Mozart-golyót osztogattak a rendőrök – Herczeg Tamás a legendás kampányról
Óriásplakátok városszerte egyetlen rejtélyes szóval, és rendőrök, akik egy hétig csokoládégolyókat osztogatnak a járókelőknek anélkül, hogy bárki tudná, mi áll a háttérben. A kétezres évek elején a Budapesti Operettszínház ezzel a formabontó kampánnyal adta el az évad legnagyobb bemutatóját, a Mozart musicalt. A hazai gerillamarketing egyik első, úttörő akciója mögött egy fiatal, ambiciózus szakember állt. Herczeg Tamás azóta a színházi szakma szinte minden területét bejárta: volt énekes, rendező, kulturális menedzser, a Szegedi Szabadtéri Játékok és az Operaház stratégiai igazgatója, miközben az SZFE-n oktatott. Ma, pályája csúcsán, visszatért az alapokhoz: a Békéscsabai Jókai Színház igazgatójaként egy olyan országosan meghatározó, progresszív műhelyt épít, amely a határon túli magyar teátrumok esztétikáját ötvözi a stabil menedzseri szemlélettel.
Kajafás jelmezétől a menedzseri székig
Herczeg Tamás gyakorlatilag a színházban nőtt fel. Gyerekként a szegedi Macbeth előadásban statisztált, később rendezőasszisztensként leste el a szakma fogásait. Bár sokáig operaénekesi karrierről álmodott, és fiatalon egy teljes évadon át énekelte Kajafás basszus szerepét a Jézus Krisztus Szupersztárban, a színpadi lét mégsem hozta meg számára a várt katarzist. „Azért volt jó az az évad, mert ott biztos lettem benne: én ezt nem akarom. Egyszerűen nem volt meg az az eufória, az az adrenalin, amit akkor érzek, ha hallgatok valakit” – vallja be, hozzátéve, hogy a vokális adottságai megvoltak ugyan, de a belső muzikalitás hiányzott a színpadi léthez. Rájött, hogy menedzserként sokkal jobban prosperál, és ezen a területen kamatoztathatja valódi tehetségét.
A Szegedi Szabadtéri Játékok élén eltöltött közel másfél évtized kiváló referenciának bizonyult. Ottani vezetése alatt hoztak először Wagnert a szabadtérre, és olyan világsztárokkal töltötték meg a hatezres nézőteret, mint Gerard Depardieu. Herczeg zseniális marketinghúzásai ekkor is működtek: a Britain’s Got Talent győztesét, Paul Potts-ot Angliából szerződtette le A bolygó hollandi kormányos szerepére, amivel elérte, hogy a Wagner-előadás a kereskedelmi televíziók főműsoridejébe is bekerüljön. A showbiznisz csillogása után azonban egy intimebb, igazibb színházi közegre vágyott, ezt a küldetést pedig Békéscsabán találta meg.
Az SZFE laboratóriuma és a politikai realitás
Mielőtt elfoglalta volna a békéscsabai direktori széket, Herczeg öt évet töltött a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) mint intézetvezető és docens. Érkezése a modellváltás viharos időszakára esett, ám őt a skrupulusok helyett a szakmai célok vezérelték. „Engem a célok érdekelnek és a projektek. Egy tanárnak alapvetően az a dolga, hogy a hallgatókkal foglalkozzon, és őket próbálja helyzetbe hozni” – emlékszik vissza a feszült időszakra, amikor a távozó és az új oktatók között próbált szinergiát teremteni. Legnagyobb egyetemi kudarcának az Ódry Színpad újraindításának meghiúsulását tartja, amelyet egy progresszív művészeti laboratóriummá, egyfajta keltetővé szeretett volna formálni, ám az ingatlan jogi helyzete és a háttérben zajló hatalmi játékok ezt megakadályozták.
Amikor az állami és önkormányzati színházak kinevezési gyakorlatáról kérdezik, Herczeg Tamás meglepő higgadtsággal és diszkrécióval fogalmaz. Úgy véli, a színházigazgató mindig abból lesz, aki a pillanatnyi társadalmi viszonyokat leginkább megtestesíti, és a nagy állami intézményeknél nem mindig a szakmai preferencia dönt. Nem hisz a magamutogató, „influenszer” típusú színházvezetésben; szerinte az intézménynek az tesz jót, ha kiszámítható, stabil, és az igazgató képes a saját hiúságát félretenni a közös vagyon és a társulat érdekében.
A békéscsabai modell és a határon túli esztétika
Békéscsabára nem idegenként érkezett: nagyszülei révén erős személyes kötődése van a városhoz, és az elmúlt hat évben is rendszeresen visszajárt oda rendezni. Igazgatói pályázatát ritka politikai konszenzus övezte, a képviselő-testületben a Tisza Párttól a kormánypártokig mindenki egyhangúlag támogatta. A Jókai Színház ráadásul egy teljesen egyedülálló, úgynevezett „stagione” vagy en-suite struktúrában működik: egy-egy darabot bemutatnak, tömbösítve kijátszanak harminc-negyven alkalommal a bérletes közönségnek, majd végleg leveszik a műsorról. Ez gazdaságilag rendkívül hatékony, hiszen nincs napi logisztikai és díszletbontási költség, művészileg viszont megterhelő, mert a daraboknak nincs idejük beérni az évek alatt.
Herczeg ezen a merev struktúrán finomított azzal, hogy az évad végére egy nagyszabású, összművészeti nemzetközi fesztivált szervez. Ide hívja vissza a legsikeresebb előadásokat, miközben szoros partnerséget épít ki a közeli romániai, vajdasági és határon túli magyar színházakkal. Mivel egyetemi tanulmányait és doktoriját Marosvásárhelyen végezte, mélyen megérintette az ottani, a hazai realista-naturalista hagyományoktól eltérő, groteszkebb, mozgásközpontúbb és elemeltebb színházi nyelv. A békéscsabai nézőket fiatal, végzős rendezőhallgatók és fizikai színházi produkciók meghívásával igyekszik hozzászoktatni ehhez a progresszívebb világhoz. Az igazgató menedzseri énje a színház infrastrukturális adottságaiban is meglátta a fantáziát: a teátrumhoz közvetlenül kapcsolódó színészházat és szállodát kihasználva egy egyedülálló színházi kampuszt hozott létre, ahová nemzetközi táborokat és az SZFE hallgatóit is le tudja csábítani gyakorlatra, jelentős extra bevételt generálva a városnak. Herczeg Tamás célja egyértelmű: Békéscsabát olyan országosan elismert, vágyott színházi műhellyé tenni, ahová a szakma és a közönség is egyaránt presztízsből utazik le.
