Miközben öntötték a milliárdokat az új autópályákba, a meglévő úthálózat 43 százaléka lerohadt
A GDP-arányosan az úthálózatra fordított költésben Magyarország uniós éllovas, régiós összevetésben kiemelkedő a magyar autópályák hossza, de az utak 43 százaléka rossz állapotú - állapította meg a GKI Gazdaságkutató Zrt. legfrissebb elemzésében.
Az MTI-hez eljuttatott közleményük szerint Magyarország 1871 kilométeres autópálya-kapacitása meghaladja Csehországét, Szlovákiáét vagy Ausztriáét. Az ország az elmúlt 16 évben a GDP 1,1 százalékát fordította közúti infrastruktúrára. Ahhoz azonban, hogy az úthálózat legalább a megfelelő állapotot elérje több mint 9300 milliárd forintra lenne szükség.
Az elemzés készítői szerint a közlekedéspolitika elsődleges feladatának nem az új, tőkeintenzív hálózati elemek kiépítését, hanem a meglévő, leromlott állapotú fő- és alsóbbrendű úthálózat felújítását kellene kijelölni.
Az elmúlt évek tőkeintenzív közlekedésfejlesztési politikájának eredményeit tükrözi, hogy a Magyar Közút adatai alapján a hazai úthálózat 2013 óta mintegy 1400 kilométerrel bővült, amelyből hozzávetőleg 330 kilométer autópálya - írták.
A jó minőségű útszakaszok hossza 2013 óta 7000 kilométerrel nőtt, ehhez 2010-2020 között jelentős EU-s forrás érkezett. Az alacsony minősítésű utak aránya azonban változatlanul jelentős: a 43 százalék rossz minősítésű mellett az utak 8 százaléka nem megfelelő, 12 százaléka tűrhető kategóriába sorolt - tették hozzá.
A közlekedési infrastruktúra a gazdasági növekedés és a versenyképesség egyik alapvető feltétele. A jó minőségű úthálózat csökkenti a szállítási időket, optimalizálja a logisztikai folyamatokat, így nemzetgazdasági szintű hatékonyságnövekedést eredményez - hangsúlyozták.
Az elemzésben kiemelték: Magyarországon az állam közúti költéseinek 28 százaléka irányult a meglévő úthálózat karbantartására, míg 72 százalék új utakra. Az elmúlt 16 év közlekedésfejlesztési politikáját főként a gyorsforgalmi utak bővítése és fejlesztése jellemezte, az alsóbbrendű utak állapotának javítására kevesebb hangsúly jutott.
Ennek oka, hogy az új fejlesztésekre könnyebben lehetett EU-s forrásokat kapni, illetve a nagyobb volumenű projekteknél a beruházói szempontból potenciálisan kedvezőbb árazás is növelhette a "kivitelezői étvágyat", illetve a nagyobb cégek számára a nagyobb fejlesztések kedvezőbbek lehettek, mint a sok, apró felújítás.
