Nem elég leváltani Orbán rendszerét, az alkotmányozást sem szabad elrontani
A magyar társadalom önazonosságáról, az új alkotmány megalkotásának feltételeiről és a társadalmi részvétel fontosságáról beszélgetett a KlikkTV Alkotmányozás című műsorában Laczó Adrienn, Fleck Zoltán és Szentpéteri Nagy Richard. A szakértők szerint az új alaptörvény előkészítése körül egyelőre sok a nyitott kérdés, miközben a szűk határidők és a tisztázatlan eljárási keretek a folyamat minőségét is veszélyeztethetik. Úgy látják, a kormányváltás után kialakult politikai helyzet kivételes lehetőséget kínál arra, hogy az új alkotmány ne pusztán jogi dokumentum, hanem a társadalom közös önmeghatározásának eredménye legyen.
Tisztázatlan, hogyan kezdődne az alkotmányozás
Magyar Péter a Tisza Szigetek augusztus 20-i találkozóján beszélt arról, hogy októberben indulhat az alkotmányozási párbeszéd. A műsor résztvevői szerint azonban egyelőre nem világos, pontosan kik között zajlana az egyeztetés, milyen intézményi keretek között dolgoznák ki az új alaptörvényt, és ki felelne a folyamat összefogásáért.
A szakértők arra figyelmeztettek, hogy a társadalmi párbeszéd önmagában még nem jelent alkotmányozást. Ehhez előre meghatározott eljárásrendre, világos határidőkre és a vélemények feldolgozására alkalmas intézményrendszerre van szükség. A parlamentnek már korábban ki kellett volna jelölnie ezeket a kereteket. Az sem lehet cél, hogy kizárólag a Tisza Szigetek résztvevői kapjanak lehetőséget a véleménynyilvánításra, hiszen a társadalom más csoportjait is be kell vonni.
A lehetséges megoldások között felmerült egy parlamenti bizottság vagy szakértői testület létrehozása, de az is, hogy a civil szervezetek kapjanak meghatározó szerepet az előkészítésben. Fleck Zoltán szerint a szakmai tapasztalatok rendelkezésre állnak, ám azok a civilek és szakértők, akik korábban már foglalkoztak a társadalmi részvétel módszereivel, egyelőre nem jutnak kellő szóhoz. A közösségi gyűlések nemzetközi tapasztalataira építve olyan eljárásrendet lehetne kialakítani, amelyben a parlament biztosítja a politikai legitimációt, a civilek pedig a szakmai hátteret.
A kapkodás az új alkotmány minőségét veszélyeztetheti
A résztvevők szerint az egyik legnagyobb kockázat, hogy a politikai vezetés minél hamarabb le akarja zárni az alkotmányozást. Ha a folyamatot egy éven belül befejeznék, miközben még az alapvető kérdések és a munkamegosztás sincsenek tisztázva, könnyen egy óvatos, kevés valódi változást hozó dokumentum születhetne.
Szentpéteri Nagy Richard arra figyelmeztetett, hogy a szöveg minősége dönti majd el, érdemes volt-e belevágni a munkába. Egy új alkotmánynak jelentősen jobbnak kell lennie a jelenlegi szabályozásnál, ehhez azonban előbb tisztázni kell az alapelveket. Arról is társadalmi vitát kell folytatni, hogy milyen kérdések kerüljenek bele az új dokumentumba, és melyek maradjanak ki belőle. A vallásra, a szexuális kérdésekre és más, a jelenlegi alaptörvényben is megjelenő értékválasztásokra vonatkozó szabályok ugyancsak fontos üzenetet hordoznak.
Az időigényről egyelőre nehéz pontos becslést adni, hiszen a menetrend sem ismert. A beszélgetésben elhangzott, hogy egy év kevésnek tűnik, három évre viszont valószínűleg nincs szükség. A szakértők szerint a teljes parlamenti ciklus rendelkezésre állhatna a munkára, és azt is mérlegelni kellene, hogy az új alkotmány hatálybalépését a következő parlament megerősítéséhez kössék-e.
Nem elég új szabályokat írni, a társadalmat is be kell vonni
Fleck Zoltán szerint az alkotmányozás tétje jóval nagyobb annál, mint hogy milyen normaszöveg kerül a jogrendszer csúcsára. A kérdés az is, hogyan gondolkodik a magyar társadalom önmagáról, milyen közös identitást és jövőképet szeretne kifejezni. Mint fogalmazott, „az elit ebben a régióban nagyon hajlamos arra, hogy azt mondja, hogy én tudom, hogy ez milyen, és megmondom, hogy milyen”. Szerinte ez a megközelítés nem működik, és az Orbán-féle alkotmányozás is azért vallott kudarcot, mert a társadalmat a saját képére akarta formálni.
Az új alkotmány ezért nem készülhet kizárólag politikusok és jogászok zárt körében. A társadalom tagjainak lehetőséget kell adni arra, hogy elmondják, milyennek képzelik az országot és az állam működését. Az így összegyűjtött elképzelések jogi szöveggé formálása már a szakemberek feladata lehet.
A résztvevők szerint a jelenlegi helyzet különleges lehetőséget teremt: a politikai akarat és a társadalmi aktivitás egyszerre van jelen. Ennek kihasználása azért is fontos, mert egy alkotmány hosszú távú stabilitását nem kizárólag a módosítását nehezítő garanciák biztosítják. Az is számít, milyen eljárásban születik meg, és mennyire érzik az emberek a sajátjuknak. Fleck Zoltán úgy fogalmazott, hogy a széles körű részvétel „egy nagyon erős gyógyító folyamata egy szétesett politikai közösségnek”.
