Nagy próba előtt a Tisza: most jönnek az igazán megosztó döntések
A személyi döntések körül kialakult viták fontos tanulságot jeleznek a Tisza számára: miközben a választók egyre inkább beleszólnának a döntésekbe, egy képviseleti demokráciában nem lehet minden kinevezést társadalmi szavazásra bocsátani. Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója szerint ugyanakkor a párt maga is magasra tette a lécet, amikor azt ígérte, hogy „közösen csináljuk” az országot. A következő időszakban ezért az lesz az egyik legnagyobb kihívás, hogy megtalálják az egyensúlyt a társadalmi részvétel és a kormányzati működőképesség között.
Személyi ügyekben robbantak ki a konfliktusok
Virág Andrea szerint az elmúlt bő hónap egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy a Tiszát érő legnagyobb kritikák nem elsősorban tartalmi kérdésekhez, hanem személyi döntésekhez kapcsolódtak. Elsőként a köztársasági elnök jelölése okozott feszültséget, ahol szerinte nem feltétlenül maga a jelölt személye volt a legnagyobb probléma, hanem az, hogy elmaradt az előzetes egyeztetés a párt tágabb közösségével. A konfliktus végül Baka András megválasztásával elcsendesedett, és komolyabb politikai következménye nem lett.
A következő, jóval nagyobb visszhangot kiváltó ügy a Nemzeti Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatal elnökének kiválasztása volt. A közéletet közelről követők közül sokan Ligeti Miklósra számítottak, ezért jelentős meglepetést okozott, hogy a Tisza frakciója végül Unger Annát támogatta. Virág Andrea szerint azonban érdemes különválasztani a politikát közelről követő véleményvezéri kör reakcióit a társadalom egészének véleményétől. Ligeti szakmai érdemeit nem vitatva úgy látja, hogy az ügy elsősorban egy szűkebb, közéleti szempontból aktív réteg számára volt kiemelt jelentőségű.
A probléma ugyanakkor nem maga a döntés, hanem annak kommunikációja lehet. A Republikon Intézet stratégiai igazgatója szerint a Tisza mindeddig adós maradt annak megmagyarázásával, hogy miért Unger Anna mellett döntött. Magyar Péter többször hangsúlyozta, hogy mindkét jelöltet alkalmasnak tartotta, ám azt nem indokolta meg részletesen, mi szólt végül Unger mellett. Virág szerint ezt a választóknak is joguk lenne megérteni. „Maguknak csinálnak ezzel egy politikai problémát, és nyitnak egy támadási felületet, amit lehet kritizálni” – mondta, hozzátéve, hogy ez azért különösen fontos, mert a Tisza saját szavazóinak egy része is érzékeny az átláthatóság és az egyeztetés kérdésére.
Unger Anna határt húzna a politika előtt
A helyzetet új megvilágításba helyezte Unger Anna RTL-nek adott interjúja is. A hivatal új vezetője egyértelművé tette, hogy sem Magyar Pétertől, sem más politikustól nem szeretne olyan telefonhívásokat kapni, amelyek a hivatal munkáját befolyásolhatnák. Ezt azzal indokolta, hogy falat akar képezni a munkatársai körül, hogy azoknak ne kelljen attól tartaniuk: egy politikailag fontos ember neve miatt megváltozik egy vizsgálat iránya.
Virág Andrea szerint ez kifejezetten biztató lehet a hivatal jövője szempontjából. Szerinte az intézmény széles jogosítványokat kapott, ezért különösen fontos, hogy vezetője ne politikai kinevezettként működjön. Magyar Péter reakcióját – miszerint nem is állt szándékában Unger Annát telefonon megkeresni ilyen ügyben – az elemző inkább ennek megerősítéseként értelmezte. Úgy látja, ezzel a Tisza vezetője azt jelezte, hogy maga is egy olyan független intézményben érdekelt, amelyet nem lehet politikai utasításokkal irányítani.
A hivatal működésének valódi próbája ezért az lesz, hogy képes-e ellenállni a politikai befolyásnak. Virág Andrea szerint a magyar társadalomnak is „tanulási folyamata” lehet annak megtapasztalása, hogyan működik egy valóban független intézmény. A közbizalom visszaépítéséhez szerinte alapvető, hogy még a gyanúja se merüljön fel annak, hogy politikai utasítások alapján zajlanak vizsgálatok.
A személyi döntés körüli konfliktus azonban a Tisza saját közösségében is komoly indulatokat váltott ki. Virág arról beszélt, hogy a Ligeti Miklós támogatásának elmaradása után több Tisza-sziget tagtól is olyan üzeneteket kapott, amelyekben kilépésről számoltak be. Szerinte rossz ízű és kedvszegő volt, hogy egyetlen személyi döntés ilyen hullámokat tudott kelteni. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy érdemes hátrébb lépni és összevetni a jelenlegi helyzetet az elmúlt 16 év gyakorlatával: korábban sokkal kevésbé volt kérdés, hogy a társadalom mit gondol egy-egy fontos kinevezésről.
A nagy konfliktusok még csak most jöhetnek
Virág Andrea szerint a mostani viták azért is fontosak, mert a Tisza előtt hamarosan olyan kérdések állnak, amelyek már valóban mélyen megoszthatják a saját szavazótáborát is. Ilyen lehet az új alkotmány, a választási rendszer átalakítása, az arányos képviselet kérdése vagy akár a közvetlen köztársasági elnökválasztás. Ezeknél már nem egyszerűen arról kell dönteni, hogy szükség van-e változásra, hanem arról is, hogy pontosan milyen legyen az új rendszer.
„Most jönnek azok a kérdések, amik igazán már nem csak a társadalmat, hanem a Tisza-szavazó táborát is megoszthatják” – fogalmazott. Szerinte ezért a jelenlegi konfliktusokat nem feltétlenül hibaként kell értékelni, hanem olyan helyzetekként, amelyekből a Tisza megtanulhatja, hogyan kell különböző szinteken kezelni az eltérő véleményeket.
Ebben kulcsszerepe lehet annak is, hogy pontosan milyen ügyekben és milyen formában vonják be a társadalmat. Virág Andrea szerint Magyar Péter kampányának egyik legfontosabb eleme az volt, hogy a választók közelinek érezték őt, elmondhatták neki a véleményüket, és kialakulhatott bennük az érzés, hogy közösen alakítják az országot. A politikus által sokszor hangoztatott „én kevés vagyok, ti kelletek hozzá, mi ezt közösen csináljuk” üzenet erősen beépült a Tisza táborának gondolkodásába.
Most azonban éppen ennek az ígéretnek a határait kell kijelölni. Virág szerint nem lehet minden hivatalvezetőről a választókkal közösen dönteni, mert az működésképtelenné tenné az államot, ugyanakkor az sem járható út, hogy a társadalom minden döntésből kimaradjon. „Valahol meg kell találni ebben az arany középutat, amiben a kormány és az állam megőrzi a működőképességét, de az állampolgárok is úgy érzik, hogy meghallgatja a hatalom a szavukat.”
Ebbe az irányba mutathat a Közhang kezdeményezés is, amely a társadalmi egyeztetés egyik fórumaként jött létre. Virág Andrea szerint ennek meg kell mutatnia, hogy a Tisza miként képes intézményesíteni a kampányban kialakított közvetlenséget. Hosszabb távon ugyanis nemcsak az ország demokratikus működése, hanem a Tisza saját népszerűsége szempontjából is döntő lehet, hogy képes-e megtalálni, mely kérdésekről, milyen mélységben és milyen fórumokon érdemes kikérni az emberek véleményét.
A következő fontos próba a legfőbb ügyész személyének kiválasztása lehet. Virág Andrea szerint az eddigi kinevezésekből az látszik, hogy a Tisza bizonyos esetekben hajlandó olyan személyeket választani, akik nem feltétlenül tekinthetők a párt politikai embereinek. Baka András és Unger Anna esetében éppen az lehet a lényeg, hogy saját szakmai és intézményi autonómiájukat megőrizve akár a kormányzati hatalom fékei és ellensúlyai is lehetnek.
Az elemző szerint ez összhangban van azzal, amit Magyar Péter ígért, és amire a magyar politikai rendszernek is szüksége lehet. Miközben kommunikációs szinten egyértelműen Magyar Péter uralja a kormány működését, Virág Andrea szerint más szempontból egy decentralizáltabb rendszer körvonalazódik. A kormányban ugyanis több olyan szereplő is van, aki nem a Tisza politikai közösségéből érkezett, és akinek szakmai jövője nem feltétlenül Magyar Pétertől vagy a párton belüli helyezkedéstől függ. Ez pedig szerinte már önmagában nagyobb autonómiát és önállóságot feltételez a kormány egyes tagjai számára.
