túlél) a morzsákon.

Hogy van-e nemzeti megbocsátás, erre a válasz: igen. Az utóbbi évszázadok történelmi bűnei után az elkövetőknek csak apró része került bíróság elé. Emiatt aztán teljes nyugalommal lehet osztalék néven eltüntetni a kérdéses módon megszerzett vagyon akkora részét, amiből az érintettek és családjuk életük végéig boldogan élhet. Azaz, ha bukik a NER 2026-ban, a felső kedvezményezett réteg tagjai, akik nem követtek el bűncselekményeket, kacagva fognak éldegélni. Akik meg büntetőjogi szempontból érintettek lehetnek, azoknak már annyi pénzük van, hogy örökké elpereskedhetnek, zsarolhatnak, és ha szükséges, akár el is tűnhetnek. Ráadásul a zsebeik tele vannak áldozati-kishalakkal, akiket majd hatalmas fogásként löknek az utánuk hiába loholó igazságszolgáltatás elé. Az pedig meg fog elégedni ezzel a konccal, ha a hatalom átadása megtörténik, ugyanis annyira szétesett az ország, olyan nagy a gond, hogy senki nem akar polgárháborút kockáztatni a valódi felelősökkel szemben. Nem lesz „Út a börtönbe” folyamat, legalábbis az indokolt mértékhez képest biztosan elenyésző lesz.

A helyzet arra utal, hogy kizárólag Orbánon (Putyinon) múlik, ha vesztenek, lesz-e és milyen hatalomátadás. A többiek jórészt nem érdekeltek abban, hogy vásárra vigyék aranyporos bőrüket. 

Mindezt alátámasztja Ungváry Zsoltnak a Mandinerben közölt írása. Szerinte „a magyar miniszterelnök nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban is jelentős politikus. (…) Megkerülhetetlen, jelentős figurája a történelmünknek. Mátyás királlyal, Szent Istvánnal, III. Bélával, Deák Ferenccel, Bethlen Istvánnal együtt” Ez jó felvezetés a mondandó lényegéhez: „Szétesne, hatalmi harcok szabdalnák, megbomlana az egység, ami ellehetetlenítené a választási győzelmet. (…) Orbán nélkül a Fidesz értelmezhetetlen, és elveszítené szavazóinak jelentős részét. Alig van olyan szavazó, aki úgy véli, «én szeretem a Fideszt, remek kis párt, jól szervezett, jól kormányoznak, és ha nem Orbán vezetné, rájuk is szavaznék.» Abszurd. Ha Orbánt kivonnánk a Fideszből, a Fidesz eljelentéktelenedne.”

Minden osztalék kivételével gyengül Orbán hatalma, mert azt nem hiszem, hogy a pénzeket hozzá viszik mokkás dobozokban elásni a kertbe. Ezt azonban csak utólag fogjuk megtudni, amikor kiderül, át kell-e adni a hatalmat. 

A mai NER aranycsapatának új mottója „Amit ma kivehetsz ne halaszd holnapra!”.

És jelenleg mi nem tehetünk semmit, csak nézhetjük ezt a rossz színházat, holnapig.