Nagy Bandó meglepő verses előadása a Fészek Klubban

– Meglepetésre készülsz a Fészek Művészklubban, március 23-án és 24-én lépsz a közönség elé. Bevallom, engem már azzal is megleptél, hogy irodalmi esttel álltál elő. Bár tudom, hogy irodalombarát vagy, könyvmoly, és prózát is írsz, verset is. A 80-as évek derekán hallottam először tőled a Vers mindenkitől című kitűnő versmontázsodat. Emlékszem a Trabant-versként ismert költői dühkitörésedre…

– Igen, az volt 1986-ban az év kabarészáma, a rádióhallgatók fele erre voksolt. Juhász Ferenc stílusában írtam, s amikor ’88-ban megkaptam a Karinthy gyűrűt, ő is vendégem volt a Meggyűrűztek című műsoromban. Egykor egy túl lelkes költő kikelt magából a versmontázsomat hallva, pedig ő is tudta, ahhoz, hogy egy ilyet összerakjak sok verset kellett ismernem, és ahhoz, hogy ezt a közönség vegye, ugyancsak versbarátnak kell lennie. Pár éve tudtam meg, hogy egy középiskolai magyar tanár házi feladatként adta a diákjainak, hogy írják össze, mely versek sorait illesztettem ebbe a montázsomba.

– Kamaszként versmondó voltál, szegedi társulatokban amatőr színjátszó, Gyárfás Miklós és Mocsár Gábor darabjaiban voltál főszereplő, 2006-ban pedig – közel 60 évesen – Háy János művében, A Gézagyerekben.

– Igen, egy melóst játszottam, és épp ott, a Pécsi Harmadik Színházban, ahol a verses estemet is bemutattam minap, február 13-án.

– Nem is akármilyen sikerrel. Olvastam az erről írt sorokat, igazi katarzis élményről tanúskodnak.

– Megható szavak, mondatok, többen mondták, az est végén inkább maradtak volna még elüldögélve a teremben. Eredetileg efféle elképzelésem, tervem is volt, hogy maradjunk együtt, beszélgessünk, időzzünk el legalább egy szűk órát. Ez a terem alkalmas is lett volna erre, csak hát én is leeresztettem a végére, mintegy száz perc volt mögöttem, még másnap délután is a kiürült energiatartályokat próbáltam töltögetni.

– Az első rész egyetlen félórás költemény, Babits Mihály műve, a Jónás könyve. Kevés színész vállalná az elmondását. Semmi félelem nem volt benned?

– Én egy 1966-os jubileumi kiadását őrzöm, Babits halálának 25. évfordulójára jelent meg, ebből 1000 bőrkötésben, számozott példányban, Würtz Ádám rajzaival. Enyém a 879. példány. Még akkor megtanultam, Szegeden el is mondtam, érettségim után. Ez nagy vágyam volt, lévén november 12-én, Jónás napján születtem. Vonzott a Jónás. Azt hiszem, most értem meg igazán arra, hogy közönség elé álljak vele.

– Ested második részében Ady, József Attila, Petőfi, Baranyi Ferenc, Nagy László, Simon István verseit mondod, zárásul pedig Faludy hallható.

– Legtöbbjét már ifjan is mondtam, Faludyt például 1967-68-ban, amikor még tiltott költő volt. Ugye, az est első része az Ószövetség prófétatörténetét hordozza, a második részben a Betlehemi királyok kis Jézuskájától araszolunk el Faludy Jézus hercegéig. Az est zenei betétei is ezt a folyamatot szolgálják.

– Akkor mostantól csak efféléket hallhatunk tőled, vagy változatlanul hű maradsz a nevettetéshez is?

Mindenre jut időm és energiám. A Fészekben is ott leszek az Egyedül állok című aktuális múltidéző kabarémmal, amely más-más formában, de műsoron van. Kész a Naplólapok című felolvasó estem, amely az 1940-45 közötti éveket idézi, naplórészletek soraival. Ugyancsak bemutatásra kész egy saját verseimből szerkesztett, az elmúlással és az életvéggel foglalkozó estem. De most ez a verses est a legfontosabb számomra: Meglepem e kávéházi szegleten. Azt kívánom magamnak, hogy olyan értő és mély érzésű közönségem legyen a Fészekben, amilyet Pécsett kaptam, és akkor megtörténhet, létrejöhet az, amiért érdemes pódiumra állni: a csoda.