Nagy Erzsébet: szabadrablás folyik a közoktatás területén is – 2. rész
A különböző alapítványi és egyházi egyetemeknek különböző céljaik lehetnek a jó középiskolák átvételével – véli Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője. De szerinte ezzel a folyamattal az államnak is van célja, méghozzá az, hogy megszabaduljon a költségektől, minél kisebb legyen az a rendszer, amit közpénzekből fenn kell tartani. Cikkünk első részében prof. Dr. Kovács Levente, az Óbudai Egyetem rektora mondta el, miért akarnak megszerezni középiskolákat. Most ugyanerről egy másik szemszögből lesz szó.
Az államot maximálisan nem érdekli, hogy ki és hová viszi el az állami általános és középfokú oktatást – állapította meg Nagy Erzsébet, aki igazából nem ideológiát lát emögött, inkább azt, vigyék el a jó intézményeket a haverok. Az jól látszik, hogy elsősorban olyan magán-, illetve egyházi egyetemek jelentkeznek iskolák fenntartói átvételére, amelyek ilyen vagy olyan módon kötődnek a kormányhoz, vagy éppen kormánytagokhoz.
Csakhogy az ügyvivő szerint ez nem oktatási koncepció, sőt, az államnak e téren nincs is koncepciója. Ez azért gond, mert szűkül az állami feladatellátások köre, csökken azoknak a férőhelyeknek a száma, ahová hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN), vagy sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekeket fel kell venni. Abban a pillanatban ugyanis, ahogy magán-, vagy egyházi kézbe kerülnek az iskolák, nekik ilyen kötelezettségük már nem lesz.
A PDSZ ügyvivője úgy véli, egyébként az állam nem valósítja meg azt az általa deklarált célt, hogy a közoktatás ne legyen a szegregáció terepe, és azt sem, hogy a közoktatásnak esélyt kell teremtenie. Ez a mostani folyamat éppen ellentétes ezekkel, de ez sajnos az államot, illetve azokat, akiknek ezzel foglalkozniuk kellene, nem érdekli.
Ami a másik oldalt illeti, az egyházi, illetve magánfenntartású felsőoktatási intézmények közül, főleg az utóbbiak esetében valószínű, hogy nem a legjobb reputációjú intézményekről van szó, ezért feltételezhető az is, hogy a felsőoktatási intézmények a hallgatói utánpótlásról kívánnak így gondoskodni. Az a forgatókönyv sem zárható ki, ha az iskolákat átvevő felsőoktatási intézmények anyagi, vagy bármilyen megfontolás miatt az intézményt nem működtetik, hanem visszaadják az eredeti fenntartónak – és általában az önkormányzatok a fenntartók –, de az intézményt már az sem működteti tovább, annak az lesz a vége, hogy az iskola végleg bezár. Akkor pedig ezek az általában jó minőségű, drága telkeken levő iskolaépületek szabad prédává válnak. A PDSZ ügyvivője ezért gondolja, hogy ez a folyamat az állami vagyonból való kiszervezés. Nem mintha ezt most rögtön meg lehetne lépni, hiszen ezek az épületek általában még önkormányzati tulajdonok, de ha valami oknál fogva ott már megszűnik a közoktatási tevékenység, szabadon eladhatók, átadhatók, ajándékozhatók. Vagyis előbb-utóbb megszerezhetők. Nagy Erzsébet azt mondja, az egyetemek mögött mindig emberek vannak, és sajnos attól sem lehet eltekinteni, hogy személyes érdekek is állhatnak a háttérben. Az ebbéli összefonódásokat még nem is ismerjük. Majd egyszer, talán valamelyik oknyomozó újság felderíti ezeket.
A középiskolák számára az jelenti az előnyt, ha vannak beiskolázási gondjaik, attraktívabbá tudják tenni az intézményt azzal, hogy azt mondják a szülőknek, van itt egy egyenes út egy egyetemre. De ez tényleg csak a jó középiskolákra érvényes, és akkor, ha a szülők akarják is taníttatni tovább a gyereküket.
Egyébként pedig egy általános-, vagy egy középiskolát is lehet azzal riogatni, hogy nem lesz elég pénz a fenntartására, és mivel van több iskola is a környéken, egyet majd úgyis be kell zárni. A pénztelenségre hivatkozva, vagyis azzal, hogy nincs elég pénze a tankerületnek az iskola fenntartására nevelőtestületeket, szülői közösségeket rá lehet venni arra, hogy rábólintsanak a fenntartóváltásra, mert olyan intézményhez kerülnek, amelynek van erre pénze. S bár az állam az átvett középiskolák után is fizet az egyetemeknek, de, ha azok előbb-utóbb fizetőssé alakulnak, bizonyos állami támogatásoktól az átvevő egyetemek is elesnek. De az ő fő motívumuk mögött sokkal inkább a már említett okok állnak, nem a pénz.
Nagy Erzsébet szerint ez a most felbukkant folyamat az oktatásra egyértelműen rossz hatással lesz, még jobban elmélyül, erősödik a szegregáció, pedig annak éppen, hogy meg kéne szűnnie. Ezzel a fajta fenntartóváltással az iskola esélyegyenlőséget biztosító szerepe teljesen eltűnik. Pedig ez az államnak semmiképpen nem jó, nem éri meg, és nem is lenne szabad, hogy ez legyen az érdeke. De semmiképpen nem jó Magyarország jövője szempontjából sem, hiszen, ha itt hatalmas leszakadó rétegek maradnak, amelyek csak segélyből tudnak létezni, vagy még abból sem, az sem lehet érdeke az államnak.
Nagy Erzsébet úgy gondolja, itt inkább arról van szó, hogy akik ebben döntenek, nem hoznak felelős döntéseket. Ezért pedig a kormány, és végső soron a kormányfő a felelős. Ha megnézzük, hogy mi történt az oktatásban az elmúlt 13 évben, akkor láthatjuk, hogy a szegregáció mértéke nőtt. Ebből egyértelműen az is következik, hogy a roma gyerekek lesznek a megmaradó intézményrendszer diákjai, az ő iskoláikat nem fogják keresni és felvenni az újonnan belépő egyetemi fenntartók. Sőt, ki fogják azokat rekeszteni, mert eddig is így történt. A PDSZ ügyvivője azt mondja, ha megnézzük azokat a településeket, ahol egyházi iskola van, nem oda járnak a cigánygyerekek. Sokszor még másik településre is irányítják őket azzal, hogy azt jelölik ki körzeti iskolának. Az egyházi intézmény ugyanis nem köteles körzetként működni. Ez az államnak egyáltalán nem jó, csakhogy a kormányban azok, akiknek ezzel dolguk lenne foglalkozni, vagy hozzá nem értésből, vagy érdektelenségből nem teszik. Nagy Erzsébet azt mondja: „én azt látom, hogy szabadrablás folyik a közoktatás területén is”.
A cikk első részét itt olvashatják.
