Nagyon nekiment a TV2 Orbánnak, alig győzött válaszolni
Igazi csemegével kedveskedett nézőinek vasárnap este a TV2 Tények című műsora. Igazi nagyvad került puskavégre, Orbán Viktort interjúvolta meg Gönczi Gábor műsorvezető. Az interjút egyébként még szombaton vették fel, ami azért is helyénvaló, mert Orbán vasárnap a szabad pálinkafőzés tizedik évfordulóját ünnepelte Becsehelyen, s mivel több alkalommal is kóstolt a helyiek által készített jófajta páleszből, ezért kérdés, hogy ebben az állapotában miként tudott volna helytállni Gönczi és a TV2 harcos arcoskodásának.
Nagyon kemény, rázós kérdéseket kapott ugyanis Orbán. A Moody’s felminősítésével kapcsolatban például Gönczi műsorvezető annyira nem kímélte a miniszterelnököt, hogy egyenesen a szemébe mondta, „Az út, amin járunk, jó, de nem könnyű”. Orbán erre csak csóválta a fejét, ami nála, az őt ismerők szerint, nem lehet tudni, hogy mit jelent.
Az ilyen és ehhez hasonló megfogalmazások a látszat ellenére, nem az alákérdezés kategóriájába tartoznak. Gönczi és a TV2 amúgy sem arról híres, hogy benyalna a hatalmon lévőknek, épp ellenkezőleg: a miniszterelnökkel szembeni, a külső szemlélő számára túlzottnak tűnő szimpátia, amely helyenként szervilizmusba csap át, csak látszat, mert Gönczi és a TV2 valójában nagyon kritikus azzal, ami Magyarországon történik. Jól látják a helyzetet, azért is szegeznek kemény kérdéseket a miniszterelnök mellének, hogy kibillentsék a komfortzónájából, és egyúttal a nézők is érezhessék, amit Gulyás Gergely miniszter oly frappánsan fogalmazott meg egy sajtótájékoztatón: a morális fölény a jobboldali sajtónál van.
S bár ebben tényleg nincs vita, félő, hogy Gönczi és a TV2 legjobb szándékuk ellenére, idővel kifogynak a miniszterelnököt, vagy a kormányt dicsőítő kérdésekből. Ezért, ha nem veszik tolakodásnak, tényleg csak baráti, mondjuk így, szakmai segítségként, ajánlunk számukra néhány olyan kérdést, amellyel alkalomadtán megizzaszthatják Orbán Viktort.
Például, – Miniszterelnök úr, Önök tényleg olyan nagyszerűek, ahogyan mi itt a stúdióban érezzük, vagy ez a megállapítás nem teljesen helytálló, mert valójában még annál is zseniálisabbak, mint amilyennek én és a TV2 csapata egy emberként látja Önöket?
Vagy, – Miniszterelnök úr, azt mindenki látja, hogy Magyarország már most jobb helyzetben van, mint amikor még nem volt ilyen jó a helyzet. Ezzel én magam is száz százalékig egyetértek, szoktam is mondani mindenkinek, tessék csak nyugodtan megkérdezni erről a környezetemet. Úgyhogy, tényleg nem kekeckedésből kérdezem, hanem azért, hogy nézőink is megértsék: ha nekünk már most annyira jó, hogy ennél jobb már nem is lehet, akkor mikor lesz annyira jó, amikor már jó lesz?
S végül, – Miniszterelnök úr, az ellenzék – de mondhatnám úgy is, hogy sokak – szerint, Önök a háborús retorikájukkal gyűlölködést szítanak, ahelyett, hogy kormányoznák az országot. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem az én személyes véleményem, sőt, számomra ez kifejezetten ellenszenves és káros nézet, ezért én épp ellenkezőleg gondolom. De hát nekünk, pártatlan sajtómunkásoknak a hazaárulók, az idegen ügynökök, sőt, még a libernyákok véleményét is tolmácsolnunk kell. Ezért, ha szabadna bátorkodnom, de persze tényleg csak abban az esetben, ha ez Önöknek nem kellemtelen, nagy tisztelettel megkérdezném: mit üzen a magyar embereknek, mivel tudnák az életüket még annál is jobbá tenni, mint amiért már most sem tudunk eléggé hálásak lenni Önöknek.
