Nagy Erzsébet: nem tudom, mekkora szakemberhiány kell ahhoz, hogy a kormány észrevegye

Miután az Országgyűlés megszavazta a tanári életpályamodell új szabályozását, az államfő gyorsan alá is írta, majd megjelent a Magyar Közlönyben, a köznevelési államtitkár azzal büszkélkedett, hogy ebben az évezredben nem volt még ilyen átfogó szakmai egyeztetés törvényjavaslatról. Maruzsa Zoltán az Origonak adott interjúban azt állította: „első lépésként a kormánynak kellett letennie egy tárgyalási alapnak használható tervezetet az asztalra, ez március 2-án megtörtént. A javaslat elkészítését két online pedagógus konzultáció előzte meg, majd egy nagyon hosszú egyeztetési folyamatra került sor. Összesen húsz alkalommal egyeztettünk a Nemzeti Pedagógus Karral, a szakszervezetekkel, a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal kétszer tárgyalta, az Országos Köznevelési Tanács szintén két alkalommal tárgyalta a törvényjavaslatot. Az Országos Diáktanács is véleményezte. Összegezve tehát, minden, a köznevelés rendszerében működő valamennyi szervezettel egyeztettük az álláspontokat.”

A több mint félszáz szakmai, szülői, diák- és érdekképviseleti szervezetet képviselő Civil Közoktatási Platform (CKP) március 8-án közzétett véleménye szerint azonban nincs mivel dicsekednie a kormánynak. Az egyeztetésről azt írták: „a platform szervezetei elfogadhatatlannak tartják a köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló, 2023. március 2-án közzétett törvénytervezetet és a Nemzeti Köznevelési Törvény ehhez kapcsolódó módosítását. Nem tekintjük valós társadalmi egyeztetésnek, ha egy közel 100 oldalas, a dolgozók munkajogi feltételeinek gyökeres átalakítását hozó jogszabályt a koncepcióra vonatkozó előzetes konzultációk nélkül, nyolc napos határidővel csak e-mail küldéses véleményezésre bocsátanak. 

Elvárjuk, hogy a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény előírásainak megfelelően, az egyeztetés lezárása után a kormány hozza nyilvánosságra az egyeztetés részletes eredményét: közölje a véleményező szervezetek nevét és a véleményező magánszemélyek számát, jelezve, hogy hányan utasították el és hányan támogatták közülük a jogszabály bevezetését, illetve mely pontokkal kapcsolatban érkeztek kritikák. Nagy fokú elutasítottság esetén ne bocsássák a parlament elé a törvényt, és a benne foglaltakkal kapcsolatban folytassanak valós szakmai és érdekegyeztetést a szakszervezetekkel és a szakmai szereplőkkel!”

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője nevetségesnek nevezte, amit Maruzsa Zoltán állított. Mint mondta, még március elsején, amikor először találkoztak, és csak időpontokat egyeztettek az államtitkárral, ő még akkor sem árulta el, hogy lesz egy új jogállási törvény. S bár többször tárgyaltak, cak sokkal később vált nyilvánvalóvá, hogy mit terveznek.  Nagy Erzsébet tehát nem ért egyet azzal az államtitkári megjegyzéssel, miszerint „összesen húsz alkalommal egyeztettünk a Nemzeti Pedagógus Karral, a szakszervezetekkel, a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal kétszer tárgyalta, az Országos Köznevelési Tanács szintén két alkalommal tárgyalta a törvényjavaslatot. Az Országos Diáktanács is véleményezte.” Azt mondja, az egyeztetés eleve három hónapig tartott, és bár nem számolta, de a szakszervezetekkel biztosan nem találkoztak hússzor. Hozzátette, mindennek ellenére, a tervezetet több tízezren véleményezték, ám ezekből az észrevételekből nagyjából semmit sem vettek figyelembe. Az igaz, hogy több ponton módosították a tervezetet, közülük sokra a szakszervezetek hívták fel a figyelmet.

Nagy Erzsébet elmondta, egyeztetésnek azt tekintik, ha azon olyan személyek vesznek részt, akiknek van valamiféle felhatalmazásuk egyeztetésre, tárgyalásra, visszalépésre, módosításra. Amikor ők azt kérték, hogy valamit töröljenek a törvényből, akkor csak olyan válaszokat kaptak: „vettem, rögzítettem”. Vagyis nem az ült az asztalnál, akinek lett volna felhatalmazása arra, hogy érdemben vitatkozzon, elálljon valamitől, vagy javasoljon valami mást. Ilyen volt a lemondási idő kérdése is. A szakszervezetek már az elején kifogásolták azt, hogy nehogy már a tanév hosszától függjön az, kinek mennyi a lemondási ideje. Több „egyeztetéssel” később jelentették be, hogy ezt elfogadta a kormányoldal, legyen fix a lemondási idő, az ne a tanév rendjéhez kötött legyen, de akkor viszont ne két hónap legyen, hanem három. 

Maruzsa Zoltán az ominózus Origo-interjúban azt is mondta, hogy október végéig kell dolgozniuk a tanároknak, ha nem fogadják el az új szerződésüket.

Nagy Erzsébet szerint ez is egy olyan változtatás, amit az egyeztetések után hoztak be. Május közepén ugyanis a kormányoldal elfogadta, ha valaki nem vállalja a státusztörvény hatálya alatti foglalkoztatást, és közalkalmazott volt, akkor a közalkalmazotti felmentés szabályai szerint tud távozni. Ez azt jelentette volna, hogy akinek több évtizedes közalkalmazotti jogviszonya volt, akár nyolc hónap felmentési idővel, plusz még végkielégítéssel tud távozni, aminek a plafonja szintén nyolc hónap. A törvényben azonban más van. Nagy Erzsébet közölte: „azt nem tudom, kivel egyeztették, de velünk nem. Viszont a törvényben furcsa időpontok tűntek fel: például, aki július 15. és augusztus 1. között bead egy jognyilatkozatot, hogy megszünteti a jogviszonyát, annak egy hónap felmentési idő jár, és mehet is. Ha valaki ezt augusztus 1. és szeptember 15. között teszi meg, akkor az a közalkalmazotti törvény hatálya alatt tud távozni, és két hónap felmentési ideje van. Ez alatt a két hónap alatt viszont kötelezni lehet a munkavégzésre. Aki szeptember 15. és szeptember 29. között tesz jognyilatkozatot, annak egy hónap felmentési ideje van, és attól függően, hogy mennyi időt töltött közalkalmazotti jogviszonyban, jár neki egy-kettő, vagy három havi – csökkentett – végkielégítés. És bekerült a törvénybe az, hogy november 1 és november 30 között van az az egy hónap felmentési idő, ami jelen esetben jár, és ezért mondta azt Maruzsa, hogy október 31.-ig kell dolgozni. De ez is az utolsó kanyarban, mindenféle egyeztetés nélkül került bele a törvénybe.”

Nagy Erzsébet szerint a távozni akaró pedagógusok közül nagyon sokan meg fogják várni a szeptember 15. és szeptember 29. közötti időszakot, mert akkor nekik – munkavégzés nélkül – legalább valami pénz jár. Egyébként a törvénybe az is belekerült egyeztetés nélkül, hogyha valaki egy hónapon belül elhelyezkedik, akkor az összes végkielégítést vissza kell fizetnie. Még – és erről sem volt szó az egyeztetésen – az is számítani fog, ha valaki a közoktatásból a szakképzésbe megy át. 

Még egy adalék a nyugdíjasokról. Maruzsa Zoltán azt mondta az Origonak: „Van egy olyan köre a potenciális kilépőknek, ahol viszont ezt racionális megtenniük: a frissen nyugdíjba lépőkre gondolok. A törvény megváltoztatja azt a korábbi szabályt, amit még a gazdasági válság időszakát követően, a nagyobb munkanélküliség időszakában vezetett be a kormány: ez a bér és a nyugdíj együttes folyósításának tilalma az állami rendszerben. Az előző évben ezt a tiltást feloldottuk, kipróbáltuk, működött: a nők köréből a 40 éves korkedvezménnyel nyugdíjba menők jelentős része visszajött és tovább dolgozott ebben a tanévben. A törvény ezt a szabályt állandósítja, a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony a nyugdíjas korúak számára is elérhető lesz, és nem lesz tiltott már a nyugdíj és a bér együttes folyósítása. Lesznek tehát, akik úgy mennek nyugdíjba, hogy közben továbbra is számíthatunk a munkájukra. ez egy komoly munkaerő tartalék.”

Nagy Erzsébet ehhez annyit fűzött hozzá: „Legalább a nyugdíjasok valamiféle tisztességes bérben részesülnek. Ezek szerint a kormány is tudja, hogy óriási a szakemberhiány, és megpróbálják a nyugdíjasokat így visszafoglalkoztatni. Csak nagy kérdés, hogy a nyugdíjasok fogják-e ezt vállalni úgy, hogy egyoldalúan, az ő beleegyezésük nélkül át lehet őket irányítani másik feladatellátási helyre. Maruzsa Zoltán egyébként még az egészségüggyel is példálózott, miszerint annak idején arról is szó volt, hogy az új egészségügyi törvény miatt nem lesz elég szakember, aztán - szerinte – mégis van. Én nem tudom, ő milyen egészségügybe jár, ha így látja. Azt sem tudom, hogy milyen hiány kell ahhoz, hogy az számukra észrevehető legyen. Ami most megy, az csak egyfajta adminisztratív „sikamikálás”.”