Innováció vagy szabadrablás a középiskolák egyetemi fenntartásba vétele? – 1. rész 

Az Óbudai Egyetem tavaly már fenntartásba vett két budapesti iskolát. Az idén február végén két székesfehérvári iskola fenntartói jogaira vonatkozó szándéknyilatkozatot nyújtott be az Óbudai Egyetem a mostani fenntartóhoz, nevezetesen a Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskoláéra, valamint a Vasvári Pál Gimnáziuméra. Miért jó az egyetemnek, ha átveszi ezeket az iskolákat?

Azt előre kell bocsátanom, hogy a szándéknyilatkozatok megküldésével még semmi végleges nem történt, az átvételi folyamat most kezdődött el, de az majd csak május 31-én fog kiderülni, hogy mindenben meg tudtunk-e állapodni.

Ahhoz, hogy mindenki megértse, miért is fogtunk bele egy új oktatási ökoszisztéma kialakításába, messzebbről kell kezdenem a magyarázatot. Ma Magyarországon senki nem foglalkozik komolyan innováció-menedzsmenttel, pedig e nélkül nem lehet valódi áttörést elérni a gazdasági területen. Nagyon sok jó ötletük van a magyar fiataloknak már középiskolás és egyetemista korukban, de a mai iskolarendszer nem készíti fel a gyerekeinket arra, hogy ne csak ötleteljenek, hanem tanulják is meg kivitelezni, megvalósítani azokat. A magyar fiatalok többsége nem tudja piacra vinni a saját szellemi ötletét, nem tudja – tisztelet a nagyon kevés kivételnek – érvényre juttatni azt az innovációs folyamatot, amelyben az elképzeléséből termék vagy szolgáltatás lesz. Így pedig mindig a valakiknek a valakijük leszünk, társadalmi szinten a szemléletváltás hiánya kiszolgáltatottá tesz bennünket a gazdaságilag erősebb, az iparosításban előttünk járó országokkal szemben. Elsősorban a műszaki lehetőségekről beszélek, de igaz lehet ez művészeti, orvosi, bölcsész területen is. Ma nem tanítjuk meg a gyerekeinket arra, hogy piacosítás szempontjából élelmesek legyenek, hiszen az innovációmenedzsment egy szakma, amit mi is csak most tanulunk, de ha nem kezdjük el, tíz év múlva is minden marad a régiben. Amire mi törekszünk, az egy hosszú távú folyamat, szemléletváltás, egyfajta gondolkodásmód, amely a tantervekbe beillesztve komplex csomagként jelenik meg az egyetemhez tartozó középiskolákban. Az alapvető kiindulópontunk az, hogy amennyiben jó nevű középiskola szeretne velünk együtt dolgozni, azt minden esetben megfontoljuk. Egyébként most már nem is nekünk kell megkeresni a középiskolákat, ők fordulnak hozzánk, ez így történt a székesfehérvári intézmények esetében is. 

A beiskolázási gondokra is gyógyír lehet a középiskolák átvétele?

Egyetlen gyereket sem kényszerítünk arra – már csak azért sem, mert a legtöbb gimnáziumban nem is műszaki orientáltságú osztályok vannak –, hogy az Óbudai Egyetemet válassza továbbtanuláskor. A cél sokkal inkább az innovációmenedzsment szellemének meghonosítása. Azt kívánjuk elérni, hogy a diákok bátran vágjanak bele ötleteik megvalósításába. Mivel az innovációk jelentős része a diákokban a 25 éves koruk előtt születik meg, minél korábban találják meg az útjukat, annál nagyobb az esély, hogy az elképzelésükből a társadalom számára hasznos termék lesz. Sok középiskolás ötletéből egyébként azért nem lesz semmi, mert egyelőre olyan nagy a középfokú és felsőoktatás között a különbség, hogy az egyetemre kerülő hallgatóknak már nincs idejük a megvalósítással foglalkozni. Legyen bármilyen ügyes is az a diák, ha „túléli” az első évet, akkor is csak a másodévben kezd el például részt venni a tudományos diákkör munkájában. Az ötlet így szinte biztos, hogy parkolópályán pihen minimum egy-másfél évig. Az innovációmenedzsment szempontjából ez pedig luxus. Már csak azért is, mert 7 milliárdan élünk a földön, és olyan nincs, hogy közben valakinek a fejéből ne pattanjon ki ugyanaz vagy majdnem ugyanaz az ötlet. Így, ha azt piacra viszi, az az ötlet a mi számunkra – ahogy a diák számára is – elvész.

A diákokat felkarolhatnák anélkül is, hogy átvennék a középiskolákat…

Azt látni kell, hogy egy ötlet megvalósítása, az innováció folyamata pénzbe kerül. Az Óbudai Egyetem tehát nemcsak elviekben támogatja a fiatalt, hanem komoly kockázatot vállalva, anyagilag is elköteleződik. Ha lépésről-lépésre segítjük a diák haladását, ő mindenképp kötődni fog az Óbudai Egyetemhez, bármilyen más felsőoktatási intézményben is tanuljon tovább. A modellváltás nagy esélyt és új perspektívát nyitott számunkra. A plusz forrásokat felelősen kívánjuk felhasználni, arra törekszünk, hogy olyan oktatási ökoszisztémát alakítsunk ki, amely, ha nem is önfenntartóvá, de középtávon anyagilag függetlenebbé tudja tenni az egyetem működését. Ehhez kínál jó kiindulópontot a már középiskolás korban elinduló innovációs szemlélet kiépítése, amely – ha jól működik – idővel jelentős bevételt is hozhat az egyetemnek. És amellett sem mehetünk el, hogy tudományos területen egyre nagyobb lesz a verseny hazai és globális szinten is. A különböző fejlettségi szintű ázsiai régiókban például óriási összeget fektetnek az oktatásba. Személyes tapasztalataim szerint Kazahsztánban vagy Üzbegisztánban soha nem látott módon, és európai összehasonlításban is jelentős mértékben növelik a képzésre fordított forrásokat. Nincs tehát időnk mélázni! 

A hírek arról szólnak, hogy az Óbudai Egyetemet követve, más alapítványi egyetemek is fenntartóivá kívánnak válni középiskoláknak. Mi ennek az oka?

Engem is meglepett, hogy 60 fenntartóváltásra irányuló szándéknyilatkozat érkezett a tankerületeken keresztül a Belügyminisztériumhoz. A többi modellváltó egyetemmel nem egyeztettünk, így arra sem tudom a választ, hogy nekik mi lenne a konkrét céljuk az átvétellel. Mindazonáltal örülnék, hogyha több egyetem vállalna szerepet ebben a nem szokványos kérdéskörben, hogy ne kvázi egyedül dolgozzunk az innovációmenedzsment, ökoszisztémalánc létrehozásában, mert úttörőnek lenni sem olyan egyszerű. Eddig egyetlen társintézmény sem keresett meg bennünket, hogy megkérdezze, miért és hogyan csináljuk. Arról azonban már érdeklődtek, hogy milyen lépcsőfokokat kell megtenniük, ha át akarnak venni egy iskolát. 

Milyen változásokra kell készülniük az átvétel után a középiskoláknak?

Az átvételi folyamatnak – ahogyan a már két átvett közoktatási intézmény esetében – fontos eleme a pedagógiai kar támogatása mellett a szülők és a diákok elfogadó nyilatkozata. A következő hetekben egyeztetések, tájékoztató fórumok lesznek mindkét székesfehérvári iskolában. Ezeken a megbeszéléseken részletesen elmondjuk, hogy az általunk kínált új fenntartói struktúrában az intézményi autonómiát nagyon fontosnak tartjuk. Ezért elsősorban a középiskolák – a vezetők és a pedagógusok – felelőssége, hogy továbbra is tartsák a jó színvonalat. Természetesen mindehhez az is hozzátartozik, hogy az egyetem, mint fenntartó részt kíván vállalni a képzési program kiszélesítésében, az egyetem és a középiskolák közötti együttműködés erősítésében.  Az Óbudai Egyetem semmilyen módon nem kíván plusz terheket a családokra róni. Ez azt jelenti, hogy nem vezetünk be tandíjat, az állami támogatás folyamatos marad. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ha május 31-éig mindenki meg is állapodik a szülőkkel, a tantestülettel, a diákönkormányzattal, a végső döntés a Belügyminisztériumé. Mindazonáltal úgy látom, a magyar államnak nincs olyan törekvése, hogy a fenntartóváltásokat ösztönözve kivonuljon a közoktatásból. Ha így lenne, az az egyetemeken is érződne, a jövőképüket is befolyásolná, márpedig ezt az Óbudai Egyetem semmilyen szinten nem érzi. Egy ilyen szcenárió azért sem létezhet, mert akkor az egyetem nem tudna honnan meríteni, építkezni. 

(A témáról megkérdeztük Nagy Erzsébetet, a PDSZ ügyvivőjét is – ezzel folytatjuk majd)