Minden párt észre akarja vétetni magát

Somfai Péter 2025. április 2. 14:00 2025. ápr. 2. 14:00

Az idei év egyfajta pártépítési verseny jegyében zajlik, hiszen mindegyik tömörülés szeretné megszerezni a választók két szavazatát – állapította meg a Hírklikknek Zsiga Bulcsú, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója. A magyar választási rendszer azt preferálja, aki az egyéni körzetekben nyer, a pártokra adott szavazatokkal legfeljebb „csiszolgatni lehet” az arányokon – tette hozzá. Mindez magyarázza, hogy a pártok már megkezdték a vidéki kampányokat a 2026-os választásokra készülve. Járja az országot a Tisza Párt, amely már jelentős vidéki támogatottságot épített ki, aztán Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke is, miközben a Fidesz ugyancsak hasonlóba kezdett.

Aki kimarad, az lemarad?

Aki nem épít magának hátteret vidéken, azzal könnyen megeshet, hogy 2026-ban lemarad a voksokért folytatott versenyben. Tulajdonképpen a 2000-es évek elejétől látjuk, hogy a Fidesz azzal szállt szembe az MSZP akkor még nagyon stabilnak tűnő beágyazottságával, hogy a vidéki emberekhez fordult. Még ellenzékben volt, amikor elkezdte országszerte kiépíteni a saját hátországát. Ahogyan ezen a területen erősödött a Fidesz, a másik oldalon elkezdett leépülni a szociáldemokrata-liberális pártok támogatottsága. Az MSZP mellett a Jobbikkal is valami hasonló történt 2018 után. Később aztán a szétforgácsolódó ellenzéki pártok ebből az örvényből már nem is tudtak kikerülni. Egyelőre úgy tűnik, hogy most a Tisza diktálja a tempót. 

A korábbi ellenzéki pártok túlélése mennyire függhet a vidéktől?

A magyar választóknak két szavazatuk van, a külhoniakat leszámítva. Vagy megosztják az egyéni jelöltre és a pártlistára adható szavazatukat, vagy összevonják és egy pártra szavaznak. Ezt ma még nehéz megjósolni, de az biztos, hogy az egyéni jelöltekre leadott szavazatoknak nagyobb súlyuk lehet egy esetleges parlamenti többség kialakításában, mint a listás mandátumoknak. Az ellenzéki szavazóknak Budapesten sok esetben választaniuk kell majd a Tisza és az „óellenzék” jelöltje között, ha nem lesz együttműködés. A magyar választási rendszer azt preferálja, aki az egyéni körzetekben nyer, a pártokra adott szavazatokkal legfeljebb „csiszolgatni lehet” az arányokon.  

Ha jól értem, akkor 2025 a pártépítési verseny jegyében telik majd?

Én most ezt látom. A Tisza részéről egyfajta intenzív pártépítés, mozgalmi munka folyik, ami nagyon fontos az olyan mozgalmi pártok esetében, mint amilyen ez a tömörülés. Magyar Péternek demonstrálnia kell a választóknak, hogy az általa meghirdetett rendezvényeken, találkozókon nagy számban jelennek meg az iránta elkötelezettek. Egyfajta tanúságtétel a részükről, hogy ott vannak, meghallgatják, megtapsolják, vagyis elfogadják a vezetőjüknek. A másik, ami fontos: bizonyítják, hogy a legnagyobb ellenzéki erő mögött van egy látható „számosság”, sokan vannak. Ami kifele azt sugározza, hogy ez egy nagy, erős párt, amire érdemes lehet szavazni, olyan, amely változást akar.

Az általa csak ó-ellenzéknek mondott pártok másfél évtizede mondják ugyanezt. Hiába? 

Ha a közéleti porondon lennének alternatív mozgósító kampányok, vonzó politikus egyéniségek, talán más volna a helyzet. De ilyenek nincsenek. Már Gyurcsány sem olyan. Az ő országjárása inkább csak arról szól, hogy bemutassa a magyaroknak az „igazi Magyarországot”, a hányatott sorsú embereket, akiket elvileg hátrahagyott a kormánypárti politika, akiket meg sem „lát” a nyilvánosság; nincs, aki képviselje őket. Be akarta bizonyítani, hogy ő is érzi az ország problémáit, és tanul ezekből. Magyar is, Gyurcsány is azt akarja sugalmazni, hogy ők olyan vezetők, akik túl átnak Budapesten határain… 

Ez valamiféle erőmutogatás? Ki fordul meg több településen? Ki iszik több sört a falú kocsmájában? Ki veregeti meg több ember hátát? 

Nem erről van szó. Tavaly Magyar Péter behozott a politikai eszköztárba valami újat, ami láthatóan bejött neki. Ezeket a kampánytermékeket nem védik szabadalmak, bárki átveheti, továbbfejlesztheti. Magyar Péter országjárása úgy volt valamennyire innovatív, hogy felelevenített valamit, amit már korábban is használtak a Fideszben, de aztán elkényelmesedtek. A magyar politikai folyamatok megértéséhez hozzátartozik az is, amit mi a Méltányosságnál úgy fogalmaztunk meg: a kormánypártokat előbb vagy utóbb utolérik bizonyos „degeneratív tendenciák”. Ez történt a 2000-es évek első évtizedében az MSZP-vel, a SZDSZ-szel, most a Fidesznél mintha láthatóak lennének ezek a jelek. 

Mire gondol? 

Láthatóvá válnak bizonyos bomlási szimptómák. Mondjuk a választók tömegei kezdenek csalódni a kormányzó párt kompetenciájában, meginog az emberekben a kormányzóképességükbe vetett hit.  Vagy mondjuk egy olyan „pártkép” alakul ki a domináns politikai erőről, hogy már nem az ország dolgaival van elfoglalva, hanem a saját belső problémáival. Csorbul a politikai felső vezetés hitelessége, akár a miniszterelnöké is. Komoly problémát okozhat, ha botrányok sokasága lengi körül a kormánypártot. Mindezeket tetézi, ha a kormánypárt kommunikációja veszít az átütőerejéből, meggyengül az ideológiája. És amikor a mélyből a felszínre kerülnek ezek a problémák, akkor jó eséllyel kiléphet valaki a porondra, aki ezeket a hibákat ki tudja használni, vagy legalábbis képes elhitetni, hogy ő másmilyen lehet.  De mindez még mindig nem jelenti azt, hogy a választó egészen biztosan szembefordul a jelenlegi többséggel, nem biztos, hogy le akarja váltani, csak azért, mert valaki azt állítja, hogy ő megoldásokat tud nyújtani az emberek problémáira. Ha az emberek többsége úgy gondolja, hogy minden jó úgy, ahogy van, akkor marad a kormánypárt a helyén.

Amikor most a Fidesz ugyanúgy megpróbál teret foglalni és országjárásba kezd, az valamiféle vészreakció?

Mindegy, minek nevezzük. Amikor az egyik miniszter egy parkban, a padon állva olyasmiket mond, amikkel ellensúlyozni igyekszik bizonyos vihart kavaró mondatokat, bírálni kezdi saját politikai táborában az urizálókat, azt nem lehet másként értelmezni: emberek, vegyetek észre minket is, mi is a ti pártotokon állunk, nem csak az az ember, ott a másik parkban, a másik „padon”!  

Ki tanul most kitől?

Az világos, hogy Magyar Péter igyekszik tanulni a korábbi Fidesztől. Azt mondja: neki nem „büdösek” azok a megoldások, amelyek miatt az ellenzék inkább befogná az orrát, mondván, nem akarnak újra erőskezű vezetőket, nem akarnak Rogán-féle kommunikációt. Ezek nyilván megkérdőjelezhetőek, lehet ezeken vitatkozni, mennyire nemes, vagy szép eszközei a politikának. Magyar is azt mondja, nem akar Rogánt látni a politikában, nem akar oligarchákat, nem akar ezt, nem akar azt, de még nem tudni, hogy mit akar. Amikor odamegy az emberek közé, jópofizik, posztol a közösségi médiában, ezzel csak azt mutatja, hogy még fideszes korában beletanult a modern politikacsinálásba.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2025. március 31-i adása itt nézhető meg: