Mindenki „fegyverbe", megtámadták Magyarországot
Magyarországon élek, láttam már karón varjút, ezért tudom, nem életszerű, amit most leírok. De azért elmondanám, miként gondolom a valódi, nemcsak lózungokban létező nemzeti összefogást. Hát, semmiképpen nem úgy, ahogyan azt szeretett vezetőink hirdetik.
Szerintem nem jó, ha a kormány egyedül, önerőből próbálkozik a koronavírus miatt kialakult helyzet kezelésével és megoldásával, hanem a nemzet legjobb erőit kellene mozgósítania és megszólítania. Hogy egy Orbán Viktor számára is érthető katonás szóhasználattal éljek: a ma még ellenségként kezelt ellenzéket is csatasorba kellene állítani.
Vannak a parlamenti pártok, valamint a parlamenten kívüli Momentum, kizárt dolog, hogy ezek holdudvarában ne volnának olyan szakértők, akik mindnyájunk hasznára tudnának válni. Ehhez persze félre kellene tenni a pártoskodást, az egymásra mutogatást, és az anyagiak mellett, minden szellemi erőt a megoldás szolgálatába állítani. Amolyan ideiglenes, nemzeti kormányt kellene alakítani, amely a mostani háborús helyzetben, a ránk támadó ellenséggel szemben megvédené az országot. Minden párt körül vannak olyanok, akiknek a tudása, tapasztalata, kapcsolati hálója előmozdítaná a vírus legyőzését – de legalábbis, tombolásának tompítását. És akkor még nem beszéltünk azokról a nagyszerű koponyákról, akik egyik párthoz sem tartoznak, de kiváló szakemberek és ebből kifolyólag, szintén sokat tudnának segíteni.
Nyilvánvaló persze, hogy vannak kifejezetten kormányzati feladatok. Rendeletek meghozása, korlátozások elrendelése – ezek ellen eddig sem volt senkinek kifogása. Ami kifogás van, és lehet is, az annyi, hogy az kormány önmagán kívül mindenkiben ellenséget lát. Olyan ellenséget, akik, ahogyan azt Gulyás miniszter is megfogalmazta, nem Magyarországnak, hanem a vírusnak szurkolnak. Ami persze képtelenség, normális ember nem mond ilyet, vagy ha mégis, akkor a moráljával vannak problémák. (Magyarul: gazember). Nincs ma Magyarországon olyan ember, párt, szervezet vagy magánember, aki a vírusnak szurkolna, és nem annak, hogy minél hamarabb, minél kisebb emberi és anyagi veszteséggel túl legyünk rajta.
Mert ez utóbbi, az anyagi veszteség sem lebecsülendő. Ha majd vége lesz a háborúnak, újjá kell építeni az országot. A lebombázott hidakat, a tönkre lőtt épületeket, a bombák sújtotta utakat.
A vírusról beszélek még mindig. Talán még nem késő, és mielőtt a sokak tiltakozását kiváltó felhatalmazási törvényt elfogadják, nem ártana a nemzet legjobb elméit meghívni az operatív törzsbe és az akciócsoportokba. Mert azok is sokat tudnának segíteni, akiknek nem Fidesz-tagkönyv van a farzsebükben, vagy odahaza az íróasztal fiókjában.
Azzal kezdtem, hogy Magyarországon élek, nem ma jöttem a hathúszassal, így azt is tudom, hogy nincs realitása annak, amit leírtam. De azért jó volt belegondolni, hogy milyen lehetne ez az ország.
