Nem ússza meg? Hankó Balázs körül szorul a hurok
Egyre több részlet kerül napvilágra a Nemzeti Kulturális Alap támogatásainak felhasználásáról, miközben Hankó Balázs volt kulturális miniszter azzal védekezik, hogy minden vitatott döntés kormányzati felhatalmazás alapján született. A KlikkTV Egyenleg című műsorában Szakonyi Péter és Csillag István arról beszéltek, hogy éppen ez a védekezés nyithatja meg az utat a felelősségi lánc feltárása előtt.
A védekezésből akár bizonyíték is lehet
Hankó Balázs hosszú nyilatkozatban állította, hogy nem követett el bűncselekményt, és szerinte egy esetleges letartóztatás politikai bosszú lenne. A műsor vendégei azonban úgy vélték, ez inkább előremenekülési kísérlet, mint meggyőző védekezés. Szakonyi Péter szerint a volt miniszter aligha kerülheti el az elszámoltatást, különösen azok után, hogy újabb dokumentumok kerültek elő a Nemzeti Kulturális Alap támogatásairól.
A beszélgetésben felidézték azt a frissen nyilvánosságra került ügyet, amely szerint Monor térségében öt civil szervezet több mint százmillió forintos támogatást kapott, amelyet állításuk szerint nem kulturális célokra, hanem a békemenetre utazó aktivisták buszbérlésére, ellátására és szervezésére fordítottak. A vendégek szerint ennél világosabb példája aligha lehet annak, amikor kulturális forrásokat politikai rendezvény finanszírozására használnak fel.
Csillag István úgy fogalmazott, hogy ha valóban így történt, akkor „nem a rendeltetésének megfelelően használták fel a pénzt”, és ez önmagában komoly jogi kérdéseket vet fel.
A „kormánydöntés” magyarázat újabb kérdéseket szül
A volt kulturális miniszter védekezésének egyik kulcseleme az volt, hogy a kifogásolt támogatások kormánydöntés alapján születtek. A beszélgetés résztvevői szerint azonban ez inkább újabb problémákat vet fel, mintsem felmentést jelentene.
Csillag István emlékeztetett arra, hogy a kormányülésekről nem készül nyilvános jegyzőkönyv vagy hangfelvétel, ezért különösen érdekes kérdés, milyen dokumentumokra hivatkozhat egy miniszter, amikor kormánydöntésről beszél. Szerinte előbb-utóbb előkerülhetnek azok a listák vagy belső jegyzékek, amelyek alapján meghatározták, mely választókerületekben mely szervezetek részesüljenek támogatásban.
A műsorban szóba került az is, hogy korábbi oknyomozó anyagok szerint választókerületenként akár 300–500 millió forintos kereteket is elkülöníthettek különböző civil szervezetek számára. A vendégek szerint, ha ezek a pénzek valóban politikai célokat szolgáltak, akkor egy országos rendszer rajzolódhat ki, amely messze túlmutat egyetlen minisztérium felelősségén.
Csillag István úgy vélte, Hankó Balázs saját maga szolgáltathat fontos tanúvallomást, amikor azt állítja, hogy a pénzek átcsoportosítása felsőbb döntés alapján történt. Ha ugyanis bebizonyosodik, hogy kulturális támogatásokat politikai célokra fordítottak, akkor a döntési lánc minden szereplőjének felelőssége vizsgálhatóvá válhat.
A dokumentumok dönthetik el a felelősséget
A beszélgetésben hangsúlyozták, hogy végső soron nem a nyilatkozatok, hanem az iratok jelenthetik a legfontosabb bizonyítékokat. A pályázatok, támogatási szerződések, kuratóriumi előterjesztések, elszámolások és ellenőrzési jegyzőkönyvek egyenként is rekonstruálhatják, hogyan jutott el a közpénz a kedvezményezettekhez.
Felmerült az a kérdés is, hogy ki írta alá a támogatási szerződéseket. Bár formálisan egy főosztályvezető vagy más minisztériumi tisztviselő is elláthatta kézjegyével a dokumentumokat, a politikai felelősség a műsor vendégei szerint végső soron a minisztert terheli. Ugyanakkor ha az aláíró tisztában volt azzal, hogy a támogatásokat nem a meghatározott célra használják fel, akkor személyes büntetőjogi felelőssége is felmerülhet.
Szakonyi Péter szerint egy jól felkészült újságíró vagy revizor akár egyetlen nap alatt végig tudná követni a támogatások útját, amennyiben a szükséges iratok rendelkezésre állnak. A résztvevők úgy vélték, az ügy egyáltalán nem kibogozhatatlan, hiszen minden pályázatnak, minden kifizetésnek és minden elszámolásnak nyoma kell hogy legyen.
A beszélgetés végén Szakonyi Péter egy több mint húsz évvel ezelőtti oknyomozását idézte fel, amikor egy minisztériumi pénzügyi vezető először minden segítséget megtagadott, majd a bíróságon mégis teljes iratanyaggal jelent meg, mondván: szakmai lelkiismerete nem engedi, hogy hamis állítások maradjanak a nyilvánosságban. A történet tanulságaként a műsor vendégei azt mondták, bíznak abban, hogy a mostani ügyekben is lesznek olyan szereplők, akik végül a dokumentumokkal együtt a nyilvánosság elé állnak, és bíróság előtt derülhet ki, valóban miként használták fel az elmúlt évek kulturális támogatásait.
