Nyílt levél Nagy Blankának

Kedves Blanka!

Egyik kedvenc és kedves idézetemmel kezdem, akár levelem mottója is lehet. A galádul meggyilkolt veszprémi kézilabdás, Cozma apja mondta az ügyről készített, Szíven szúrt ország című dokumentumfilmben: „Ha ismerték volna a fiamat, sosem bántják.”

Megnéztelek az Egyenes beszédben, azt követően döntöttem: írok pár sort, gondolatélesztőként. Becsüllek a kiállásodért, a bátorságodért és a nemcsak egyenes, de szép és tiszta beszédedért is. A Téged becsmérlők még nem értik, Te akaratlanul is megmutattad: egyik vagy azok közül, akiknek a jövőbeli sorsáért aggódunk, mi, idősebbek, amikor morgolódunk, beszélünk, és írunk, a lehetetlennek tűnőt ostromolva. Az unokám 3, a kislányom 9 év múlva lesz annyi, mint amennyi Te most vagy. Nem mindegy, milyen világba lépnek be az érettségi idején emlegetett „Élet kapuján”. Az pedig kiváltképp nem mindegy, hogy az a kapu itt tárul ki, Magyarország területén, vagy az ország nyugati határán, utat mutatva egy jobb világ felé.

Efféle cél vezérelte 1988-ban Orbánékat is, amikor a többpárti tilalom ellenére (március 30-án) megalapították a Fideszt. Akkor Orbán 25 éves, mondhatni, kis vidéki proli gyerek volt, 7 évvel idősebb Nálad, 18 évesen még nem volt merszük, mint Neked. Na, jó, akkor még, 1980-ban kockázatosabb lett volna, igaz, egyúttal (fülke)forradalmibb is. Ők 18 évesen még be voltak tojva, nem úgy, mint Te. Ma, amikor Nagy Imrét másodszor is éjjel lopták el a helyéről, van mit szégyenkeznie a ’89-es hősködőnek, aki épp Nagy Imre és társai újratemetésén, az oroszok kivonulása közben állt a startkőre, (akkor még) „Imre bácsi koporsója mellé, követelve, hogy a hazafelé tartók menjenek haza.

Ha jól számolom, Te az első Orbán kormány uralomra kerülésének éveiben születtél, se liberál-bolsinak, se komcsinak nem nevezhetnek. Ezért keresgéltek máshol, kerestek más fogást Rajtad: természetesen bukásra állsz, énekből osztályismétlésed lesz, tornából van két kettesed, de, ha én tanítanálak, környezetismeretből és magatartásból bevésnék egy-egy csillagos ötöst.

A „proli” miatt ne húzd föl magad, sokan startoltak csóróságból, igaz, legtöbbje életvitelében is megőrizte az egykori proli létből fakadó tisztességes, erényekre épülő, és erkölcsileg is tiszta életvitelét. Névjegykártyámon ma is „prolihisztor” a titulusom, archiválva ezzel parasztszármazásomat és melóslétből indulásomat.

Amit ehhez a prolihoz ragasztott az 5-ös számú tag, az őt magát minősíti, ennél több még sosem telt ki tőle. Téged „szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt kis proli” jelzőkkel illetett, nekem, bő egy éve a „rohadék, becstelen, szemét gazember” jutott. Én kérek bocsánatot helyette, éppúgy, ahogy közelmúltbeli, színésznőket ért abúzusokért is a tétovázó elkövetők helyett kértem az áldozatokká lett nőktől. Ez is fölért egy (nem) könnyű testi sértéssel.

Csak azt ne hidd, hogy ez indulatból jövő, „véletlen” szülte jelzők! Ezek a „nekünk, bármit, mindent lehet és szabad!” mentalitásból fakadó jelzős szerkezetek. Talán emlékszel Szalai Ferenc szolnoki polgármesterre, azt mondta a hozzá forduló nyugdíjas asszonyokról a bekapcsolva felejtett mikrofonba, hogy „Ennyi vén hülye kurvát még!” És a teremből nem vonult ki azonnal a képviselőtestület! És ezek után még mindig ő a polgármester! Mindezt persze istenhívő keresztényként teszik, és szeretett vezérük négymilliárdos várbéli hivatalát föl is szentelik a támogatásukat élvezők, és értük miséznek Tőletek délre, tudod, ahol a madár se, csak a Rigó jár.

Biztos olvastál róla, Rómában a „proletárok” a szabad lakosság legalsó, legszegényebb rétegéhez tartozó személyek voltak, későbbi jelentése: termelőeszközök nélküli kizsákmányolt bérmunkás, pejoratív értelemben, és okkal föltételezhetem, Hozzád e szerint tapasztotta B. Zs., „naplopó, ingyenélő, éhenkórász”. Ebben sajnos benne van az is, amit, és akiket ő lángot okádva képvisel, a „most mi jövünk!” mentalitás, a „minden a miénk!” álláspont, s az ehhez tartozó üzenet: nektek semmit, dögöljetek meg az útszélén, vagy beálltok mögénk, vagy dögöljetek meg, ezt érdemlitek. A termelőeszközök, a kastélyok, a Balaton és az ország a minék!

Ami a jövődet illeti: szép terveid vannak, örülnék, ha eljutnál odáig, hogy megrendezhesd Az ember tragédiáját, bár, ahogy látom, ennek épp ezekben a napokban vannak a próbái… Mondtad, Alföldi a kedvenc rendeződ és példaképed. Gondolhatod, ez olaj volt a tűzre. Érte különösképpen rajongnak a támadóid, honatyák és püspökök, jobban, mint a gyerekekért.

Azt mondtad, egyetemre akarsz jelentkezni, rendező akarsz lenni. Nem akarlak elkeseríteni, őrizd meg optimizmusod, de muszáj figyelmeztetnem: ezek a már megcsinált karriereket is tönkreteszik, semmibe veszik, és a szervilizmust megvető, becsületes és tisztességes, szakmailag és erkölcsileg kikezdhetetlen, népszerűségük csúcsán lévő, befutott művészeket is képesek tönkretenni, egzisztenciális létüket előidézni, lenullázni.

Emlékeztetlek rá: kedvenced, Alföldi Róbert nem tarthatta meg az estjét Zalaegerszegen, egy faluba kellett átvonulnia, Bródy János is tilalmi listán van, amíg élt, így volt Bajor Imre is, ugyanezt megélte már Gálvölgyi János is, és hidd el, engem sem fogadnak előadásaimmal a narancsligetté silányított magyar oázisokban. Azt hiszik, a Fidesz győzelem azt jelenti, hogy a narancsos településeken kihaltak a hozzájuk nem kötődő, másként, egyáltalán: gondolkodó emberek. Így van ez Kiskunhalason is, és lám, Te magad vagy a bizonyíték: nem lett kisvárosod minden polgára lakájjá.

Szóval, Blanka, azok után, hogy Orbán elfoglalta a vár egy jelentős épületét, és akár a csiga, úgy gondolja, ez haláláig az övé lesz, óva intelek. Ezek újraszámolhatják a felvételid pontjait, bedögölhet közben a számítógép, összeomolhat a rendszer, és akkor legfönnebb utcaszínházban, Melletted tüntető társulattal mutathatod be Az ember tragédiáját.

Nem vagyok pesszimista, ezért zárásul még annyit, hogy ezzel a fenyegető rémmel ne törődj! Gondolj arra, hogy mire egyetemre jelentkezel, ezek már sehol sem lesznek! Én már látom, és le is írom: levegőben lóg a RÓMA SZINDRÓMA. Te egy jellemes „római proletár” vagy, és hidd el, egyre többen lesznek, vagyunk Hozzád hasonlók. Mégsem Te döntöd, és nem mi döntjük meg ezt a rendszert, bár ha magyar Jeanne dArc-ként megtennéd, az sem lenne csúnya. A hazugság, önmaga erkölcstelensége és galádsága fogja megroppantani a ger… majdnem azt írtam le, hogy a gerincét…

Üdvözöllek: Bandó