„Ne csináljunk sztárt abból, aki vezetőként a Fideszt szolgálva végig asszisztálta ezeket az ügyeket”
Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyész szerint az ügyészség működésének alapvető problémái nem oldhatók meg pusztán új vezető kinevezésével. A KlikkTV Mélyvíz című műsorában arról beszélt, hogy a politikailag érzékeny ügyek kivizsgálását, a korábbi vezetők felelősségét és az igazságszolgáltatás szervezeti felépítését egyaránt felül kellene vizsgálni. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal működését is bírálta, szerinte ugyanis az új szervezet létrehozása előtt nem gondolták végig megfelelően a hatásköri és szakmai kérdéseket.
Az aranykonvoj ügye csak egy a sok közül
A beszélgetésben szóba került a korábbi főügyész, Fürcht Pál szerepe, aki a műsorban bemutatott felvétel szerint tanúvallomásra is készülhet egyes ügyekben. Ihász Sándor azonban arra figyelmeztetett, hogy nem szabad egyetlen ügyre szűkíteni a vizsgálatot, és a korábbi vezetők tevékenységét sem lehet pusztán a mostani nyilatkozataik alapján megítélni. Szerinte a központi nyomozó főügyészség vezetőjeként Fűzpárnak a korábbi évek politikailag érzékeny eljárásaiban is volt felelőssége.
„Ne csináljunk már sztárt abból az emberből, aki egyébként a Fidesznek a szolgálójaként ezeket az ügyeket végigasszisztálta vezetőként” – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy véleménye szerint nemcsak az aranykonvoj ügyét, hanem a lélegeztetőgépek beszerzésével kapcsolatos eljárásokat és más, korábban vitatott ügyeket is át kellene tekinteni. Úgy látja, ugyanaz a szervezet, hasonló működési keretek között járt el számos esetben, ezért a fegyelmi és az esetleges büntetőjogi felelősség vizsgálatát is indokoltnak tartaná.
Ihász szerint az ügyészség politikai befolyásoltságáról szóló kritikák nem új keletűek. Úgy véli, a szervezet működése mára súlyos problémákkal küzd, és nem elegendő azt várni, hogy egy új vezető önmagában megváltoztatja a helyzetet.
A törvényes utasítás és a politikai nyomás között nehéz határt húzni
A volt főügyész kitért arra is, hogyan érvényesülhet a vezetői befolyás az ügyészségi hierarchiában. Kiemelte, hogy a szervezet utasítási rendszerében egy vezető jogszerűen is meghatározhatja, milyen jogi minősítést fogad el egy adott ügyben. Ez önmagában nem bizonyít visszaélést, ugyanakkor a formálisan szabályos döntések mögötti motivációk utólag rendkívül nehezen tárhatók fel.
A Magyar Péter ügyével kapcsolatban felmerült állítólagos utasításokról nem kívánt tényként nyilatkozni. Leszögezte, hogy nem ismeri a konkrét eljárás részleteit, ezért nem tudja megerősíteni, történt-e politikai nyomásgyakorlás. Általánosságban azonban arra figyelmeztetett, hogy a döntések mögötti szándékok tisztázását nehezíti a többszintű vezetői láncolat. Egy-egy határozatért ugyanis nem kizárólag a legfőbb ügyész vagy az adott ügyben eljáró vezető felelhet, hanem a köztes vezetői szintek szerepét is vizsgálni kell.
Ihász szerint ezért elengedhetetlen az ügyészség szervezeti reformja. A jelenlegi rendszerben a szakmai álláspontok egyeztetése, a vezetői utasítások és a jogértelmezési döntések összemosódhatnak, miközben a felelősség megállapítása nehézségekbe ütközik. Úgy látja, a szabályok átalakítása nélkül az új vezetés sem tudja garantálni a működés érdemi megváltozását.
A vagyonvédelmi hivatal létrehozását is bírálta
Ihász Sándor a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal felállítását is elhibázott döntésnek nevezte. Szerinte a korrupciógyanús ügyek feltárásához elsősorban a meglévő ügyészségi rendszer átalakítására lett volna szükség, nem pedig egy újabb szervezet létrehozására, amelynek helyét és feladatait nem határozták meg kellő pontossággal.
„A meglévő ügyészséget kellett volna megreformálni, és nem feltétlenül új hivatalt” – mondta. Hozzátette, hogy a hatáskörök, az együttműködés és a vezetői felelősség tisztázatlansága már a kezdetektől bizonytalanságot okozhat. Különösen problémásnak tartja, hogy az új hivatalba a korábbi, sokat bírált ügyekben is szerepet vállaló nyomozó főügyészségtől kerültek át munkatársak.
A kiválasztott ügyekkel kapcsolatban szintén szakmai kifogásokat fogalmazott meg. Szerinte a korrupciógyanús eseteket nem elszigetelten, politikai látványosságként kellene kezelni, hanem az érintett ágazatok és az összefüggések alapján, átfogó koncepció mentén kellene kivizsgálni. Példaként a bonyolultabb óbudai korrupciós ügyet említette, amelynek feltárása komoly szakértelmet és erőforrásokat igényelhet.
A műsorban szóba került Seszták Miklós őrizetbe vételének jogszerűsége is. Ihász a nyilvánosságra került információk alapján kérdéseket vetett fel az időpontok és a hivatalos közzététel sorrendjével kapcsolatban, ugyanakkor jelezte, hogy az iratokat nem ismeri. Álláspontja szerint az ügyben ismertetett körülmények komoly szakmai aggályokat vetnek fel, és ismét arra mutatnak rá, mennyire fontos a jogállami szabályok következetes betartása.
Ihász végül arra figyelmeztetett, hogy az igazságszolgáltatás megújításához nem elegendő új személyeket kinevezni: a szervezeti kereteket, az eljárási szabályokat és a felelősségi rendszert is át kell gondolni. Enélkül szerinte a személyi változások nem hoznak valódi fordulatot.
