Népszavazás lehet a Loupe új akcójából

„200 ezer ember mondta velünk együtt, hogy levegőt!’. Azért indítottuk ezt a petíciót, mert nem akarjuk elfogadni, hogy a mindennapjainkat mérgező üzenetek, állandó feszültség és az egymás ellen hergelés határozza meg. Mert nem akarjuk, hogy a gyerekeink egy ilyen légkörben nőjenek fel, amiben az empátiát a gyűlölet, a bizalmat a félelem válja fel. Amiben az utcáink és a tereink nem összekötnek, hanem elválasztanak. Közös kulturális értékeinket, hagyományainkat manipulatív kormányüzenetek rombolják, és csodálatos nyelvünk szövetébe beleég a megbélyegzés. Ti 200 ezren tettétek világossá, hogy nem vagyunk egyedül. Ezért megpróbáljuk a lehetetlent. Beadunk egy népszavazási kezdeményezést az uszító, indulatkeltő, manipulatív pártpolitikai plakátok ellen, a szabad, közös értékeinket tükröző köztereinkért. Tudjuk, hogy ma Magyarországon ez az eszköz civilek számára szinte elérhetetlen, mégis belevágunk. Mert ha ti mellettünk álltok, készek vagyunk beleállni a lehetetlenbe is.” Így szól a Loupe vasárnap délutáni bejelentése.

A Lovas Rozi, Horváth János Antal, Lengyel Tamás és Molnár Áron fémjelezte Loupe Színházi Társulás nem csak a művészi minőségéről, hanem arról is ismert volt már eddig is, hogy nem rejtették véka alá a civil és igen, a politikai nézeteiket. Most azonban a kvartett szintet lépett: először petíciót indítottak „Levegőt! Szabad Közbeszédet, Szabad Köztereket és Életteret!” címmel, s ennek címzettjeként Orbán Viktort és Rogán Antalt nevezték meg. Majd a július 27.-én meghirdetett aláírásgyűjtés után két héttel bejelentették, hogy megvan a 200 ezer csatlakozó, és ezért népszavazási kezdeményezést indítanak. (Az már csak hab a tortán, hogy a bejelentés után szemmel szinte követhetetlenül elkezdett pörögni a számláló, négy órával a bejelentés után már meghaladta a 202 ezret az aláírók száma – majd két óra elteltével újabb 11 ezerrel gyarapodott a csatlakozók száma.)

Ez azonban nem jelenti azt, hogy lesz is népszavazás – hiába akarnák azt az emberek. S hiába élhetnek az országos népszavazás kezdeményezésének jogával az állampolgárok (civilek) is. A legalább 200 000 érvényes aláírása a Loupenak már meg is van. 

2010 óta a civileknek nem sikerült 

Az utóbbi 15 évben nem volt civilek által kezdeményezett olyan országos népszavazás, amely eljutott volna magához a referendumig. A legközelebb a NOLIMPIA állt ehhez 2017-ben (azt az akkor még mozgalomként tevékenykedő Momentum szervezte), de az politikai eredményt hozott, a Fidesz – megriadva attól, hogy az emberek a Momentummal értettek egyet, s így tartva az elveszített népszavazástól – inkább önként elállt az olimpia-rendezés tervétől. 

Voltak további kezdeményezések is. 

2018-19-ben a rabszolgatörvény elleni kezdeményezések voltak. Több civil és szakszervezet, s párt is próbálkozott, de végül nem lett belőle országos népszavazás. 

Miként a Fudan Egyetem és Diákváros megvétózására Karácsony Gergely főpolgármester és civilek kezdeményezte népszavazásból sem lett semmi, ugyanis a Nemzeti Választási Bizottság több kérdést is elutasított, s az végül nem jutott el a népszavazásig.

35 év – hét országos népszavazás

Magyarország amúgy sem egy Svájc, 1990 óta összesen 7 országos népszavazást tartottak. Az elsőt a rendszerváltás évében a munkahelyi pártszervezetek megszüntetéséről – az érvénytelen lett (más kérdés, hogy utóbb az Országgyűlés törvényben rendezte a kérdést). 1997-ben a NATO-csatlakozásról, majd 2003-ban az Európai Unióhoz való csatlakozásról tartottak eredményes referendumot. 2004-ben érvénytelen lett az elhíresült népszavazás a kettős állampolgárságról (ám a hatásait, köszönhetően a Fidesznek, ma is nyögjük), valamint a kórházprivatizációról. 2008-ban a tandíjról, a vizitdíjról, valamint a kórházi napidíjról tartottak érvényes és eredményes népszavazást. A következőre 8 évet várhattunk, már a Fidesz-érában volt egy – amúgy érvénytelen – referendum a betelepítési kvótákról; majd egy újabb, érvénytelen, gyermekvédelminek nevezett népszavazás 2022-ben, ami valójában az LMBTQ-témák iskolai megjelenítéséről szólt – az előzőhöz hasonlóan, ez is érvénytelen volt, a részvétel nem érte el az 50 százalékot, de persze ez nem akadályozta meg a Fideszt abban, hogy sikerként propagálja azt.  

A civilek elleni Orbán-féle harc

A Loupe fent említett videójában nem véletlenül hangzik el a mondat: „Tudjuk, hogy ma Magyarországon ez az eszköz civilek számára szinte elérhetetlen” – merthogy a Fidesz nem csak a népszavazás műfaját nem kedveli (kivéve, ha ő diktálja a feltételeket, ha ő teszi fel a kérdéseket), hanem a civil szférát sem. Az pedig túlzás, hogy nem kedveli. Egyenesen üldözi. Hogy miért mondjuk ezt? Alább felvillantunk néhány olyan lépését, amelyből egyértelműen kiderül, hogy napjainkra már a civil szféra lett a Fidesz által kikiáltott egyik legnagyobb ellenség. 

Számos nemzetközi jelentés – így például a Human Rights Watch – felhívta a figyelmet a 2010-ben kétharmados többséget szerzett Fidesz számos alkotmányos és jogszabályi átalakítására. Ezek gyengítették az igazságszolgáltatás függetlenségét, korlátozták az Alkotmánybíróság hatáskörét, és a különféle ellenőrző mechanizmusokat (azaz gyengítették a fékek és ellensúlyok rendszerét). Ezzel pedig egyben visszafogták a civil szervezetek jogorvoslati lehetőségeit is. 

2017-ben született meg a „külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról” szóló törvény: annak a szervezetnek, amely évente 7,2 millió forintnál több támogatást kap külföldről, ezt fel kell tüntetnie a dokumentumokban. Mint a Freedom House fogalmazott: a jogszabály stigmatizáló jellegű, és a civilek likvidálását célozza.

Ugyanezen jelentés kitér arra is, hogy retorikai kampány, politikai uszítás is folyik Magyarországon a civil szervezetek, a civilek ellen. A kormányzati kommunikációban meghatározó szerepet kapott civil szervezetek (NGO) „külföldi beavatkozás”, „terrorizmus” vagy akár „nemzetbiztonsági veszély” karakterének a felvetése. S elhangzottak olyan kijelentések is – amire a Geopolitical Monitor hívta fel a figyelmet – , mint Németh Szilárd 2016-os elhíresült mondata, miszerint a Soros-hálózat civil partnereit „ki kell söpörni” az országból. 

De itt nem álltak meg. Az anyagi ellehetetlenítésükkel a kormány odáig ment, hogy például inkább lemondott a Norvég Alap 77 milliárd forintos támogatásáról, csak mert nem állt volna jogában elosztani a pénzt, s felügyelni annak felhasználását, sőt, s következő ciklus pénzeit is veszélybe sodorta, miközben – nem mellékesen – boszorkányüldözést indított a pénzek elosztására a donor által jóváhagyott Ökotárs Alapítvány, s annak vezetője, Móra Veronika ellen. Az Átlátszó egyenesen úgy fogalmazott, hogy akkor kezdődött a civil társadalom ellehetetlenítése. 

Persze nem minden civil egyforma. Miközben ugyanis a civileket a kormány igyekezett és igyekszik elzárni minden támogatástól, aközben a saját „civiljeit” búsásan pénzeli. A befolyása alatt álló Nemzeti Civil Alap és más állami támogatási rendszerek (meg állami cégek, élükön a Szerencsejáték Zrt.-vel) szelektíven részesítik előnyben a lojális szervezeteket, mint mondjuk a Civil Összefogás Fórum. Csak egy példa: a CÖF tavaly 1,2 milliárd forintot kapott, állításuk szerint magánemberektől és vállalkozóktól, ám a lebontott, azaz valódi információkat tartalmazó mellékleteket sem 2024-re, sem a korábbi évekre nem hajlandók nyilvánosságra hozni. A 24.hu összesítése szerint 2015 és 2024 között 1872 alapítvány, egyesület és cég kapott adományt vagy szponzorációt a Szerencsejáték Zrt.-től, a 11.  sorban a CÖF, 289,5 millió forinttal. A Telex pedig azt írta, hogy a pénzek nagy része rendre NER-közeli személyekhez, egyesületekhez, szervezetekhez, illetve azok elnökeihez vándorol.

Emlékszünk még a civileket ellehetetleníteni szándékozó egy másik húzásra, a 2018-as Stop Soros törvénycsomagra, amely kriminalizálta az „illegális migrációt elősegítő” civil tevékenységet, adminisztratív és akár szabadságvesztéssel fenyegető rendelkezéseket fogalmazott meg, és alacsony küszöböt hozott létre a szervezetek ellehetetlenítésére. 

És ott volt a 2017-ben elfogadott Lex CEU, amellyel a felsőoktatást és a tudományos autonómiát korlátozta a kormány.  Mint ismert, ez vezetett végül a Soros György alapította Central European University kivonulásához Magyarországról.

A civil szféra ellehetetlenítése kapcsán meg kell említeni a média függetlenségének leépítését is. Orbánék semmit nem bíztak a véletlenre: már 2010-ben bevezették az új médiatörvény csomagot, amely a Fidesz által nevezett hatóságokra ruházta a média tartalmának és működésének felügyeletét. Ezt követte a KESMA (Közép-európai Sajtó-és Média Alapítvány) létrehozása, amely kormányközeli oligarchákhoz kötődő médiumokat vont össze. 

Az idén nagy ellenállást váltott ki az új, civilellenes törvényjavaslat terve. A „szuverenitásvédelem” jegyében a kormány lehetővé tenné a külföldről finanszírozott szervezeteknek akár a betiltását is, ha úgy döntene, hogy a kiszemelt NGO veszélyezteti a nemzetbiztonságot vagy a „nemzeti szuverenitást”. Habár az óriási hazai (és külföldi) felhördülés hatására a kormány visszakozott, de a választási helyzet fokozódásának a fényében, a legújabb utalásaik szerint ősszel, ha törik, ha szakad át fog menni a parlamenten a tervezet.

S hogy mi a cél? Az bizony egyértelmű: a civil szféra ellenőrzése, marginalizálása, finanszírozási lehetőségeinek csökkentése, így működésének szűkítése. Ilyen körülmények között próbál a Loupe eljutni a népszavazásig. 2024-25 már amúgy is a váratlan és megjósolhatatlan belpolitikai fejlemények tömegét hozta el – legyünk derűlátóak ez ügyben is...