Nincs hideg az iskolákban, csak a hőmérők rosszak

A történetet az RTL Híradójából ismerjük, a közszolgálati sajtó nem foglalkozik ilyen hétköznapi ügyekkel, ők beérik annyival, hogy közölték: a kormány tíz százalékkal felemelte a pedagógusok bérét. Ami persze szemfényvesztés és parasztvakítás: a tíz százalék, ami amúgy semmire sem elég, nem bérfejlesztés, hanem szakmai pótlék, s mint ilyen, nem számít bele a majdani nyugdíjba.

A 15 fok viszont valóság, és bárhonnan nézzük, még akkor is kevés egy iskolában, ha nem kell a jövő nemzedékét elkényeztetni, mert nem az a cél, hogy puhány, anyámasszony katonái váljanak belőlük. Akik tornacipőben, testméretüknél rövidebb, „bokavillantós” nadrághoz és szakított farmernadrághoz, pólóra vennék fel a kabátot, azok inkább a divatnak engedelmeskednek, mint az egészséges öltözködési előírásoknak. Nem csoda, ha panaszkodnak és telesírják a sajtót azzal, hogy „megvesz engem az isten hidege”.

Az intézmény igazgatója nem nézte tétlenül, ami az általa irányított iskolában történik, neki sem tetszett, hogy a diákok 15 fokot mértek a szobáikban és a tantermekben. Lépett is, amint lehetett, intézkedett, s ennek nyomán elvették a diákoktól a megbízhatatlan hőmérőket. Azt nem tudni, hogy annak idején, amikor a gyerekek felvételt nyertek a Tomori Pál Katolikus Gimnáziumba, volt-e velük szemben olyan követelmény, hogy megbízható hőmérővel rendelkezzenek, mostantól azonban ez sem lehet gond: a gyerekeknek központilag megmondják, hogy mennyi az annyi, azaz, hány fok van.

És ha fáznak, az csak azért lehet, mert úgy érzik, hogy hideg van. Így jár mindenki, aki a saját tapasztalataira hagyatkozik, és nem arra, amit a nemzet felemelkedésén munkálkodó vezetők mondanak nekik. Nemcsak az iskolákban, hanem az életben is jobban tennénk, ha nem a szemünknek, hanem a közmédiából folyó propagandának hinnénk. Hogy az árak nem annyira magasak, mint ahogyan érezzük, és a fizetésünkből, vagy a nyugdíjunkból sokkal jobban ki tudunk jönni, mint azt a mi egyszerű, földszintes észjárásunkkal tapasztaljuk.