Nyugdíjsirató 2020.

– Már január-februárban – tehát a járvány magyarországi kitörése előtt – tudható volt, hogy a fogyasztói árszínvonal növekedése jelentősen meghaladja a 2020-ra prognosztizált 2,8 százalékot. A „kormány-közeli” Magyar Nemzeti Bank tavaly decemberben három százalék fölötti pénzromlást jósolt erre az évre, pontosan: 3,7 százalékos gazdasági növekedéshez 3,5 százalékos inflációt rendelt. A kormány nem módosított az irányszámon, holott az év első negyedében már 4,33 százalék volt az átlagos árnövekedési ütem. A romló forintárfolyam is kedvezőtlen irányba terelte a nem kívánt tendenciát.

– A nyugdíjas társadalom joggal gyaníthatta, hogy 2020. a munkából visszavonult emberek számára az elmúlt évtized legszomorúbb időszaka lesz. A felvásárlási láz és a rohamosan növekedő élelmiszerárak, valamint a megnövekedett egészségügyi kiadások alaposan megcsapolták az idős emberek pénztárcáit, különös tekintettel a kis jövedelműekre. Már ebben az időszakban jelezték szakértők, idősügyi szervezetek (és ellenzéki pártok), hogy vagy rendkívüli nyugdíjemeléssel, vagy pedig egyszeri, de differenciált juttatással indokolt segíteni a 150 ezer forint alatti nyugdíjasokon. Több, mint 1 millió 300 ezer embert érintően kellett volna gyors és érzékelhető intézkedést hozni, de a kormány minden ilyen irányú kezdeményezést elutasított. A növekvő munkanélküliség következménye lett az is, hogy sok helyen – elsősorban az alacsony keresetű és tartalék nélküli közösségekben, bér és álláskeresési ellátás hiányában – a nyugdíj vált az egyetlen stabil anyagi forrássá, így a kisnyugdíjasok „előléptek” családfenntartóvá. 

– Kormányzati hatáskörben még tovább gyorsították a pénzromlás ütemét, hiszen a májusban bevezetett kiskereskedelmi különadó, valamint az üzemanyagok és a dohánytermékek jövedéki adójának emelése is az infláció növekedését serkentette. 2020. július 1. napjával egy általános – 1,0-1,2 százalékos – nyugdíjemeléssel még mindig lehetett volna javítani a szomorú helyzeten, de „természetesen” ez is elmaradt. Ma már (augusztus közepén) azt is tudjuk, hogy a tévesen „belőtt” infláció miatt, a nyugdíjas társadalom több tíz milliárd forinttal hitelezi az államháztartást. Nyugdíjprémium a totális gazdasági „bukta” miatt az idén nem lesz, így csak tíz hónapot követően, és megkésve kerül kiegyensúlyozásra a nyugdíjasok vesztesége, utólagos korrekció és – esetleg – rendkívüli évközi nyugdíjemelés keretében.

Az időskorúak népes táborának ismét szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy a hatalom csak koloncként, felesleges teherként tekint a 65 év feletti generációra. A nyugdíjasok magukra maradtak, érdemi segítség nélkül. Sommásan kimondható, hogy az idei folyamatok legnagyobb vesztesei a kisnyugdíjasok. Ugyanakkor hetente hallhatjuk a kormányfőtől, miniszterektől (Gulyás, Kásler) és államtitkároktól (Novák, Rétvári), hogy tiszteletet és becsületet érdemelnek a 40-45 évet ledolgozott emberek, és hogy milyen fontos számukra a nyugdíjas társadalom biztonsága, nyugalma. Üres, tartalmatlan beszéd. A nemzetes asszonyok és nemzetes urak még mindig nem tudják, hogy „törődni csak tettekkel lehet!”