Nemzeti konzultáció a független sajtóról
Most, hogy az Index sorsát elrendezték, és a népszerű portál hamarosan csak egy szép emlékként marad meg a szabad sajtó kedvelői számára, sajtóhírek szerint, a 24.hu került a célkeresztbe. Megérkezett a kilövési engedély, amit onnan lehet tudni, hogy a portál tulajdonosát, Varga Zoltánt, hetek óta támadja a kormányhoz közeli álhírgyártó sajtó, képtelen állításokkal traktálják az olvasókat, folyik a lejáratás ezerrel.
Ha rendes libernyák lennék, vagy Soros zsoldosaként számon tartott, hazaárulónak kinevezett ellenzéki párt, indítanék egy nemzeti konzultációt. Egyetlen témában kérdezném meg az embereket: arról, hogy miért van szükség a mindenkori kormányoktól független sajtóra.
Rögtön az elején feltenném a kérdést, tudják-e, hogy a kormány miért mondja a magyaroknak, hogy Soros, a migránsok és legújabban Brüsszel fenyegeti Magyarországot? Tudják-e, hogy a kormány azt akarja, hogy a magyar emberek az egymás, és a mások iránti gyűlölettel legyenek elfoglalva?
Tudják-e, hogy a kormány azt akarja, hogy a magyar emberek inkább Sorosról,, a migránsokról és Brüsszelről beszéljenek, mint arról, hogy miként került a fél Balaton-part Mészáros Lőrinc tulajdonába? Tudják-e a magyar emberek, hogy Orbán kormánya miért nem akarja, hogy sokan gondolkodjanak el azon: mi van Mészáros Lőrinc, vagy éppen Tiborcz István gazdagodása mögött?
A kormány tudja, de nem akarja, hogy ezt a magyar emberek is megtudják. Mérgesek lennének a magyar emberek, és a kormány az ilyet nem szereti. A mérges ember sok mindenre képes, még olyanra is, ami a kormánynak nem lenne jó.
Tudják-e, hogy Orbán kormánya nem akarja, hogy a magyarok azon agyaljanak, valóban stróman-e Mészáros, Tiborcz és a többi NER-lovag? Hogy tényleg Orbán milliárdjait gyűjtögetik szorgos méhecske módjára, ahogyan azt egyre többen gondolják?
Tudják-e, hogy Orbán kormánya ezért akarja elhallgattatni a még nyomokban megmaradt független sajtót, s ezért hazudik a magyar embereknek az ő adóforintjaikból, az ő képükbe?
Ilyen és hasonló kérdéseket tennék fel az embereknek, nem postai úton, hanem azokon a még megmaradt felületeken, amelyek még merik vállalni az ilyen, néhány évvel ezelőtt még természetesnek tartott, ám mára bátor tettnek számító kérdéseket.
