Miért nem a sajátjából adakozik Orbán a gyülekezetének?

„Vajon számíthat-e bármely más egyházközösség – például a gyürei, ahol szintén van óvoda – arra, hogy kapjon pénzt fejlesztésre, ha nem is annyit, mint a svábhegyi?” – tette fel a költői kérdést Iványi Gábor, aki problémásnak tartja, hogy ha megválaszolnánk, akkor a válasz a fenti kérdésére nemleges lenne.

A Magyar Közlönyben jelent meg, hogy jövőre 944 millió forintot kap óvodaépítésre a Svábhegyi Református Egyházközség, azaz Orbán Viktor kormányfő gyülekezete. A pénzt a svábhegyi református óvoda, valamint a kapcsolódó kiszolgáló létesítmények felépítésére lehet fordítani. A Népszava szerint Orbán gyülekezetét már eddig is bőkezűen stafirozta az állam.  Tavaly például 27 millió forintot adtak arra, hogy befejezhessék a Felhő utcai parókiát. A gyülekezet egy korábbi közbeszerzéssel 2016 végén kezdte el a lakóépület kivitelezését, akkor azonban „az alacsony fedezeti összeg miatt” (összesen csaknem 120 milliót költöttek az építkezésre) kénytelenek voltak csökkenteni a műszaki tartalmat.

Az elmaradt feladatok megvalósítása érdekében támogatást kértek az Emberi Erőforrások Minisztériumától (Emmi), a tárcánál pedig pozitívan bírálták el Orbán Viktor gyülekezetének kérelmét. Tavaly februárban az is kiderült, hogy több mint hétezer négyzetméternyi olyan terület tulajdonjogát kapta meg a gyülekezet ingyen egy református központ építésére, amelyet az állam előtte 650 millió forintért vásárolt meg. Egy korábbi kormányrendeletben pedig nemzetgazdasági szempontból kiemelt üggyé nyilvánították a Református Központtal kapcsolatos hatósági ügyeket.  

„Vajon kell-e bármely egyházközösségnek akkora állami támogatás, amelynek a tizedét sem tudja maga előteremteni?” – tette fel a következő kérdést a hír kapcsán Iványi, aki szerint, ha egy gyülekezet erre rászorul, az kérdésessé teszi, hogy alkalmas-e egyáltalán a fennmaradásra.

De itt nem állt meg a lelkész, akiben további kérdések is felmerültek: „Orbán Viktor ízlésén túl, hogy olyan gyülekezetnek juttat pénzeket, ahova ő maga is jár, vajon nem arról árulkodik-e ez a gyakorlat, hogy nem jogszabály alapján bárki számára állnak rendelkezésre a támogatások, hanem akkor, ha a kegyelmes úr úgy gondolja, hogy ide ad, máshonnan meg elvesz vagy nem ad”. Iványi ezt a felvetését is rögvest lereagálta: „Ezt nem lenne szabad ilyen értékben és ilyen módon”. Mint kifejtette, azt nem vizsgálná, ha Orbán Viktor odaadná a keresményének a tizedét a gyülekezetének, vagy a perselybe bedobna bármekkora összeget „az ő lelke szerint”, de „közpénzeket ne rakja oda, ami a számára közelről érintett hely”.

Nem véletlenül fogalmazott úgy Iványi, hogy „hogy ide ad, máshonnan meg elvesz vagy nem ad”.  Az Orbán Viktor gyülekezetének juttatott állami százmilliók, milliárdok ugyanis éles kontrasztban állnak azzal, hogy súlyos százmillióktól fosztotta meg és fosztja meg folyamatosan a kormány a lelkész Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségét. Télen Iványi a Népszavának arról beszélt, hogy éves költségvetésük 4 milliárd forint körül mozog, az állam tartozása pedig legalább 3 milliárd forintra tehető.

Rákérdeztünk erre az ellentmondásra is Iványinál, aki kifejtette: az egyik nagy problémájuk, hogy a strasbourgi bíróság döntése ugyan visszamenőleg is rendezett kérdéseket, s némi kártérítésre kötelezte is az államot az adók egy százalékának a visszatartása miatt, de nem akkora összegre, amennyit az állam maga is elismert. 2016 óta nem kapnak semmilyen kiegészítő támogatást sem – miközben a szociális létesítmények (iskola, szociális otthon, hajléktalan szálló, kórházak, stb.) anélkül nem tudnak működni, az alapnormatíva a fenntartás költségeinek pedig a hatvan százalékát fedezi csupán.

Ugyanakkor nem tudnak pénzhez jutni az adók egy százalékából, mivel nem kapták vissza a tőlük elvett technikai számot, amely alapján ezt tehetnék. Ráadásul – tette hozzá – most már csak akkor lehetnének bevett egyház, ha minimum öt éven át legalább négyezer ilyen támogatójuk lenne. „Nekünk ennél több volt, azelőtt, hogy megfosztottak volna minket ettől a lehetőségtől, az egy százalékos támogatók szerint a hetedik-nyolcadik helyen voltunk az egyházak között” – mondta.

Iványi szavaiból ezzel együtt sem hallatszik ki keserűség, s nem is saját helyzetüket igyekszik taglalni. Egy üzenetet küldött inkább a most (ismét) igencsak jól járt Svábhegyi Református Egyházközösség tagjai számára. „Az úr áldását kívánom a Svábhegyi Református Egyházközösség lelki életére, ahogyan az összes református és egyéb gyülekezet lelki életére, óvodájára és egyéb intézményeire, s kérem, hogy ezt kérjék ők is nem csak a kormányfő által támogatott ügyekben, hanem más dolgokban is. Például a határon lévő 77 börtönkörülmények között élő gyermek ügyében is, akiknek egyetlen bűnük, hogy megpróbáltak elmenekülni egy számukra reménytelen jövőt kínáló világból, sokan éheztek és sokan háborús körülményeket hagytak maguk mögött. Ezeket a gyerekek úgy várják az iskola, óvoda őszi indulását, hogy a szüleiket éheztetik, orvoshoz bilincsbe verve viszik, s mindezt a gyerekeknek is el kell szenvedniük. Hónapokat, éveket kell várniuk ilyen körülmények között arra ezeknek a gyerekeknek, hogy döntsenek sorsukról: kiutasítják vagy tovább engedik őket. Éppen ezért is kérem a Svábhegyi Református Egyházközösségbeli testvéreimet, szóljanak a miniszterelnök úrnak, hogy az Úrjézus tanítása szerint imádkozzon a határzónában lévő 77 gyerekért is, akiknek szintén szükségük van arra, hogy imádkozzanak értük”.