Napjainkban más a „varsói gyors”, de következetesen halad

A korábbi kormány nagyon erős fékeket épített be, igyekezett megkötni az utódok kezét abban, hogy radikális lépéseket tegyenek a felszámolt fékek és ellensúlyok helyreállítására.  

Csakhogy Donald Tusknak nagyon erős – nem mellesleg: jobboldali – koalíciót sikerült összehoznia a tavalyi, döntő fontosságú választásra. A tét az volt, sikerül-e a lengyel társadalmat visszafordítani a Nyugat-Európában elfogadott demokratikus gyakorlat felé, vagy egy győzelem ellenére is maradnak az illiberális állam beépített fékei. A koalícióban tizenhárom párt állt egymás mellé, mert egy valamiben egyetértettek: véget kell vetni a Kaczyński korszaknak. Ezt tükrözi a szejmnek az alkotmánybíróságról szóló határozata is. Ez érvénytelennek tekinti a 15 tagú taláros testület azon három bírájának mandátumát, akiket még az előző, a PiS irányította kormány nevezett ki 2015-ben. Szabálytalannak minősítették Julia Przylebska, az Alkotmánybíróság elnökének megbízatását is. Ez nagyon kemény lépés volt, de megtették. A parlament szerint az Alkotmánybíróság az utóbbi években olyan mértékben sértette az alkotmányt és a jogot, hogy képtelenné vált a normakontrollal összefüggő feladatainak teljesítésére. A parlamenti többség úgy gondolta, egyszerűbb, ha az összes alkotmánybírót lemondásra szólítják fel, mintha egyenként keresnének okot a lemondatásukra. 

Lépéskényszerben volt az új lengyel kormány, hiszen 2023 utolsó napján járt le az a határidő, amit az unió a jogállamisági hiányosságok felszámolására szabott.

Tavaly februárban az Alkotmánybíróságnál fennálló tarthatatlan helyzet miatt indított kötelezettségszegési eljárást az ország ellen az Európai Bizottság. Az Alkotmánybíróság számos eddigi döntése jogilag hibás, politikai döntés volt, vélték a képviselők, és azzal indokolták a határozatot, hogy a törvényesség elvét sértené, ha az újonnan felálló közigazgatási szerveknek a jövőben is az ilyen ítéletekre kellene tekintettel lenniük. Tuskék emiatt belehúztak, határidőre elküldték Brüsszelbe a kért tervezeteket, és elindítottak egy sor reformot. A miniszterelnöknek személyes hitele, tekintélye van a brüsszeli vezetőknél, ami hozzájárulhatott a pénzek zárolásának feloldásához. 

A PiS képviselői „az alkotmány elleni merényletnek" nevezték a mostani határozatot. Arra hivatkoztak, hogy az alkotmánybírákat a lengyel joggal összhangban a parlament választotta meg, és az államfő iktatta be, tehát egy parlamenti határozattal nem lehet azt érvényteleníteni.  

Ez is jól mutatja, hogy a Kaczyński-rezsim olyan bástyákat épített ki, amiket jogszerűen lebonthatatlannak gondolt. De az új vezetés úgy döntött, hogy egyszerűen átlépi ezeket a „jogi gátakat”. Nincsenek könnyű helyzetben, mert a hozzájuk közelálló pártoknál politizáló néhány jogász is csóválja a fejét, rosszalló megjegyzéseket tesz, de belátják, hogy nincs más út a demokrácia mielőbbi visszaállításához. Az államfő elismerte, hogy a parlamenti többség elvileg jogosult a jogrendszer megváltoztatására, de az elnöki kinevezettek jogi előírások szerint nem meneszthetők. Tusk azonban makacsul kitart, mert „nélkülözhetetlen lépést" tettek meg a független bíráskodás visszaállítása felé.

Az alkotmánybírók menesztése csak egyetlen kényes döntése az új kormányzatnak. Amikor a választók a rezsim nyomainak felszámolása mellett foglaltak állást, ennél többet kértek.  

Így van. Még át sem vették a hatalmat Tusk emberei, amikor már azon dolgoztak, hogyan kezdjék a PiS-korszak felszámolását. Pontosan tudták, hogy cseppet sem egyszerű helyzetben kell kormányozniuk. Számos konfliktus kerül az útjukba. Az egészségügy, az oktatás problémái és mindenekelőtt az elszámoltatás sok jogi akadályba ütközik majd. 

A lengyel közvéleményt évek óta borzolja az abortusztilalom ügye.   

Ez a mai napig nagyon megosztja a lengyel közvéleményt. A baloldaliak kevésbé vallásosak, ők szeretnék elejét venni a számos olyan halálesetnek, ami abból következik, hogy az orvosok – a büntetéstől félve – még a kritikus esetekben sem merik elvégezni a terhesség megszakítását. Ha a magzat elhal a méhben, az anyák is meghalnak szepszisben.  A mélyen vallásos jobboldaliak nem akarnak e kérdésben engedni, de nem egységesek ebben az új kormány politikusai sem. Az elszámoltatási bizottságok már szeptemberben megalakultak, és amikor decemberben kormányra kerültek, azonnal el is kezdtek működni. Az iskolákban a felére akarják csökkenteni a vallási órák számát, de ez is megosztja egyelőre a kormányon belüli politikai oldalakat. Az egészségügyi reformokról is még csak vitatkoznak, egyeztetnek. December 13-a óta ennél többre nem sokkal juthattak. 

A lengyeleknél is volt botrány bizonyos politikusok és újságírók lehallgatásából.   

Természetesen ott is kíváncsi természetű volt a kormány, de óvatosabban dolgoztak a „szervek”, mint nálunk. Ettől függetlenül az akkori ellenzéki politikusok közül sokan feltételezték, hogy a Pegasussal lehallgatják őket. Elküldték a telefonokat egy kanadai egyetem mellett működő céghez, ahol megvizsgálták mindegyiket. Pontosan kimutatták, hogy a telefon tulajdonosát mikor, kik, hol hallgatták le. Meglehetősen kellemetlen perceket szereznek majd ezzel sok korábbi vezetőnek. Beidézik kihallgatásra Kaczyńskit, mert tudnia kellett a lehallgatásokról, a lengyel igazságügyi minisztert, aki egyben akkoriban a legfőbb ügyész, szintén érintett volt, ahogyan a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság elnöke is sorra kerül majd.   

Demokrácia és sajtószabadság elválaszthatatlan. De a lengyel közmédiát is propaganda-gépezetté silányította a PiS kormánya. Hogyan zárultak le a tévé és a rádió elfoglalása körüli zajos botrányok?

Egyelőre sehogy. Elképesztő dolgok történtek, amelyeknek néha tettlegesség lett a vége. E téren is olyan kemény jogi akadályokat kell a kormánynak leküzdenie, amit még a saját berkein belül is sokan fejcsóválással fogadnak. De Tusk ebben nagyon kemény. Feltette a kérdést: vissza lehet állítani a demokratikus tájékoztatás szabadságát egy ilyen közrádióval, köztévével? Ha nem, megkeresteti a kiskapukat és átlép az akadályokon.     

Ez a belpolitika területe, de aki figyeli a híreket, az naponta olvashat a lengyel határon kialakult, majd országossá vált tüntetésekről. A gazdák keményen védik a maguk gazdasági érdekeit. Mit szól ehhez a kormány?

A parasztpárt is része a koalíciónak, de a minap a gazdatüntetők mégis betörtek a szejm területére. Petárdáztak, több rendőr is megsebesült, a kormány nagyon nehezen tudja a helyzetet kezelni. Tusk egyet tud tenni: megígérte a gazdáknak, hogy az uniós támogatásból az oktatás és az egészségügy mellett az ő támogatásukra is komoly összegeket fordítanak majd. 

Mondhatjuk, hogy Kaczyńskiék mára belenyugodtak a vereségbe? 

Szó sincs róla. Minden szalmaszálba belekapaszkodnak. Sok mindent kitalálnak, hogy borsot törjenek a kormány orra alá, de eddig nem jártak sok sikerrel. 

Az ellenzék lengyelországi győzelme a magyar ellenzékben is reményt kelthetett, és persze a példa is követhető lehetne…

Azt tartották korábban, hogy a lengyel választási fordulatok – amit „varsói gyorsnak” neveztek – általában kihatnak a magyar választások eredményére is. A rendszerváltás után néhány alkalommal ez működött. De most határozottan nem. Nagyon sok olyan különbség van az országaink között, amelyek napjainkban nem teszik lehetővé a lengyelországihoz hasonló fordulatokat. Ez a mostani „varsói gyors” más irányba tart.