Mindenki a békéről beszél, holott a tömbösödés egyre inkább katonai 

Ukrajna meghívhatja Oroszországot a nemzetközi partnerekkel esedékes következő találkozóra, amelynek célja a jövőbeli béketárgyalások formulájának kidolgozása – idézte a Bloomberg értesülését a 444. A hírügynökség szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kabinetfőnöke, Andrij Jermak azután beszélt erről, hogy a munkacsoportok dolgozni kezdtek a múlt heti svájci csúcstalálkozót követő tanácskozás előkészítésén. A csúcstalálkozón számos, a nyugati szövetségen kívüli résztvevő megerősítette azon álláspontját, hogy egy olyan folyamat, amely nem érinti Oroszországot, kudarcot vall. A záródokumentumban egyébként nem tettek említést egy második csúcstalálkozóról, holott arról korábban volt szó. Jermak szerint a második csúcs reprezentatívabb lesz, a célja pedig a „háború befejezése és az általa okozott válságok rendezése”. Arról is beszélt, hogy Ukrajna „realista”, nyitott más nemzetek véleményére és a „felelős országok” egyesítésére törekszik Ukrajna terve alapján.

Mi történhetett, hogy Kijev közölte, a következő béketárgyalásra meghívják Oroszországot? – kérdeztük Tarjányi Pétertől. „Nem dimenzionálnám túl ezt, már csak azért sem, mert – ahogy mindig is mondtam – nehéz olyan békeszerződést összehozni, ahova nem hívják meg azt, aki valójában végrehajtotta az inváziót” – reagált a kérdésre a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint a svájci csúcsnak valójában csak a neve volt békekonferencia, az ugyanis egyfajta összekovácsolódási fórum volt, a végén egy diplomáciai nyilatkozattal.

A kép megértéséhez emlékeztetett arra, hogy a békecsúccsal egyidőben – mintegy a svájci csúcs meghekkeléseként – Vlagyimir Putyin orosz elnök nyilvánosságra hozta a saját békeelképzelését, amiben végérvényesen lelepleződött az, hogyan gondolja a békét Moszkva. A megoldás a Kreml szerint az lenne, hogy teljes egészében orosz kézbe kerülne Luhanszk, Zaporizzsja, Herszon, Donyeck, a Krím. Az mondjuk kifejezetten durva, hogy olyan területeket is magáénak követel Oroszország, amelyek még nincsenek is teljes egészében orosz kézen – mutatott rá a szakértő, példaként hozva fel Zaporizzsját, amelynek csak a 70 százalékát tudták elfoglalni az oroszok. A még ukrán kézen lévő területeket pedig egyhamar nem is fogják tudni elfoglalni, mégis követelnék az ukránoktól azok átadását, saját maguk lefegyverzését, és egyben garanciát arra is, hogy Ukrajna nem lép be a NATO-ba – mutatott rá Tarjányi.

Az orosz ajánlattal szembenáll a nemzetközi békekonferencia résztvevőinek nagy többségével elfogadott (magyar részről is aláírt – a szerk.) szándéknyilatkozat, amely állást foglal Ukrajna területi egysége és a nukleáris biztonság mellett – tette világossá a kettő közötti különbséget. S miután a kettő között nincs átfedés, ezért is gondolja, hogy az orosz részvétellel tartandó második békecsúcs ötlete csak egy kommunikációs lufi. Ukrajnának is békét szándékozik kötni, de a saját szája íze szerinti megoldással – fejtegette, megállapítva: ha nyilvánosságra hozzák a saját követeléseiket, azokat orosz részről tartják majd elfogadhatatlannak.

„Miközben mindenki a békéről beszél, a tömbösödés egyre inkább katonai irányt vesz” – hívta fel egyúttal a figyelmet a szakértő. Mint kifejtette: míg 2022-23 a diplomáciai közeledéssel, a humanitárius és katonai segélyszállítmányok, a gazdasági együttműködés kereteinek a kidolgozásával telt, 2024 már másról szól. Magáért beszél, hogy miközben Ukrajna és az Egyesült Államok egy tíz évre szóló egyezményt írt alá, Oroszország Észak-Koreával kötött egy olyan megállapodást, ami már azt is tartalmazza, hogy ha a két ország egyikét megtámadják, a másik azonnal a segítségére siet, „ami egyfajta mini-NATO 5. cikkely szerinti megoldás”.  Az ukrán-amerikai és az orosz-észak-koreai megállapodás alapján pedig Tarjányi úgy látja – „bár ne lenne igazam!” –, hogy a felek nem a békére készülnek – mondta.

Vajon a frontvonalak alakulásának mennyi köze van mindehhez? – kérdeztük. A szakértő fontosnak tartotta tisztázni bizonyos – szerinte – félreértelmezett katonai fejleményt. Mint magyarázta, Harkiv térségében az orosz támadás ugyan egyre inkább kifulladni látszik, de a Donbaszban, Zaporizzsja térségében az oroszok nagyon lassan, méterről méterre haladnak előre. Nagy és látványos áttörést ugyan nem tudnak elérni a térségben, havonta egy-egy kilométernyit csupán, de miként az árvíz idején a víz is addig mossa alá a gátat, amíg át nem szakítja, ugyanígy az oroszok is áttörést érhetnek el idővel. Ha ugyanis át tudnak törni komoly ukrán védvonalakat, és még lesz elegendő erejük, akkor lehet nyáron meglepetés – magyarázta. Ez maga az orosz stratégia, nem véletlen, hogy míg az invázió kezdetekor Ukrajnában mintegy 150 ezer orosz katona volt, napjainkra a számuk felduzzadt 650 ezerre – támasztotta alá mondandóját.

De még semmi nem dőlt el, hiszen éppen így működhet az ukrán stratégia is, aminek a lényege az, hogy – főként nyugati technológia segítségével – olyan emberveszteséget szenvedjenek az oroszok, ami már a hátországban, az orosz társadalomban okozhat felháborodást. Oroszország – reálisan nézve – havonta 25-30 ezer halott vagy sebesült katonát veszít, a szám mára már elérte – középértéken számolva – a 300-350 ezret. Csak összehasonlításképpen: Afganisztánban tíz év alatt 15 ezer szovjet katona vesztette életét. Van az orosz társadalomban egy peremszám – vélte Tarjányi –, amit ő, a maga részéről egymillió halott és sebesült áldozatnál húz meg. Ha azt elérik, akkor szerinte Putyin már nem alhat nyugodtan. Ha a mostanihoz hasonló ütemben éri az oroszokat az emberveszteség, akkor jövő ilyenkorra már 600-700 ezer áldozat lesz az ő oldalukon, ezt pedig már nem lehet különleges hadműveletként lenyomni az orosz társadalom torkán. A repedések egyébként már a Covid járvány alatt bekövetkeztek, akkor még a hivatalos orosz szám is 400 ezer halottról szólt, de az azért más társadalmi réteg volt (elsősorban az idősek estek áldozatul). Most, 4-5 évvel később azonban újabb csapásként már a legfiatalabbak, a leginkább munkaképes rétegek közül kerülnek ki az áldozatok. S 700-800 ezer halott már nagyon elgondolkodtathatja az embereket, akiknek ráadásul a gazdasági szankciók terheit is viselniük kell.

„Egy biztos, az idei nyárnak komoly a tétje, s mindkét oldal arra próbálja fordítani az erejét, hogy a tárgyalóasztalnál igyekezzen kedvezőbb pozíciót kiharcolni magának” – szögezte le a szakértő. Hozzátette, egyelőre nem tudni, hogy az orosz támadási vagy az ukrán kivéreztetési stratégia lesz a nyerő, de emiatt az érdekellentét miatt sem hisz abban, hogy létrejön az oroszok részvételével tartandó békecsúcs. A két félnek eltérő az érdeke, így még ha lenne is ilyen konferencia, aligha lenne eredményes – szögezte le, külön megemlítve, bár ne lenne igaza.