Most a pártok integrációjára lenne szükség
„A pártrendszer az egyetlen olyan terület, ahol a pártok maguk is kezdhetnek valamit, hiszen minden más le van osztva. A választási rendszertől kezdve az állami berendezkedésig bezárólag minden úgy történik, ahogy azt a Fidesz elrendezte” – ez a véleménye Szentpéteri Nagy Richardnak, aki szerint éppen időszerű egy erős konzervatív jobbközép párt létrehozása Magyarországon, ami akár a Jobbik, akár a Márki-Zay Péter által tervezett párt integrációjával történhetne meg. Amúgy is csak két nagy párt kellene az ellenzéki oldalon, ez lehetne az egyik, a másik pedig egy balközép szociáldemokrata integráció, benne a Párbeszéddel, az LMP-vel, az MSZP-vel, a DK-val és a Momentummal. „Most nem a dezintegrálódásra, hanem az integrációra lenne szükség...értem persze, hogy egy ilyen választási kudarc után mindenki a saját arcát keresi, de lehet, hogy a dezintegráción keresztül vezet az út az integráció felé” – mondja az alkotmányjogász, politológus, aki szerint azonban egyik párt sem csinál semmit ez ügyben.
Márki-Zay Péter már régóta mondogatta, most pedig (Facebook-posztjában) be is jelentette: pártot alapít, egy olyan jobbközép irányultságú néppártot épít, amelyben ott vannak a konzervatívok, a keresztények, a zöldek és a liberálisok is. Az ellenzéki összefogás volt miniszterelnök-jelöltje, hódmezővásárhelyi polgármester, a Mindenki Magyarországa Mozgalom vezetője azt szeretné, hogy „legyen a civileknek egy pártjuk”, s ez a párt a fiatalokra épüljön. Május végére várható a bejelentés.
Valóban szükség van-e egy olyan új pártra, amilyent Márki-Zay Péter tervez? Szentpéteri Nagy Richardot kérdeztük.
„Igen is, meg nem is” – reagált a politológus, aki azonban ennél részletesebben is kifejtette a véleményét. Amihez egy történelmi visszaemlékezésből kiindulva jutott el. Emlékeztetett rá, az első magyar politikai párt , az 1846 november 12-én megalakult Konzervatív Párt volt. Érdekes módon, tehát nem az akkori ellenzék, a liberálisok alakítottak először pártot, ők csak négy hónappal később (érdekes egybeesésként az 1848-as márciusi forradalom kitörése előtt pont egy évvel), 1847 március 15-én indították el az Ellenzéki Pártot. „Ez is azt mutatja, 1846 óta ügy, hogy legyen egy jobbközép párt Magyarországon, ám ez végül soha nem sikerült, mert ugyan jól indult, de onnan kezdve félrement”. Azt pedig, hogy most több esély lenne rá, nos, szerinte azt nem lehet tudni, de az biztos, hogy nem kevesebb, mint valaha.
A politológus szerint egy igazán konzervatív, keresztény, liberális és egyben zöld pártra tényleg szükség lenne a hazai politikai palettán. Szerinte azonban „van egy kis bibi, nevezetesen, hogy a Jobbik is ebbe az irányba tart”. A mező ugyan nincs lefedve, de a Jobbik olyan helyzetben van – lévén parlamenti párt –, hogy megcsinálhatná, ráadásul már be is jelentkezett erre a területre.
Mindenesetre – véli Szentpéteri – egy ilyen párt létrehozása ma időszerűbb, mint fél éve volt. A hatpárti megállapodást követő előválasztás után ugyanis Márki-Zay Péter – már mint közös miniszterelnök-jelölt – ahelyett, hogy úgy gondolkodott volna, hogy sok a hat frakció, hónapokig azon dolgozott, hogy maga is létrehozzon egy hetediket is. („Ez ugyan jogos igény lett volna, de nem akkor, amikor már eleve van hat ellenzéki frakció a Parlamentben.”)
Jelenleg ráadásul azt látjuk, hogy a Jobbik pont jobbközépen van, miután az egyre erősödő Mi Hazánk lassan a fejére nő. („A Mi Hazánk erősödése természetes jelenség, éppen csak bejutott, de ha már bent van, akkor a szavazóknak eszükbe jut nagyobb tömegekben támogatni”).
Szentpéteri Nagy Richardnak meggyőződése – s ezt már régóta képviseli –, hogy nem kellenek újabb és újabb pártok. S hogy miért? Kérdésünkre vázolta a helyzetet: a parlamentben a hatpárti ellenzéki oldalon most van egy jobboldali (Jobbik), két zöld (Párbeszéd és LMP) és három balközép párt (DK, MSZP és Momentum).
Ezek közül a Jobbik ma ugyan zsugorodik, de a jobbközépen lenne keresnivalója. Ennek érdekében azonban el kellene határoznia, hogy felvegye a komoly és visszafogott párt képét is. A plebejus vezetés még rendben is van, a keresztényszociális vonalba még belefér, de az nem kifejezetten jobbközép irány, ahhoz ugyanis kell egy patrícius, középosztály arculat is – fejtegette Szentpéteri.
Ám a Jobbik és a Márki-Zay Péter által tervezett párt lefedi egymást. „Pedig most nem a dezintegrálódásra lenne szükség, hanem az integrációra, egy nagy párt létrehozására” – mondta, majd kiterjesztve ezt általánosságban is az ellenzékre, rámutatott, „Értem én, hogy egy ilyen választási kudarc után mindenki a saját arcát keresi, de lehet, hogy éppen a dezintegráción keresztül vezet az út az integráció felé”.
Egyébként is összesen csak két pártra lenne szükség az ellenzéki oldalon – vélte. Ezek közül az egyiknek a Jobbikra vagy a Márki-Zay Péter által alapítandó pártra épülő jobbközépnek kellene lennie („némi ’cicaharc’ után el kellene dönteni, hogy melyik integrálódjék be a másikba”). A másik nagy ellenzéki párt pedig egy balközép szociáldemokrata integráció lehetne („kellene lennie”), benne a Párbeszéddel, az LMP-vel, az MSZP-vel ,a DK-val és a Momentummal – mondja.
Erre azonban esély sem látszik – vetettük közbe. Szentpéteri Nagy Richard szerint azért van még egy kis idő, bár nem túlságosan sok, hiszen a következő országgyűlési választások ugyan csak 2026-ban lesznek, de két év múlva uniós választást tartanak. A politológus szerint azon a pártok biztosan külön indulnak, mert erőfelmérésnek tartják, ami azt is jelenti, hogy addig mindenki a különállását fogja hangsúlyozni, azaz addig semmi nem fog történni. „Pedig a pártrendszer az egyetlen olyan terület, ahol a pártok maguk is kezdhetnek valamit, hiszen minden más ki van osztva. A választási rendszertől az állami berendezkedésig bezárólag minden úgy történik, ahogy azt a Fidesz – az akarata és érdekei alapján – elrendezte” – szögezte le.
„Jó reggelt!, 2022 van, 12 évvel vagyunk a Fidesz hatalomátvétele után, és az ellenzék sehol sincs!” – üzente végezetül Szentpéteri. Az alkotmányjogász, politológus nem győzi hangsúlyozni, hogy meg lehetne csinálni – a Fidesz akaratával szemben – a két nagy ellenzéki pártot, ám senki nem csinál semmit ez ügyben.