Nyunyóka típusú tanácsok

Millei Ilona 2020. szeptember 30. 12:26 2020. szept. 30. 12:26

Október 1-jétől kötelező a lázmérés az iskolákban. Az operatív törzs 2020. szeptember 28-i sajtótájékoztatóján hangzott el, hogy 37,8 Celsius-fok lesz a határérték, amitől hazaküldik a gyerekeket. Az eljárás szerint, először elkülönítik a 37,8 fokos hőmérsékletű gyereket, valamivel később újra megmérik a hőmérsékletét, hogy megbizonyosodjanak arról, nem testmozgás, vagy a túlzottan meleg öltözet okozott-e magasabb hőt. Ha a testhőmérséklete nem lesz alacsonyabb, akkor – a szülők értesítése után – haza kell küldeni a gyermeket. Javaslatként az is elhangzott, hogy a kisebb gyermekek lázmérését az iskolánál várják meg a szülők. Az alábbiakban szülői közösségek képviselői fejtik ki álláspontjukat minderről. Az eljárást megalázónak, pótcselekvésnek tartják, a lázmérés mellől hiányolják az iskolaorvos vagy az iskolanővér jelenlétét. Szerintük a szülőkben is jobban kellene bízni. Azt pedig, hogy a kisgyerekes szülők várják meg a lázmérés eredményét az iskolában, egyikük egyenesen Nyunyóka típusú tanácsnak tartja.

Neubauer Istvánnak, a Szülői Oldal képviselőjének nem a hőmérséklet 37,8 Celsius fokban való meghatározásával van baja, hanem az egész eljárás módjával. Úgy véli, az, hogy a gyerek hőemelkedéses vagy sem, minden egyes gyereknek, a szülőjének, a tanárának, az iskolának a magánügye. Szerinte az az egészségügyi eljárás, hogy az iskolába belépéskor az összes gyereket gyakorlatilag úgy ellenőrzik, ahogy annak idején a birkákat tapogatta végig a Küklopsz, és, ha valamelyiknek magasabb a hőmérséklete, akkor a többi már ujjal mutogathat rá, hogy „biztosan covidos vagy”, az szörnyen megalázó. Úgy gondolja, sérti az emberi méltósághoz való jogot. Mert akárki akármit mond, ez egészségügyi eljárás. A mostani módszer meg olyan, mintha bevinné a szülő a gyereket a körzeti orvoshoz, aki megmérné a lázát, majd a vizsgálatot megszakítva, kinyitná az ajtót, és kikiabálna: „Máténak 37,6 a hőmérséklete”.

Neubauer István szerint, ez egyszerűen nonszensz. Úgy gondolja, alkalmas helység híján, a problémát az iskolákban akár egy-egy sátor felállításával lehetne orvosolni, ahová egyenként bemennének a gyerekek, ott megmérnék a hőmérsékletüket, följegyeznék azt, aztán továbbengednék őket. Utána szépen, emberségesen, úgy, ahogy az elvárható, ha kell, hazaküldik azt, akinek magasabb volt a testhőmérséklete a 37,8 Celsius foknál. Ha kell, elkülönítik.

Neubauer István úgy véli, egyetlen pedagógus, oktatást, nevelési munkát segítő alkalmazott, technikai dolgozó sem egészségügyi dolgozó. Ők döntést – ha a gyereknek egyébként nincs panasza – nem két, hanem huszonkét mérés után sem hozhatnak saját hatáskörben, csak az, akinek van egészségügyi végzettsége. Ahhoz viszont a lázmérésnél ott kellene lennie az iskolaorvosnak, rosszabb esetben az iskolanővérnek. Mert az is más, ha valaki rosszul van, és hazaküldi a tanár, hogy a gyereknek hányingere van, szédül, tüsszög, lángol a homloka, mert hirtelen belázasodik – ezek nyilvánvaló tünetek. A 37,8 Celsius fok az nem nyilvánvaló tünet, ahogy a 37,9 C sem, és a 37,7 C sem.  Csak ez alapján egészségügyi végzettséggel nem rendelkezőknek intézkedni, akikkel ráadásul nem is közölték például azt a protokollt, ami alapján egy orvos nagy valószínűséggel diagnosztizálni tudja, hogy covidos-e valaki, több mint felelőtlenség, és a gyerekek egészségével és érdekével messzemenően ellentétes.

Arra, hogy a kisgyerekes szülőknek azt javasolják, hogy várják meg a lázmérés eredményét az iskolában, és csak azután menjenek dolgozni, a Szülői Oldal képviselője külön „gratulál”. Azt mondja, ezek már Nyunyóka szintű, Nyunyóka típusú tanácsok.

Hozzáteszi, „én még olyan anyukát, de apukát se láttam, aki egy 37,5 Celsius fokos  gyereknek a szemén nem látja meg, hogy a gyerek hőemelkedéses. Nincs az a szülő, aki ilyenkor ne mérné meg a gyerek lázát, mielőtt beviszi az iskolába. Hát én a gyerekemet, ha látom, hogy 37,5, vagy 37,8 a hőemelkedése, nem is viszem be.”

Neubauer István szerint ha valaki mégis bevinné a gyereket hőemelkedéssel, lázzal is, annak extrém, vagy nagyon súlyos oka lehet csak. Például az, hogy egy olyan munkahelyen dolgozik valaki, ahol simán kivágják, ha nem jelenik meg, és meg sem kérdezik, mi miatt hiányozott.

Egyébként, ha a gyerek nem is mehet be az osztályba, szülőként akkor is elvárná, hogy felügyeletet biztosítsanak neki. Ahogy szerinte azt sem lehet megtenni, hogy úgy küldik haza a gyereket, hogy nem biztos, hogy van otthon valaki. A felügyeletet a szülő megérkezéséig mindenképp meg kell oldania az iskolának.

Úgy gondolja, erre is alkalmas lehet a sátras megoldás. Durván valamivel több, mint 3000 iskolát érinthet ez Magyarországon, legfeljebb ennyi sátrat kellene beszerezni például a honvédségtől, ha nem lenne az iskolának erre külön helye. Ezeket a sátrakat fűthetővé lehet tenni, ahol a gyerek – egy felügyelő tanár, pedagógus asszisztens jelenléte mellett – meg tudja várni, amíg a szülő odaér.

Az pedig, hogy felső évesekkel végeztetnek lázmérést, nyilvánvalóan azt jelenti, hogy őket plusz kockázatnak teszik ki, hiszen ahelyett, hogy reggel a lehető legrövidebb úton a saját osztálytermükbe mennének, gyakorlatilag az iskola felét kitevő alsó évesek bejövetelét is végig kell asszisztálniuk. Ez azt jelenti, hogy a felső éves ott fog állni a kapuban, és annak érdekében, hogy néhány kimelegedett kisgyereket találjon, adott esetben nyolc-tíz láz nélküli, de már fertőző kisgyerekkel is érintkezhet. Hallatlan dolog, hogy általános iskolában, ahol mindenki 16 éven aluli, iskolaköteles, kiskorú gyerekek esetében valaki előírja, hogy egészségügyi vizsgálatban segítőként részt vegyenek. Tanároknál is hallatlan, de náluk elvben van rá lehetőség, hogy elvileg valamilyen kompenzációval ellensúlyozzák, amit nem a feladatkörükbe tartozó feladatként ellátnak. Ám egy felsős diákot hogyan kompenzálnak? Sehogy. Ebben az esetben, még az elvi lehetősége sincs meg annak, hogy törvényesen kompenzálják azt a kockázatnövekedést, amit a gyerek elvisel. Magyarul ez ingyenes gyerekmunka ebben a pillanatban. Olyan feladatot kérnek tőle, amiért legálisan semmiféle ellenszolgáltatást nem kaphat, még akkor sem, ha a szülője bele is egyezne. Szülői belegyezés nélkül pedig senki ne is gondoljon ilyenre. 

A gyerekek kötelező maszkhasználatát illetően Neubauer István szerint, a fertőzéses betegségekkel kapcsolatban a távol-keleti országoknak évtizedek óta követett nagyon jó gyakorlatuk van. Amikor például valaki picit betegnek érzi magát, máris fölveszi a maszkot, abban utazik. A gyerekeknek erre az öntudatosságra, és kockázatkerülésre való nevelését kiskorukban ugyanúgy el kell kezdeni nálunk is, mint más szociális ismeret esetében. Teljesen fölösleges például patikamérlegen mérni, hogy hány százalék betegségcsökkenést jelent a maszk használata a gyerekeknél. Egészségnevelés, betegség-kerülés, és a mások iránt érzett felelősségre nevelés – ez a pozitívuma.

S, hogy e téren van mit tenni, bizonyítja, amit egy szülőtársuk jelzett: a fiát az iskolában kicsúfolták, kiközösítették, mert átesett a betegségen, „covidos”. Neubauer István azt mondja, ezért nem lehet nyájként, egymás szeme láttára ellenőrizni a gyerekek testhőmérsékletét. A pedagógusok képesek enyhíteni a kiközösítésen. A betegségen átesett gyerekeket mint az osztály biztos, legkevésbé veszélyeztetett tagjait tudják megjeleníteni a többiek előtt, ami pozitív színben tüntetheti fel őket. Ebben a korban a testi, érzelmi és szellemi fejlettség nincs feltétlen harmóniában, egyik a másikat elhagyja. Ezért nagyon figyelni kell arra, hogy azokban a közösségekben, ahol egyébként is előfordul, előfordulhat a kiközösítés, semmilyen olyan új okot ne adjunk, ami alkalmat is teremt rá.. A kiközösítés jelenségként ugyan több évtizede fennáll, viszont azt el lehetne kerülni, hogy a Covid-19 új indokot, vagy új okot szolgáltasson rá. Ez a korosztály érzelmileg, lelkileg nagyon érzékeny arra, hogy miként alakulnak a saját közösségükben a szociális kapcsolataik.

Rögtönzés és kapkodás

Salamon Eszter, az Európai Szülők Magyarországi Egyesületének (ESZME) elnökségi tagja szerint, rögtönzés és kapkodás, ami az iskolákban folyik. Az egyesület úgy véli, körbe kellene nézni abban a néhány országban, ahol az iskolák nyitva vannak hónapok óta, tanulni az ottani tapasztalatokból, a kutatási eredményekből, és hagyni kellene végre nyugodtan tanulni a gyerekeket. A lázmérés is egyike a rögtönzéseknek, mert mit is jelent a 37,8 Celsius fok? Aki éppen leszállt a tömött buszról, annak magasabb is lehet a homlokhőmérséklete, aki messziről sétált a hidegben, annak akkor is alacsonyabb, ha esetleg láza van (38 fok fölötti). A lázmérés ellen jelenleg nem sokat lehet tenni, mivel kormányzati intézkedés, és országos szülői összefogást teremteni reménytelen, de a többi, igazgatókra bízott intézkedés ellen fel tudnának lépni közösen a szülők.

Hogy mi lenne a követendő példa? Hollandia, Svédország, Finnország, Norvégia, Dánia, Izland, ahol a gyerekekre 12, illetve 15 év alatt nem vonatkoznak például létszám korlátozások, nem kell sem maszkot viselniük, sem távolságot tartaniuk – és nem csak az iskolában. Kérik, hogy a beteg gyerekeket a szülők tartsák otthon, egy-két tünetmentes nap után orvosi igazolás és teszt nélkül újra mehetnek iskolába, és egyetlen pozitív teszt vagy akár beteg miatt sem küldenek haza egész osztályokat vagy iskolákat.

Svédország be sem zárta az iskolákat, Dánia és Hollandia volt az a két ország, ahol a leghamarabb indították újra azokat. A dánok és a hollandok is óvatosak voltak néhány hétig tavasszal, de mára visszatértek a normális iskolai élethez. Több kutatás (például a francia Pasteur Intézeté vagy egy finn-svéd összehasonlító tanulmány) is egyértelműen igazolja, és a svéd, holland számok ugyancsak azt tükrözik, hogy a gyerekek között alig van fertőzött, ők is döntő többségben enyhe tüneteket tapasztalnak, gyerek áldozata pedig nincs a vírusnak, annak ellenére, hogy ebben a két országban a gyerekek számára egyetlen pillanatig sem volt előírva sem távolságtartás, sem maszk. Hollandia és Finnország ez alapján, egyértelműen igyekszik minimális számban tesztelni gyereket – gyerekjogi megfontolásokból.

Egyértelműen kiderül ezekből a kutatásokból az is, hogy a gyerekek nem terjesztik a vírust, nem fertőzik meg sem az idős tanárokat, sem a családtagokat, még akkor sem, ha enyhe tüneteik is vannak. Ezért fontos lenne levenni a gyerekekről ezt a pszichés terhet: nem fogják megölni a nagyit azzal, hogy nem hordanak maszkot.

Az ESZME álláspontja szerint, a szülőben kellene jobban bízni, aki felelősen tud dönteni, hogy elengedi-e a gyerekét iskolába. Persze, ehhez az is kéne, hogy ha a gyereket egy napig otthon tartja valaki, akkor utána ne három napba teljen, hogy sikerüljön az iskola által megkövetelt orvosi igazolást beszerezni. Az iskolai intézkedések pótcselekvésnek tekinthetőek. Lázmérés és maszk helyett, inkább a pánikot kellene a fenti tudományos információkkal csökkenteni a szülők körében is. Máris nagyon sok gyereket ér atrocitás a pánik és hisztéria miatt az iskolákban, de akár a tömegközlekedési eszközökön is.

Komáromi Zoltán háziorvos azt mondja, ő nem ismeri a szülő által említett tanulmányokat, de nem tartja logikusnak, hogy a gyerekek nem fertőznek. A vírus ugyanis cseppfertőzéssel terjed, és a szájból kikerülő cseppekben oldva ott van a vírus, vagy annak akár egy kis része is. Ha azt egy másik ember, -  legyen az gyerek, vagy akár idős-, beszívja, akkor máris fertőzött lesz. Ebben az időben pedig a koronavírus mellett  még sok más vírus is fertőz. A lényeg, ha egy gyerek lázas, beteg, ne menjen iskolába.