Nyolcvanezres minimálnyugdíj jövőre?

Nem vitatva a kezdeményezés jó szándékát, néhány fontos körülményre felhívom a figyelmet. Teljesen egyetértek az öregségi nyugdíj legkisebb összegének (továbbiakban: minimálnyugdíj) emelésének tervével, de úgy gondolom, hogy a szocialista párt által indítványozott változtatás gyorsasága és a mértéke eltúlzott. Nem költségvetési kihatása miatt (bár az sem hagyható figyelmen kívül) érzem aránytalannak, hanem az átlag körüli nyugdíjak (kb. 142 ezer Ft/hó/fő) – és nyugdíjasok – szempontjából. A minimálnyugdíj csaknem megháromszorozása (3x28.500=85.500) ugyan látványos húzás – bizonyára nem zavarja a 2 millió forintban részesülőket – de nem hiszem, hogy célszerű. Ha a 80 ezer forint a cél, akkor azt sokkal igazságosabb úgy elérni, hogy első lépésben

– a 28.500 – 39.999 forintos összeget 40 ezerre;

– a 40.001 – 49.999 forintos összeget 50 ezerre;

– az 50.001 – 59.999 forintos összeget 60 ezerre;

– a 60.001 – 69.999 forintos összeget 70 ezerre;

– a 70.001 – 79.999 forintos összeget 80 ezerre

kellene növelni. Míg az MSZP javaslata szerint, a 40 ezres nyugdíjas 100 százalékos emelést, viszont a 70 ezres nyugdíjas csak 15 százalékost kap, addig az általam leírt variáció is differenciál, de úgy, hogy a 40 ezres kap 25 százalékot és a 70 ezres csaknem 15 százalékot. A sávhatáron levőket korrekciós szorzóval kell és lehet méltányos helyzetbe hozni. Persze valami konkrétumot mondani kell a 80 és 100 ezer forint közöttieknek is!

Nyilvánvaló, hogy a viszonylag hosszú szolgálati idővel – de nem túl magas nyugdíjjal (100 és 150 ezer forint között) – rendelkezők csak akkor fogják ezt az intézkedést igazságosnak tartani, ha milliós nagyságrendű táboruk is érzékelhető mértékű (szignifikáns) és infláció feletti emelésben részesül. Itt bizony már belép a költségvetési korlát is, ráadásul 2021. első negyedévétől kezd „visszaépülni” a 13. havi nyugdíj intézménye, amely újabb államháztartási kiadási tétel. Semmi jónak nem szeretnék az elrontója lenni, de az ezer sebből vérző költségvetési szektor (állami, önkormányzati) törékeny egyensúlyát és teherbíró képességét krízis idején is célszerű szem előtt tartani. Elfogadom, vallom, hogy a mai nyugdíjszisztéma korszerűtlen és vállalhatatlan (sokak számára megalázó is), de ilyen drámai gazdasági helyzetben kötelező a fiskális óvatosság. Ehhez társul még a baloldali ellenzéki pártok vegyes indexálásra vonatkozó – egyébként előremutató – kezdeményezése, ami a jelenlegi gyakorlathoz képest, szintén többlet kiadást indukál. Biztonságosan finanszírozható-e ez a lépéssorozat – ez itt a kérdés. Menni fog ez mind egyszerre?

Nem mellékes körülményként – talán unalmas ismétlésként – rögzítem azt is, hogy az öregségi nyugdíj legkisebb összege (minimálnyugdíj) számos társadalombiztosítási ellátásnak és családtámogatásnak vetítési alapja, bázisszáma. A teljesség igénye nélkül:

– anyasági támogatás (minimálnyugdíj 225 százaléka);

 – GYES, GYET (minimálnyugdíj 100 százaléka);

– egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás (minimálnyugdíj 95 százaléka);

– foglalkoztatást helyettesítő támogatás (minimálnyugdíj 80 százaléka);

– időskorúak járadéka (minimálnyugdíj 85, 100 illetve 135 százaléka).

Tehát akár az MSZP szisztémájában, akár az általam papírra vetett rendszerben valósulna meg a legkisebb öregségi nyugdíjak korrekciója (emelése) nem spórolható meg a kapcsolódó pénzbeli ellátások áttekintése és az új helyzethez való igazítása. Nem kell jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy kimondjuk: a jelzett radikális változtatás-sorozat esetén, az említett ellátási formákhoz kapcsolódó összegek is szükségszerűen növekedni fognak. Az erre vonatkozó mértékek és kihatások számszerűsítése megkerülhetetlen, hiszen csak ennek ismeretében lehet előremutató szakmai vitákat lefolytatni.