Nem látszik magyar nemzeti érdek a csádi misszióban, viszont egyre nagyobb homály lengi körbe

„Csád az illegális migráció elleni küzdelem kulcsországa Afrikában. Az Afrikából Európába irányuló migrációt nem lehet megállítani a Száhel-térség országai nélkül. Ezért Magyarország együttműködési partnerséget épít Csáddal. Ezen dolgozunk ma és holnap Dèby elnökkel” – írta Orbán Viktor a Facebook-oldalára még vasárnap, amikor a Karmelitában fogadta az afrikai ország vezetőjét, akivel azután hétfőn tárgyalt is. Arról az oroszok által is támogatott Idriss Débyről beszélünk, akit a Csádot irányító katonai junta választott elnöknek az idén májusban, amihez amúgy Orbán Viktor melegen gratulált.

Ezt a szokványosnak tűnhető protokoll-hírt, a „magyarázó szöveggel” egyetemben az ember elengedné a füle mellett – olvasunk ilyeneket gyakran. A különlegességét inkább az adja, hogy a csádi kapcsolat nem is kicsit más, mint általában az afrikai országokkal fenntartott viszony. Mássá az Orbán Viktor fiával, Orbán Gáspárral fémjelzett, leginkább titkolt magyar csádi misszió teszi.

A VSquare és a G7, továbbá a Direkt36 és a Le Monde által gyűjtött, számos, egymást követő cikkben közzétett információk alapján a Hírklikk többször (a többi között itt is) foglalkozott az amúgy az eredetileg a reflektorfényt kerülő Orbán Gáspár kapcsán kirobbant üggyel, amelynek a szálai később csak tovább kuszálódtak. Dióhéjban annyi az eddig a közvélemény által megismert történet, hogy tavaly Orbán Gáspár katonai küldöttséggel, de civil ruhában tárgyalt – titokban – egy magyar katonai misszióról Csádban, amivel – állítólag – polgári céljai is lennének a magyar kormánynak. Utóbb kiderült, hogy – az ügyet közvetlenül ismerő, kormányhoz köthető forrás szerint – az Orbán-gyerek hivatalos megbízás nélkül, ám a Karmelitában számára biztosított irodában és munkatársakkal tevékeny részt vállalt egy nemzetbiztonsági testület létrehozásában, megszervezésében és személyi állományának kiválasztásában, onnan szervezte az általa csak „startupnak” tartott csádi katonai missziót is, amelynek farvízén a kereskedelem bevonására is születtek tervek. A csádi misszió állítólagos „terrorizmus- és migráció-ellenőrzési” célja az információk szerint csupán ürügy, mert a magyar kormány egyben egy katonai hírszerző központot is létre kíván hozni az afrikai országban. Felmerült az a gyanú is, hogy bátorítást adott ehhez Szergej Lavrov, az Afrikában aktív orosz külügyminiszter. Mindenesetre az amerikai Robert Lansing Institute úgy látja, hogy Magyarország csádi jelenlétével a szorosabb együttműködés kialakítását célozza Oroszországgal, amely egyre nagyobb mértékben terjeszkedik az egyik legszegényebb afrikai országban, a terrorizmus elleni harc és a migráció kontrollálása pedig csak álca, leginkább az ottani urántartalékokhoz akarnak hozzájutni, s segíteni Oroszországot a csádi uránlelőhelyek feletti ellenőrzés megszerzésében, egyben elérni a franciák kiszorítását. Akárhogyan is, egyfajta vákuum keletkezett az elmúlt időszakban Csádban, miután a kivonulás mellett döntöttek mind az amerikaiak, mint pedig a franciák. 

Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy egyes értesülések szerint nem csak az urán, hanem a kőolaj is érdekelheti az Orbán-kormányt. Erről nem szól a magyar kormányzati kommunikáció (arról bezzeg igen, hogy agrár szaktanácsadási programmal, mintafarmmal és felsőoktatási együttműködésekkel is segítenék Csád mezőgazdaságát). S még egy adalék a homály övezte csádi magyar tervekkel kapcsolatban: a 24.hu írta meg, hogy az idén június közepén Afrikába repült és három teljes napra eltűnt a nyilvános repüléskövető oldalakról a honvédség Airbus A-319 gépe. 

Mi közünk Csádhoz? Miért ekkora a figyelem? – kérdeztük Dérer Miklóst, felemlegetve a fent röviden összefoglalt információkat a fejleményekről. A külpolitikai szakértő szerint nyilván nem lehet teljesen megismerni a hátteret. Nem tudjuk például, hogy volt-e valamifajta egyeztetés az uniós és a NATO-partnerekkel. Azt mindenesetre el tudja képzelni, hogy nem volt, mivel Orbán egyre inkább világpolitikát szeretne csinálni, szűknek érzi Magyarországot, annak 93 ezer négyzetkilométerét. Mint felidézte, a kormányfő Tusványoson is egyre kevésbé szól a magyar belpolitikáról, a határon túli magyarokról, ehelyett nagy elméleteket vázol fel a világról.

„Nyilván be akarja bizonyítani önmagának – s ez is lényeges –, hogy nemzetközi figura, bár azt azért már nem merném mondani, hogy globális” – mondta, megjegyezve: óhatatlanul benne vannak ebben pszichés személyiségi vonások is. 

Dérer egyébként azt sem zárja ki, hogy a csádi misszió alkalom a számára, hogy a fiának is keressen olyan elfoglaltságot, amikor nemzetközi vonatkozásban tudja exponálni magát, miközben nincs is itthon, s nem lehet belekötni különféle okok miatt.

De ezeknél azért lényegesebbek az érdekek – vélekedett a szakértő, hozzátéve, hogy a csádi magyar aktivizálódásban magyar nemzeti érdeket nem lát. Lát ugyanakkor egyfajta gazdasági érdeket bizonyos NER-körüli köröknek, amelyek különféle kiaknázandó lehetőségeket sejtenek Csádban. S bár nem lehet bizonyítani ennek valódiságát, de ő lát egyfajta munkamegosztást az oroszokkal, sőt, szerinte akár az a gyanú is felmerülhet, hogy a magyar csapatok egyfajta orosz zsoldos szerepet játszanak, kvázi Prigozsinként vannak jelen az afrikai országban. Azt sem zárja ki, hogy vannak katonai körök, amelyek egyfajta gyakorlóterepként tekintenek Csádra ahhoz, hogy a hadsereg bizonyos tapasztalatokra tegyen szert, „holott ez életveszélyes, már csak azért is, mert nincs ebben gyakorlatuk, nem szokták az éghajlatot, a körülményeket, azaz ez nem kevesebb, mint hazardírozás és egy őrült ötlet”.