Mocskos férfiálmok a Fideszben
Olvasom a Hírklikken, hogy Orbán Viktor fényképével illusztrálta a brit The Times azt a cikkét, amely arról szól, hogy a diktátorok térhódítása miatt, miként rendül meg világszerte az emberek demokráciába vetett hite.
A cikk szerint, az autokraták az eltelt évtizedben alaposan kiaknázták a gazdaság stagnálásából adódó általános elégedetlenséget és a közösségi médiát, hogy aláássák a nyugati liberalizmus alapjait. Arcátlan hazugságokat, féligazságokat és összeesküvés-elméleteket vetnek be, miközben veszélynek tekintik a bevándorlókat, a más vallások képviselőit, az értelmiséget és a melegeket.
Az évezred kezdetétől jó éveik voltak a diktátoroknak. Persze, egyszer minden történet véget ér. A diktátorok sorsa, hogy elbuknak. Mennek a levesbe. A történelem főutcájáról a történelem szemétdombjára. A szerencsésebbek távoznak maguktól, mert látják, hogy nincs tovább, a pökhendi öntelteket elküldik, ha nem veszik időben észre, hogy vége.
Jönnek a trónkövetelők, az ifjútörökök, akik ugrásra készen várják, hogy az öröknek és megbonthatatlannak látszó Vezérrel történjen valami.
Egyelőre még diszkréten, a háttérben állva, várnak a sorukra. Csak magukban motyognak az urak, hangosan ki nem mondanák, amiről álmodoznak. Mocskos, perverz férfiálmaik vannak a Gulyásoknak, Rogánoknak, Lázároknak, Kocsisoknak. A hatalomról szólnak ezek az álmok, mert a hatalomnál nincs számukra izgatóbb.
Az ő szemükben nem is igazi férfi, aki nem mer nagyot álmodni.
