Mong Attila: a közmédiában a büntetőjogi felelősséget is vizsgálni kell
A magyar sajtószabadság leépítése tudatos és hosszú folyamat volt, amelynek során a média fokozatosan a politikai hatalom szolgálatába került – erről beszélt Mong Attila újságíró a KlikkTV Centerpálya című műsorában. A nemzetközi sajtószabadság-védő szervezet európai képviselője szerint 2026-ra Magyarország olyan pontra jutott, hogy már Fehéroroszországgal és Oroszországgal került egy mondatba a nemzetközi értékelésekben, miközben a közmédia elveszítette eredeti feladatát, és propagandagépezetté vált.
A közmédia lett a rendszer egyik legfontosabb pillére
Mong Attila szerint a magyar sajtószabadság felszámolása nem egyik napról a másikra történt, hanem a 2010 után kiépülő politikai rendszer részeként zajlott. Úgy fogalmazott, hogy a közmédiával kezdődött az átalakítás, majd néhány év alatt a kormány nemcsak a médiát, hanem számos független intézményt is ellenőrzése alá vont. Ennek eredményeként 2026-ra már arról folytak nemzetközi viták, hogy Magyarország vajon az orosz vagy a fehérorosz modell felé sodródott-e.
A folyamat egyik jelképe szerinte az a törvénytervezet volt, amely az orosz külföldi ügynöktörvényekhez hasonló eszközökkel lépett volna fel újságírók és civil szervezetek ellen. Példaként említette, hogy a kormány az egyik legismertebb magyar oknyomozó újságíróval, Panyi Szabolccsal szemben is súlyos vádakat fogalmazott meg. Ezek a lépések szerinte világosan mutatták, milyen irányba mozdult el az ország.
Bár a NER gyakran azzal védekezett, hogy a magyar médiapiac továbbra is sokszínű maradt, hiszen működtek olyan szerkesztőségek, mint a Telex, a 444, az Átlátszó vagy a Direkt36, Mong Attila szerint ez nem cáfolta a propaganda működését. A független médiumok valóban jelentős olvasótábort értek el, ugyanakkor a kormányzati médiarendszer pontosan azt a két-két és fél millió választót érte el hatékonyan, akik döntő szerepet játszottak a politikai rendszer fennmaradásában.
„A közmédia nem kérdezett, hanem ismételte a kormány üzeneteit”
Az újságíró szerint a propaganda legfontosabb ismérve az volt, hogy a közmédia feladta ellenőrző szerepét. Orbán Viktor rendszeres rádióinterjúiban nem kapott valódi kérdéseket, a kormánypárti politikusok pedig következetesen kerülték a kritikus szerkesztőségeket, kizárólag a számukra kedvező médiumoknak nyilatkoztak.
Mong Attila úgy fogalmazott, hogy a közmédia nem az állampolgárok kérdéseit tette fel, hanem továbbította a politikai kommunikációt. Ha a kormány migrációellenes kampányt indított, akkor a közmédia ennek megfelelő tartalmakat készített, sőt dokumentált belső utasítások szabályozták azt is, mikor lehet menekült gyerekeket mutatni a képernyőn, és mikor nem. Szerinte ezek egyértelmű bizonyítékai annak, hogy nem független szerkesztőségi döntések, hanem központilag irányított kommunikáció zajlott.
A beszélgetésben hangsúlyozta: rendkívül fontos lenne a közmédia elmúlt tizenhat évének teljes feltárása. Nem azért, hogy bűnbakokat keressenek, hanem azért, hogy dokumentálják a folyamatokat, megőrizzék a belső dokumentumokat és tanuljanak azokból. Úgy vélte, a magyar sajtószabadság leépítése a világ egyik legjobban dokumentált története, hiszen rendelkezésre állnak a pénzügyi adatok, szerződések, belső levelezések és szerkesztőségi utasítások is.
Nem tisztogatásra, hanem átlátható közmédiára van szükség
A műsorban szóba került az is, hogyan lehetne új alapokra helyezni a közszolgálati médiát. Mong Attila szerint a hírszolgáltatás átmeneti leállítása szimbolikus jelentőségű lépés volt, mert nem lehetett ugyanúgy folytatni a működést, mint a választások előtt. Ugyanakkor hiányolta, hogy az új vezetés nem ismertette részletesen a változások ütemtervét. Véleménye szerint egy hiteles közmédiának már a saját átalakulását is teljes átláthatósággal kell kommunikálnia.
Az újságíró szerint nem szabad automatikusan sem felmenteni, sem elítélni azokat, akik a közmédiában dolgoztak. Minden egyes esetet külön kell megvizsgálni, figyelembe véve a szakmai teljesítményt, az erkölcsi felelősséget és adott esetben a jogi következményeket is. Úgy vélte, tisztogatás helyett egyéni felelősségvizsgálatra van szükség, hiszen olyan szakemberek is dolgozhattak a rendszerben, akik a körülmények ellenére igyekeztek megfelelni a szakmai normáknak.
Mong Attila szerint a következő évek egyik legfontosabb kérdése az lesz, milyen közmédiára van szüksége Magyarországnak. Úgy véli, nem lehet egyszerűen visszatérni sem a 2010 előtti, sem a 2010 és 2026 közötti modellhez. Szükség van egy társadalmi vitára arról, milyen feladatokat lásson el az állam által fenntartott média, milyen mértékben finanszírozza azt az adófizetők pénzéből, és hogyan egészítse ki a piaci alapon működő sajtót. A hírszolgáltatás mellett ugyanilyen fontos kérdésnek nevezte a kulturális tartalmakat, az archívumok megőrzését és a közszolgálati értékteremtést is, miközben emlékeztetett arra, hogy a kulturális műsorokban is dokumentált cenzúra működött az elmúlt években.
