Miért rúgta ki Orbán az európai tárgyalóit?

A telex.hu hosszú cikkben méltatta érdemeit és a leginkább kiemelendőnek azt tartotta, hogy a széleskörű kapcsolatrendszerrel rendelkező politikus serpaként cipelte a terheket a hátán, és igyekezett a színfalak mögött elsimítani az összes konfliktust, vagy lobbizni a magyar kormány érdekei szerint. 

Távozása sokakat meglepett, mint ahogy az új funkciója is a Monetáris Tanácsban. Kétségkívül közgazdasági egyetemet végzett, de munkaterülete, immár évtizedek óta a külpolitika, helyszíne pedig Brüsszel volt. 

A csendes lobbista kiesése nem kavart nagy vihart, elsősorban pont azért nem, mert neve a széles közvélemény előtt, kevésbé volt ismert. Gottfried ugyanis tényleg az a személy volt, aki híven szolgálta az aktuális kormányt, soha nem tolva előtérbe a saját személyét. Mégis: azt mondják róla, hogy valamennyi EU-tag kormányához bejáratos volt, ha megjelent valahol, nem kellett bemutatkoznia. Politikai berkekben a csendes tárgyaló hírében állt, olyan tárgyalóé, aki többnyire el is éri azt, amivel otthonról megbízták. Szerepe még jelentősebbé vált az Orbán-rezsim idején, hiszen Orbán számtalan konfliktust gerjesztett, vagy vállalt fel, egy sor olyan helyzetet teremtett, ahol jól jött egy olyan politikus, aki csendesíteni tudja a vihart. 

Ezzel együtt Gottfried kiesése a magyar külpolitikából itthon nem járt jelentős visszhanggal; mindenképpen kisebbel, mint most Szájer József bejelentése. Szájerre ugyanis nem volt jellemző az a fajta csendesség, mint Gottfriedre, bár az is igaz, hogy nem szólalt meg oly sűrűn, mint például Deutsch Tamás. Ő már a negyedik ciklusát töltötte Brüsszelben a parlament tagjaként, ami önmagában is rekordnak számít. Ő vezette végig, ciklusról-ciklusra a Fidesz EU parlamenti csoportját, erre a feladatára koncentrált, még ha olykor bepötyögött a laptopjába egy új alkotmányt is. Ugyanakkor kevésbé tudott róla, hogy míg Gottfried az európai kormányokhoz, ő a parlament frakcióihoz volt bejáratos. Sokáig vezető tisztségviselője volt a Néppártnak is; úgy mesélik a képviselők körében ő látta el azt a feladatot, amit Gottfried a kormányoknál. Vagyis, ha kellett takarított, ha kellett egyezkedett, ha kellett lobbizott. 

Balázs Péter volt európai biztos és külügyminiszter szerint akár reális is lehet, hogy Szájer belefáradt az uniós munkába, szerinte egy ciklus is nagy terhet pakol minden egyes képviselőre. A mostani bejelentés mégis váratlan, hiszen csak másfél éve volt az EP választás, és ami még ennél is erősebb gellert ad a váratlan lemondásnak, hogy most vált 2004 óta a legélesebbé, legkritikusabbá a viszony az unió és Magyarország között. 

A két távozás itt kapcsolódik össze, és alapozza meg a feltételezést: Orbán Viktor maga döntött a leváltásukról. A miniszterelnökünk által bejelentett vétó ugyanis nagy viharokat kavart; sem a parlamenti frakciók, sem a kormányok nem tudják elfogadni a magyar-lengyel bejelentést. Itt már nehéz lobbizni, hiszen huszonöt ország érdekei sérülnek, nem mellesleg a két vétózó országéi is. Nagyon is életszerű, hogy a két fő tárgyalónk szembekerült a főnökével; az uniós tagok megzsarolását lehetetlen jótéteményként interpretálni. Sőt, nagyon valószínűnek tűnik, hogy nem pusztán az eredménytelenség a távozás magyarázata, joggal hihetjük, hogy sem Gottfried, sem Szájer nem értett egyet Orbán Viktorral.  Márpedig ez manapság nem jelenthet jót; csak azzal vigasztalódhatnak, hogy úgy kerülnek süllyesztőbe, hogy egzisztenciális problémáik a jövőben sem lesznek. 

Ez azonban csak az ő személyes gondjaikat oldja meg, Magyarországét nem. Két olyan politikus esik ki a tárgyalásokból, akik képesek voltak jó irányba vinni az ügyeket, vagy éppen megegyezni úgy, hogy a legkisebb sérüléssel járjon a kompromisszum. Balázs Péter szerint a mostani helyzetben viszont már tehetetlenek, a diplomáciai képességek háttérbe szorultak, olyan figurákra van szükség, mint Szijjártó Péter, vagy Varga Judit, akik fenntartás nélkül hajtják végre az orbáni utasításokat, még akkor is, ha azzal az országnak ártanak. 

Még egy kellemetlen következtetés vonható le a két lobbi-erős ember távozásából, jelesül az, hogy Orbán tényleg elvetette a kompromisszum lehetőségét; a jogállami feltételekről hallani sem akar. Hiába mondta tehát a német külügyminiszter, hogy napokon belül lesz megállapodás, ezeken a napokon már túl vagyunk, és csak Orbán makacsságával találkozunk. Most tehát minden szem Angela Merkelre tekint: képes-e a német kancellár megregulázni Orbánt, vagy belemegy egy rossz kompromisszumba. Orbán személyiségének változásai alapján, sok jóra nem számíthatunk.