Móricz Zsigmond mellszobrot avattak Kápolnásnyéken – fotó
Móricz Zsigmond születésének 145. évfordulója alkalmából felavatták az író mellszobrát a kápolnásnyéki Halász-kastély parkjában pénteken. A műalkotást a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár leplezte le.
Nagy János a Pogány Gábor Benő szobrászművész által készített mellszobor avatóján arról beszélt: vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy puszta véletlenek döntenek arról, hogy kivé és mivé válunk életünk során. Hozzátette, hogy Móricz Zsigmond rendes kálvinistaként ennek pont az ellenkezőjét hitte. „Ő azt látta, hogy a táj, a föld, a község és a közösség, amely körülölel bennünket, magában hordozza azt, kivé és mivé leszünk, szülőföldünktől kapjuk nyelvünket, első dalainkat, érzéseinket, ösztönvilágunkat" – fűzte hozzá az államtitkár.
Nagy János elmondta, hogy Móricz Zsigmond is azokhoz tartozott, akiket magával ragadott 1914-ben a háborús lelkesedés, haditudósítónak állt és a harcoló csapatok nyomában járta be a galíciai frontot. Hozzátette, hogy a lövészárkok közelében, a bakákkal beszélgetve, hamar kiismerte a háború igazi arcát, a temérdek szenvedést, ami az emberekre zúdult, nem csak a frontokon, hanem a hátországban is. „Háborús novellái kijózanító olvasmányok, amelyeket ajánljuk előszeretettel azoknak, akik Európát újra háborúba akarják vinni" – fűzte hozzá az MK államtitkára.
L. Simon László író, a Magyar Művészeti Akadémia tagja köszöntőjében elmondta, hogy a mellszobor esetében a gombhoz lett varrva a kabát, mert régebben, amikor az írószövetségben dolgozott, az elnöki szobában állandóan kerülgette a most felállított szobor gipsz eredetijét, amelyet Somogyi József szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola egykori rektora készített korai alkotói korszakában. „Az első pillanatban nagyon megtetszett nekem, mert ilyen karakteres, markáns ábrázolás Móriczról nincs még egy" - fűzte hozzá L. Simon László.
