Németország: a bevándorlás szigorításával akarják megállítani a szélsőjobbot
Németország lakossága az elmúlt évtizedben mintegy 3 millió emberrel gyarapodott – túlnyomó részük migráns, akiknek tömeges befogadása Angela Merkel korábbi kereszténydemokrata kancellárnak tudható be. A berlini kormány most átfogó ellenőrzést rendelt el, egyelőre fél évre, minden szárazföldi határállomáson, tehát aki Lengyelországból, Ausztriából, Franciaországból, Dániából, Csehországból, Svájcból, Belgiumból, Luxemburgból vagy Hollandiából érkezik, az a EU schengeni előírásaival ellentétben igazoltatható.
Miután a kormányzó hárompárti – az SPD, a liberális FDP és a Zöldek (kényszerű) összefogásával alakult – koalíció népszerűsége az utóbbi időszakban drasztikusan lecsökkent – főleg a szinte állandó súlyos belső vitáik következtében – ma már messze nem tudnának kormányt alaktani. Különösen az Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár iránti bizalom van mélyponton. Pártja, már korábban, újra jelölte posztjára a 2025-os választásra – de várhatóan aligha vele indulnak majd a kampányba.
A nehéz helyzetben lévő kabinet, amelynek pártjai súlyos vereségeket szenvedtek a közelmúltban tartott két tartományi választásán (és várhatóan így járnak majd a közelgő harmadikon), szükségét érezte, hogy eleget tegyen a kereszténydemokraták régi követelésének a migráns-kérdésben. A menedékjogot nem kapottak tömeges kiutasítását és szigorú határellenőrzést követeltek, de a kormány – elsősorban a Zöldek ellenállása miatt – ehhez csak kezdeti lépéseket tett. Így például a sürgető igény, hogy szállítsák vissza hazájukba a bűncselekményeket elkövetett migránsokat, csak évek után vezetett a szerény eredményhez, hogy a közelmúltban 28 afgánt küldtek vissza Kabulba.
Eddig csak a lengyel, a svájci és az osztrák határon volt tavaly október óta szigorított ellenőrzés, ennek köszönhetően több mint 30 ezer személy beutazását akadályozták meg. Jövő hétfőtől azonban mindenütt hasonló lesz.
Nancy Faeser szociáldemokrata belügyminiszter szerint a mostani döntéssel egyrészt csökkenteni akarják az ország migrációs terhelését, másrészt mérsékelni az iszlám terrorizmus, a határokon átnyúló bűnözés lehetőségeit. A szigorú határellenőrzések hétfőn kezdődnek, de a Belügyminisztérium nyilatkozatából az nem tűnt ki, hogyan oldanák meg a nagy kérdést: mi legyen a határon visszautasítottakkal, akiket egyetlen uniós ország sem akar befogadni – holott az uniós előírások szerint ezt meg kellene tennie annak az államnak, ahol nyilvántartásba vették őket. Az osztrák kormány mindenesetre a berlini bejelentés után azonnal megerősítette, hogy senkit nem fogadnak be Németországból. A belügyminiszter szerint bizalmas megbeszéléseket folytatnak majd az EU-val a kérdések megoldására.
A kereszténydemokraták a jelentős engedmények ellenére, továbbra is még keményebb intézkedéseket igényelnek. Merz pártelnök, aki tagtársaival kedden ismét tárgyalt a kormány képviselőivel, azt akarta elérni, hogy Scholzék még a találkozó előtt kötelezzék el magukat a tervezett rendszabályok életbe léptetésére. Merz a megbeszélés után azonban azt közölte, ezt nem sikerült elérnie.
Napjainkban van a 60. évfordulója annak, hogy Németországba érkezett az egymilliomodik vendégmunkás. Az illető egy portugál ács volt, akit a pályaudvaron ünnepélyesen fogadtak, és a virágok mellett átadtak neki egy mopedet.
Németország lakossága kerek negyedének van bevándorlási háttere: vagy befogadták őket, vagy a már megtelepedett bevándoroltaktól származnak. E számokból természetesen le kell vonni azokat, akik nem a migrációs hullámokkal, a Távol- vagy a Közel-Keletről, Afrikából érkeztek. A szövetségi parlament, a Bundestag 736 tagjából legalább 83 tartozik ezek közé – köztük a szélsőségesen bevándorlásellenes AfD több képviselője is. A statisztikák azokat tekintik bevándoroltaknak, akik maguk vagy szüleik 1950 után kerültek az országba.
A helyzet, amely annak idején, az ötvenes évektől, szükségessé tette török, olasz, portugál, spanyol és egyéb vendégmunkások meghívását, befogadását, valójában máig fennáll. A csökkenő lélekszám mellett a fejlett német gazdaság számára nélkülözhetetlen az a munkaerő, amelyet a bevándorlás jelent. A cél persze az, hogy minél jobban képzett emberek jöjjenek (köztük rengeteg kelet európai, így a magyar orvosok és más diplomások, valamint a szintén keresett szakmunkások), ezt kedvezményekkel, sőt vezető szaktekintélyek esetén vonzó ajánlatokkal is támogatják.
A németországi török kisebbség 1,46 millió embert számlál, akiknek jelentős része legutóbb lelkesen szavazott Erdogan török elnökre. Utánuk számban a lengyelek következnek, ők kereken 870 ezren vannak, míg Szíriából 868 ezren érkeztek.
Németországban tavaly kereken 330 ezer menedékkérelmet nyújtottak be, az idén eddig mintegy 124 ezret. A bevándorlás körüli viták természetesen szorosan összefüggnek a tartományi választásokkal, még inkább a jövőre esedékes országos választásokkal. A közelmúltbeli szászországi és türingiai szavazásokon a Balpártból kivált Sahra Wagenknecht új pártja, a BSW meglepő sikert aratott, mindkét tartományban a harmadik legerősebb politikai erővé lépett elő és egyfajta „királycsinálónak” nevezhető. Az új párt szavazatai is mutatják, mekkora az elégedetlenség Németországban. Bár kezdetben azt gondolhattuk, hogy az AfD-től vesznek el voksokat, ma már inkább úgy tűnik, hogy a szociáldemokratáktól. Azaz: a riasztóan erősödő, a nácikra hajazó AfD-re nem csak a szélsőjobboldali nézeteket vallók szavaznak, hanem tiltakozásul Kelet-Németország gondjai, az elvándorlás, a munkanélküliség, a migráció miatt – más lehetőség híján – baloldaliak is.
Mindkét tartományban az egyetlen lehetőség a kormányalakításra, ha az erős, de nem eléggé erős középpárt, a CDU, összefog a BSW-vel. Ez az egyetlen megoldás, ha nem akarják a szélsőjobboldali AfD-t bevonni a kormányzásba, amit eddig kategorikusan elutasítottak. A közös kormányzás előfeltételeként a BSW előzetesen különböző kül- és belpolitikai követeléseket állított, ami feltehetően hosszú, nehéz tárgyalásokat jelent majd. A kereszténydemokraták mindeddig mereven elutasítottak bármifajta együttműködést a Balpárttal, illetve az idén abból kivált Wagenknecht-formációval, de úgy tűnik, most nincs más megoldás. A vita még nem dőlt el, a CDU-ban növekszik az ellenállás az összefogással szemben. Hír szerint több vezető CDU-képviselő is részt vesz abban az informális csoportban, amely hivatalos párthatározat útján kívánja megtiltani mind a Balpárttal, mind a BSW-vel, nemkülönben az AfD-vel való együttműködést.
Szeptember 22-én választanak Brandenburg tartományban, amelyet szociáldemokrata miniszterelnökkel az élen az SPD, a CDU és a Zöldek koalíciója kormányoz. A tartományban, ahol korábban a szociáldemokraták még a Balpárttal is többször kormányoztak, most ugyancsak a szélsőjobb, az AfD előretörése várható – hasonló következményekkel, mint Szászországban és Türingiában.
