Nahalka István: a szegregáció elleni intézkedés kínos, és több sebből vérzik 2. rész

A köznevelés területén alkalmazandó diszkriminációellenes intézkedésekről nyújtott be törvényjavaslatot Pintér Sándor október elején, nyilván a remélt uniós pénzekre kacsintva. Mi erről a javaslatról az ön véleménye? 

A törvény lényege az, hogy az olyan településeken, ahol nem csak egy, hanem több általános iskola is van, meg kell nézni, hogy az egyes iskolákban mekkora a hátrányos helyzetű gyerekek aránya. Ha egy iskolában ez 20 százalékponttal kisebb, mint a településen, akkor ott büntetés lesz, és az az iskola 10 százalékkal kevesebb pénzt fog kapni a következő évben. Maga a törvényjavaslat egyébként rettenetesen kínos, több ezer sebből vérzik.

Mi a legproblematikusabb benne? 

Magyarországon több mint 2000, ha jól emlékszem, 2300 érintett iskola van. Ebből 141 olyan, ahol a településen a hátrányos helyzetű (HH) gyerekek aránya 20 százalék fölött van. Ugyanis csak akkor van esély, hogy egy iskola beleesik a törvényjavaslat által hivatkozott kategóriába, ha az adott településen 20 százaléknál nagyobb a hátrányos helyzetű gyerekek aránya. Hiszen nulla százaléknál kisebb nem lehet, és ha nincs 20 százalék az egész településen, ott egy iskolában sem lesz 20 százalékponttal kisebb a hátrányos helyzetűek aránya. Vagyis csak 141 olyan iskola van, amelyiknek a településén ez esetleg problémát jelenthet. A köznevelési információs rendszer (KIR) 2022-es adataiból azt lehet tudni, hogy akkor összesen nyolc, írd és mondd, nyolc olyan iskola volt Magyarországon – a több mint 2000-ből –, amelynél ez az eset előfordult, tehát 20 százalékponttal kisebb volt a HH arányuk, mint a települési HH arány. Mivel a törvény megfogalmazása kissé bonyolult, itt még a 15 százalék is szerepet játszik, mert a későbbi megfogalmazásban 15 százalékot kell figyelembe venni, és nem a 20-at. Csakhogy abból is csupán 16 iskola volt Magyarországon olyan, ahol az iskolai HH arány kisebb volt 15 százalékponttal, mint a településé. Magyarán itt egy nulla hatású intézkedésről van szó. Eközben nagyon durva szegregációk, szelekciók működnek ebben az országban egészen más alapon, mint ahogy ez a törvény megcélozza. Másképpen alakulnak a dolgok.

Mondana egy példát erre? 

Bár ez egy fiktív, nem valós példa, de vannak olyan helyek, amik közelítik ezt a helyzetet. Viszont jól lehet érzékelni belőle, hogy milyen helyzetek alakulhatnak ki. Képzeljünk el egy települést, ahol van egy 200 fős, és van egy 100 fős iskola. A 200 fős iskolában nincs egyetlenegy hátrányos helyzetű gyerek sem, a 100 fős iskolába tették be az összes hátrányos helyzetű gyereket, ők 50-en vannak. Az egész településen van összesen 300 gyerek, ebből 50 hátrányos helyzetű. Mindenki kiszámolhatja, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek aránya 20 százalék alatt van a településen. Egy tizedesre kerekítve 16, 7 százalék. Ez azt jelenti, hogy a törvény betűje szerint ezen a településen nem kerülhet sor vizsgálatra a szegregációval összefüggésben, mert itt nem alakulhat ki 20 százalékpontnál nagyobb különbség. Miközben ez egy egészen durva szegregáció: az egyik iskolában nincsenek egyáltalán hátrányos helyzetű gyerekek, a másik iskolában a gyerekek fele hátrányos helyzetű. Vagyis ez a törvényjavaslat úgy el van tolva, hogy az borzasztó. 

És mire mondja, hogy kínos a törvényjavaslatban?

Az, hogy ennek a törvénynek a megfogalmazása egy pontos EU-s ajánlás alapján történt. Nekem nincs arról tudomásom, hogy amikor az EU-ban megformálták azt az elvárást Magyarországgal szemben, hogy legyen egy ilyen jogszabály, akkor vajon konzultáltak-e a hazai kormányszakemberekkel. Ha igen, akkor nem egészen világos, miért nem jött rá valaki erre a problémára. Mert a fél világ fog azon röhögni, hogy csináltunk egy törvényt, ami több mint 2000 iskolából összesen nyolcra vonatkozik. Ha nem konzultáltak, akkor az a kérdésem, hogy az EU szakemberei miért nem néznek körül alaposabban. Jó lenne, ha szakmailag normálisabb ajánlások születnének. De ha nem volt semmiféle konzultáció, a magyar felet akkor is el kell marasztalni, mert úgy adott ki egy törvényjavaslatot, hogy maga sem számolt utána ennek a dolognak. Ha meg utánaszámolt, akkor egész egyszerűen arról van szó, hogy le akarja járatni az Európai Uniót ezzel kapcsolatban. Úgy érzem, hogy őrületes háttérdolgok vannak itt, nem is akarom végiggondolni, hogy mi minden lehet, ha ebből bármi is kipattan. Pedig már eddig is eléggé kipattant. 

De legalább előkerült a szegregáció problémája…

Ez igaz. Méghozzá jó irányba került elő. A kormány egy olyan törvényjavaslatot tett le az asztalra, amely a szegregációban vétkes iskolákat akarja büntetni. Azért ez eddig nem egészen így volt. Csakhogy mindenki rosszul nyúlt hozzá ehhez a problémához és a törvényjavaslat tele van súlyos hibákkal. Arról nem is beszélve, hogy a kutyával nem konzultáltak már megint. 

Azt tudjuk jól, miután bevezették a szabad iskolaválasztást, kialakult az a gyakorlat, hogy a rosszabb falusi iskolákból a szülők – ha módjuk is volt rá – elvitték a gyerekeiket városi iskolákba, a faluban meg ott maradtak a szegény, hátrányos helyzetű roma gyerekek. „Elszabadult” a szegregáció…

Ennek a megoldása csak hosszú távon lesz lehetséges. Minden szülő a legjobbat akarja a saját gyerekének. Mivel Magyarországon rettenetesen elterjedt az a nézet, ha egy osztályban túl sok hátrányos helyzetű gyerek van, akik rosszul tanulnak – itt kifejezetten a tanulási problémákról van szó –, akkor az negatívan befolyásolhatja a többi gyerek tanulását. A számítások azt mutatják, hogy azért ez nem egy kifejezett hatás, és erősen vitatható, hogy tényleg létezik ilyen effektus. Mindenesetre a szülők úgy vannak vele, hogy aki tudja, nem szívesen hagyja a gyerekét ilyen helyzetben, inkább elviszi. Ez akkor fog megoldódni, ha a magyar iskolák be tudják bizonyítani, hogy egyenletesen, nagyon magas színvonalon tudnak minden egyes intézményben produkálni, és nem érdemes elvinni a gyereket az iskolából. Ez nagyon hosszú, és kínkeserves folyamat lesz, de ennek nincs más megoldása. A szülők előítéleteit nem lehet csak úgy lerombolni, azt törvénnyel nem lehet átírni. A szülőknek megmarad az előítéletük. Csak akkor lehet valamit kezdeni ezzel, ha a minőségét tekintve, alapvetően átalakul a magyar oktatási rendszer. De van a szegregációnak egy csomó olyan eleme, amivel viszont lehetne foglalkozni. 

Hogyan?

Magyarországon egy sokkal jobb, és sokkal demokratikusabb rendszert lehetne kialakítani a tagozatos és emelt szintű oktatás helyett. Ma ez egy privilégiumként működik a magasabb társadalmi presztízsű társadalmi csoportok gyermekei számára. Ők bejutnak ezekbe a formákba, más meg nem. Ha kiterjesztenénk, és azt mondanánk, mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy a speciális igényei, érdeklődési területei alapján plusz foglalkozásokon vegyen részt, akkor ez demokratizálható lenne. Hasonló a helyzet a nulladik évfolyammal. Ez egy hatalmas segítség azoknak a gyerekeknek, akik a hat évfolyamos gimnáziumokban, meg a két tanítási nyelvű iskolákban tanulnak. Nekik megvan a nulladik nyelvi előkészítő, egy gyereknek heti 15 angol órája van. Csak az nem fog megtanulni angolul, aki nem akar, bár lehet, hogy még ő is. És kiknek áll ez rendelkezésükre? Csak az elit számára van ez a lehetőség nyitva, más nem nagyon jut be rá. Hogy miért, azzal hosszú lenne most foglalkozni, de mindenesetre ez a tény. Ha ezt kiterjesztenénk, és azt mondanánk, hogy nyolcadik után mindenkinek van egy év nyelvi előkészítő évfolyama, az demokratizálná a helyzetet. Baromi drága lenne, az biztos, ez igaz, de azért azt a sok pénzt, amit el kell költeni az oktatásra, valahol tényleg el kellene költeni. Egy csomó ilyen lehetőség van még. A kisiskolák problémáját kellene megoldani, a hat és nyolc osztályos gimnáziumokkal egyébként is kezdeni kellene valamit, bár az is nagyon nehéz dolog. És a szegregációnak még számos olyan kérdése van, amiben előbbre lehetne lépni. Speciel abban is lehetne előbbre lépni, amit most csináltak, ugyanis nem mindenhol a lábbal szavazás a lényeg, nem mindenhol az van, hogy a szülő elviszi a gyerekét. Van olyan, hogy egy faluban van két iskola, és az egyikbe jár – és most egyszerűen fogalmazok – a felsőbb réteg, a másikba az alsóbb réteg. És egy utcában van a két iskola. Nem igaz, hogy ott nem lehet úgy meghúzni a beiskolázási határokat, hogy kijöjjön a heterogén összetétel a két iskolában. Nyilván mindenki, aki döntött erről a kérdésről, benne volt, hogy legyen egy ilyen, meg egy olyan iskola. Ezeket meg lehetne fogni, itt lehetne valamit kezdeni, de nem azzal a bornírt dologgal, amit most terveznek ebben a törvényjavaslatban. Mindehhez csak annyit tennék hozzá, bár erről még a kormánnyal egyet nem értő szakértők között is vita van, de a többség szerint ebben a törvényjavaslatban megint a rendőrmentalitás érvényesül. Vagyis, ha van egy probléma, akkor elkezdünk büntetgetni, és az iskolákat büntetjük, miközben nagyon sok más is tehet erről a dologról. A jelenlegi köznevelési törvényben is van egy passzus, amely lehetővé tenné, hogy heterogén iskolai összetételek alakuljanak, csak nincs keményebb megfogalmazása a feladatnak, és semmiféle szankció nem tartozik hozzá, ha ezt megszegik. Ráadásul a kormány nem is ellenőrizte a törvény ezen pontjának végrehajtását, hagyta, sőt egy csomó tekintetben bátorította a szegregációt. Most, hogy az unió azt mondta, rossz a szegregáció, most már ők is látják, hogy rossz. Erre nem azokat büntetnék meg, akik támogatták, fűtötték a szegregációt, hanem az iskolákat. Persze, az iskolák sem szentek ebben a kérdésben, hiszen annak az iskolának, ahol nulla százalék a HH aránya, az nagyon is jól jön. Nem akarom én őket sem fölmenteni, de mindenesetre ez így egy erkölcstelen. Egyébként ez a törvényjavaslat csak a külső, intézmények közötti szegregációt ragadja meg, az intézményen belüli óriási szegregációval nem tud semmi sem kezdeni.

(Az előző részt itt olvashatják)