„Négy hónapon belül hatalmas gazdasági válság lesz Magyarországon”

– Már Orbán is azzal riogatott korábban, hogy nagyon komoly válság jön a világban, Európában. Mintha már jó előre erre fogná azt, aminek jönnie kell a magyar gazdaságban, társadalomban. Nevezhetjük akár megszorításoknak, akár kiigazításnak, de a lényeg az, hogy rossz idők közelednek. Vagy rosszul gondolom?

– Előrebocsátva: nem a nyugatnak van alkonya, hanem a nem létező orbáni gazdaságpolitikának. Nagyon örülök, hogy nekik kell kilapátolniuk azt a szemetet, amit 12 év alatt összehordtak, igen boldogtalan lettem volna, ha az ellenzék nyakába varrják ezt a feladatot. Négy hónapon belül hatalmas gazdasági válság lesz Magyarországon. Már most is az van, de ez semmi ahhoz képest, ami ránk vár. Amire az európai és globális problémák természetesen rátesznek, de ennek a válságnak a gyökerei, és az intenzitása az elmúlt 12 évben keresendő, meg persze a legutóbbi időszak felelőtlen és aljas pénzszórásában. Nem véletlen, hogy a magyar infláció a legmagasabb Európában, pedig ebben még nincsenek benne a begyűrűző európai hatások, amelyek elkerülhetetlenek lesznek. A magyar költségvetés teljes szétesésben, a bankrendszer pedig – a hazai túlköltekezés és a negatív kamatpolitika miatt – rendkívül sérülékennyé vált. Mindeközben elképzelhetetlen mértékben ismét eladósodott a társadalom, a lakáshitelek fele hónapokon belül be fog dőlni, ami persze amúgy is várható volt, de a bedőlés gyorsabb ütemben fog bekövetkezni, mint korábban gondolni lehetett. Ahogy látszik, a bankok és a hitelfelvevők majd vitatkozhatnak azon, ki dőljön be hamarabb, de valószínű, hogy akár mindketten így járhatnak. A rezsicsökkentésről nem is szólva, ami ebben a formában a kezdettől fogva felelőtlen és durván antiszociális volt, ahogy azt már sokan mondták. A rezsicsökkentés és a piaci folyamatba történő beavatkozás általában is Rákosi elvtárs idejére emlékeztet, még csak nem is Kádáréra, hanem a rákosista „mi majd megoldjuk...:” voluntarizmusra.

– De Orbán bizonyára számol azzal, hogy zsaroló potenciáját kihasználva, hozzájut az uniós pénzekhez, s majd abból kitömködi a lyukakat. Ahogy már emlegette is a minisztere: majd uniós hitelből építik meg Paks2-őt. 

– Ha az EU tartja magát az alapvető értékekhez – amihez nem tartotta magát az elmúlt időkben – , akkor onnan pénz nem fog jönni. De ne is jöjjön, az Európai Unió ne pénzt adjon, hanem kezdje el kivizsgálni a pénzlopás egész évtizedes folyamatát. Akár a választások évtizedes antidemokratikus lényege, akár a jól ismert és minden területet átfogó illiberális gyakorlat alapján, el lehetne indítani a 7. cikkely szerinti jogállamisági eljárást is. Orbán nem igen számíthat már arra sem, hogy a lengyel barátai megvétózzák ezt az indítványt, mivel komoly törésvonalat jelent Orbánék és a mai lengyel vezetés között az oroszok Ukrajna elleni agressziójának megítélése és politikai kezelése.

– Említette a pénzosztogatást – mekkora lyukat kellene Orbánéknak csak emiatt betömniük uniós vagy más pénzekkel?

– Mintegy 4,5 milliárd eurónyi összeget szórt el Orbán a választási kampányra, a 13. havi nyugdíjtól kezdve, az adó-visszatérítésen át, a rendvédelmiseknek előrehozott kifizetésekig – ennek a fedezetét a pénzpiacon vették fel, mégpedig olyan feltételekkel, amelyek körülményei nem ismertek. Amit viszont tudunk: nemcsak mi, hanem a következő generáció fizeti majd vissza. Az is biztos, hogy a hitel kondíciói sokkal rosszabbak voltak, mintha belement volna az Európai Unió által kínált, de Orbán szerint elfogadhatatlan „adós-rabszolgaságba”. Az más kérdés, hogy miután már látta az óriási bajt, s rájött, hogy nagyon kellene a pénz, bejelentkezett rá Brüsszelben. Én remélem, nem kapja meg. Mert ne tévedjünk, nem kapott az utóbbi időben pénzt, az új költségvetés, illetve újjáépítési keret terhére. Amit kapott Magyarország, azt a bizonyos 300 millió eurót a menekültek ellátására kapta, annak semmi köze az újjáépítési alaphoz. Amit állítanak Orbánék ezzel kapcsolatban, az nettó hazugság.

– Mi lesz, ha nem jut pénzhez? Miből tömködi be a lyukakat?

– Nem akarok pánikot kelteni, de az látszik, hogy bármikor lecsaphat nálunk is egy argentin-típusú válság.

– Akkor majd válságot kezel?

– Orbán úgy került hatalomra 2010-ben, hogy magunk mögött hagytuk a 2008-as pénzügyi válságot. Megjegyzem, ha Gyurcsány 2006-ban lemond, és Orbán átveszi a hatalmat, akkor ma már nincs Fidesz, szétverte volna a válság Orbán pártját. De ő szépen beült a Bajnai Gordon irányította válságkezelt ország miniszterelnöki székébe. Most az egyszer kezelje majd ő, bár vannak kétségeim, ő ugyanis nem tud válságot kezelni. Az ellenzéknek nem a következő négy évre, hanem a következő néhány hónapra kell készülnie, arra, hogy akkor mit csinál majd, amikor ez az elhülyített magyar társadalom rá fog jönni, hogy nagyon át lett verve.

– Majd talál Orbán bűnbakot, és azt is meg fogja úszni, vagy tán nem?

– Persze, majd okolja a világot, Brüsszelt, bárkit, mindenki bűnös lesz, csak éppen ők nem. De mindegy már akkor, hogy kit okolsz, amikor például majd elszállnak az árak – a mai infláció még kismiska ahhoz képest, ami jön, még ha azt is vesszük, hogy a hivatalosnál magasabb a fogyasztói árak drágulásának érzete. Merthogy a választási ígéretek, az osztogatás mögött nem áll gazdasági teljesítmény, nem a megtermelt nyereségből lett 13. havi nyugdíj, szja-visszatérítés stb. Emögött nincs tartalom, csak adósság, abból lett vásárlóerő-emelés. Elég, ha megnézzük a költségvetési hiány számait, amelyeket az elmúlt hetekben horribilis kampánypénzek is duzzasztottak, természetesen mindannyiunk adóbefizetéseiből. Egy szó, mint száz: nagyon jó, hogy mindezzel a kétharmados többségükkel Orbánék szembesülnek. Ha nem így alakul, akkor az ellenzéket csapdába ejtették volna.

– Az ő saruk, takarítsák el ők? Ezt mondja?

– Amit mondok az, hogy az ellenzéknek ebben az egy évtized alatt felhalmozott, majd globális és európai gazdasági-pénzügyi problémákkal megtetézett válság kezelésében nem szabad semmilyen szerepet vállalnia. Ez egyértelműen az orbáni évtized szennyes hozadéka. Orbán pedig soha nem tudott válságot kezelni, ő csak hatalompolitikával foglalkozott. Nyomatékosítva: szerintem ebben a válságidőszakban az ellenzéknek semmilyen döntésben nem szabad részt vennie. Ez Orbánék sara, egyék meg ők.

– De nem ők fogják megenni, hanem a „zemberek”.

– Kétségtelen tény, hogy borzasztó árat fizet majd érte a magyar társadalom, de ez olyan társadalom, amelyik – ha egyáltalán – csak ilyen körülmények között tud észre térni. Látjuk Szent István óta, aki úgy állította maga mellé a 85 százalékban pogány honfoglaló magyarokat, hogy Székesfehérváron felnégyelve kiszögelte Koppányt a kapura. De 1848-49 után is 18 év kellett a társadalom kijózanodásához, 1956 után pedig – óriási veszteségek mellett – 30 év alatt jött létre egy nagyon felvilágosodott, a világra felkészült, nyitott magyar társadalom. Úgy látszik, hogy Magyarországnak csak tragédiákon keresztül van túlélési esélye. Fogjuk fel úgy, hogy ami előttünk áll, összes problémájával és megpróbáltatásával együtt, a túlélés záloga.